A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mészáros Gyula: „Tükörből” idéztünk ördögöt. (Kisdörgicse hiedelemvilága)

221. BARNA Gábor: I. m. 120. „Luca napja" (december 13.) 125. ,A család gazdagságát, szerencséjét azzal vélték biztosítani, hogy Luca napján nem adnak ki semmit a háztól." 222. DÖMÖTÖR Tekla: A népszokások költészete. Budapest, 1983. 125. „Luca-napi köszöntők." 126. „. . . szalmát vagy fát visznek magukkal, s arra térdelve mondják el a varázsszavakat." 223. LUBY Margit: I. m. 119. A Karácsony ünneplése római eredetű. A légyó'zhetétlen Napisten tiszteletére rendelt napfordulati ünnep ez. Maga a karácsonyfa és karácsonyi ajándékok északi germán eredetűek." Dömötör Tekla: Magyar népszokások. Magyar Népművészet. 6. 1972. 16. „Karácsony" „. . . A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenes-ötvenes éveiben városon jelentkezett először, ma azonban országosan elterjedt." 224. BERZE NAGY János: I. m. 298. Karácsony este. 301. 18.: „A pásztorok Karácsony estéjén ostoraikkal csattogtatnak, tülkeikkel fújnak. Éktelen lármát csapnak, ami eltart éjfélig is." (Helesfa, 1934. Mied Ágoston gy.) DÖMÖTÖR Tekla: I. m. 16. „Az Óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak." MANGA János: I. m. 209. Karácsony éjjelén az éjféli „mise előtt a templom körül kürtölt a kondás, ostorát pattogtatta a csordás." 225. DÖMÖTÖR Tekla: Népszokások költészete. Budapest, 1983. 121. III. „A magyar rítusénekek motívumkincse. A téli ünnepkör. 123. „Az erdélyi magyar karácsonyi énekekben csak a tréfás gyermeki köszöntésben fordul elő ez a megszemélyesítés: „Eljött a karácsony borzas szakállával." 226. DÖMÖTÖR Tekla: I. m. 72. „Munkatilalom olyan ünnepeken, amikor alakoskodás nincs." „Ezek a munkatilalmak főként egyházi ünnepeken végzett különféle munkákra vonatkoznak . . . Tilos éjféli mise alatt vadászni." 73. „Régön történt. Mondták egy embörnek, ne mönjön el Karácsonykor vadászni, de elmönt. Látott egy nyulat, oszt rálütt a nyúlra. Amikor rálütt, a nyúl felállt, kétlábra. Akkor megfenyegette a nyúl a két lábával az embört ..." BALASSA Iván. I. m. 61. III. „Természetfeletti lények." „. . . A nyúl, mégpedig a mezei nyúl gyakori alakja a karcsai kísértetmondáknak. Nem szabad, nem is lehet őket lelőni. Az embert megfenyegetik." VAJKAI Aurél: A Bakony néprajza. Budapest, 1959. 160. 227. 228. 229. 230. 231. 232. 233. 234. 235. 236. 237. „. . . Urkúton laktunk . . . Egyszer nyulat lestem a temető mellett az apámmal, amikor egy nyúl felállt két lábra, megfenyegetett, ahogy ráfogta a puskát az apám" DÖMÖTÖR Tekla: A magyar nép hiedelemvilága. Budapest, 1981. 171. GÖNCZI Ferenc: Göcsej, 1914. Kaposvár. 280. f) Vegyes babonák.281. DÖMÖTÖR Tekla: I. m. 215. ,Az élők és a holtak." 216. ,,. . .A halál beálltakor a fényes felületeket, tükröt betakarják." Manga János: I. m. 184. „Haláleset beálltakor . . . letakarták a tükröt." GÖNCZI Ferenc: I. m, 356. „Halál, temetés, a) Halál „. . . ha a halálmadár estelenkint a házhoz közel huhog . . ." MANGA János: I. m. 183. „. . . a néphit azt tartotta, hogy a halálnak is megvannak a jelei, ha a halálmadár vagy (184.) a „kuvikmadár a házra száll ..." ORTUTAY Gyula: Népi kultúra - népi társadalom A MTA Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyve. VII. Budapest, 1973. 181. KRUPA András: Az emberekkel kapcsolatos szlovák népi hiedelmek Békéscsabán, Tótkomlóson és Csanádalbertin. 203. „Ugyanezt jelzi éjjel a kuvik is." GÖNCZI Ferenc: I. m. 356. „Halál, temetés" ,,a) Halál. „. . . ha . . . a szoba földje vagy tűzhely behorpad, közeli halál lesz a házban." GÖNCZI Ferenc: I. m. 356. „. . . ha sütés közben a kenyér kereszt alakban reped meg, . . . közeli halál lesz a házban." ORTUTAY Gyula-KRUPA András: I. m. 202. „Halál, halott" 203. „A kutya, ha nagyon vonított . . . a közelben meghalt valaki." DÖMÖTÖR Tekla: I. m. 215. „Az élők és a halottak. 217. A halottat . . . „mindig lábbal vitték kifelé a házból, hogy ne találjon haza." DÖMÖTÖR Tekla: I. m. 202. „. . . a mai napig hiszik, hogy a holtak hazajárnak." VAJKAI Aurél: I. m. 168. 1. MANGA János: I. m. 189. „A . . . képzelet arról is tud, hogy ... a halottak abban ruhában járnak közöttünk, amelyben koporsóba kerültek." BALASSA Iván: I. m. 63. monda: „. . . Azt ott a Karcsa szélen ment az asszony. Abba a ruhába, amelyikbe fel vout öütözve. - Te, hát ez az asszony meghout mán!" BARNA Gábor: I. m. 74. „Kísértet" „. . . minden kutatóponton ismeretes az a hiedelem, hogy a temetés utáni éjszaka a halott lelke hazamegy." GYULA MÉSZÁROS WIR BESCHWÖRTEN DES TEUFELS AUS DEM „SPIEGEL" (ABERGLAUBEN IN KISDÖRGICSE) Kisdörgicse ist eines der kleinsten Gemeinden des Balatoner Oberlandes. Dieses kleine Dörfchen war noch am Anfang unseres Jahrhundert weit von den Hauptlandstrassen entfernt. Es hatte weder zu einer Landstrasse Verbindung, noch Autobusverkehr, die nächste Eisenbahnstation war auch 6 Km vom Dorf entfernt, in Akali am Balatonufer. Der einzige Geistesführer des Dorfes war Jahrhunderte hindurch der evangelische Lehrer. Diese allgemeine Abgeschlossenheit prägte lange Zeit hindurch die geistige Welt, das geistige Leben der Dorfseinwohner. Den Menschen aus Kisdörgicse haben die Regeln des Aberglaubens von der Geburt bis zum Tode begleitet, beeinflusst und gelenkt. Auch im Falle ungewohnten Naturerscheinungen glaubten sie, dass dabei überirdische Kräfte walten. Eine Reihe von abergläubischen Sitten beeinflusste die Jugendlichen bei der Wahl ihres Lebenspartners, die Mütter bei der Erziehung ihrer Kinder, die Erwachsenen beim überwinden der Schwierigkeiten des Altags Abergläubische Verbindlichkeiten regulierten auch den Haushalt, die Vienhaltung und den Pflanzenbau. 637