A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mészáros Gyula: „Tükörből” idéztünk ördögöt. (Kisdörgicse hiedelemvilága)

kat, amelyeket más nem láthat meg. Kincset a földben, kincset a házban." 165. BALASSA Iván: I. m. 59. „A kincs ásása közben nem szabad szólni, mert akkor eltűnik a mélyben." 166. GÖNCZI Ferenc: I. m. 226. ,,cc) Kincsásás, pénzlandulás" „. . . Ha egyesek elrejtett pénzre akadnak s fel akarják ásni. . . mindig elijeszti őket valami állat, pl. dühös bika. . ." 167. GÖNCZI Ferenc: I. m. 174. j) Garaboncziás. . . ,,. . . aludtejet kér. . ." KAPROS Márta: A gyermekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szokások az Ipoly menti néphagyományban. Nógrád megye, Múzeumi Közlemények 1974/20. 84. „Arról lehetett megismerni, hogy tejet és tojást kért. . ." (Csesztve, Hugyag, Ipolyfödémes, Örhalom) BARNA Gábor: I. m. 31. Táltos. A táltosok . . . „ha be-betértek valahová, tejet vagy tojást kértek." Dömötör Tekla: 1. m. 114. „A táltos és a garabonciás" „. . . Fó' tápláléka a tej." 168. GÖNCZI Ferenc: I. m. 226. k) Kincsásás, pénzlandulás 227. „. . . Az ezüst-pénz minden 7-ik esztendó'ben tisztítja magát. . ." „Aki ilyen pénzt ki akar venni, megjelennek a kísértetek s meggátolják a munkát." BALASSA Iván: I. m. 59. „A kincsnek hét évenként . . . való tisztulása kincsmondáink szinte elmaradhatatlan eleme" BARNA Gábor: I. m. 101. „. . . a földben lévó' pénz, kincs minden hetedik évben Szent György nap éjszakáján . . . fellángol. Ilyenkor tisztul." KOVÁCS Endre: I. m. 60. „Arany, kincs" 472. „A fó'dbe ásott arany minden hetedik évbe tisztul. Ojankó kékes lánga világít." SZABÓ Lajos: I. m. 29. „. . . Éjszaka láng csap ki a földből, ilyenkor „tisztul" a kincs. Rendesen minden hetedik évben jelzi a kincs helyét " 169. DÖMÖTÖR Tekla: Magyar népszokások. Magyar Népművészet 6. 1972. 20. ,,. . . a regölés név éppúgy, mint a regösének „Hej regö rejtem"-je, finnugor eredetű. . ." ,,A Dunántúlon a legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó leány volt és elénekelték varázséneküket." 170. DIÓSZEGI Vilmos: Sámánizmus. Budapest, 1962. „A regölő dallamok visszatérő refrénje: ,,Haj regö rejtem" ,,. . . Legközelebbi rokonaink a „Haj" indulatszót úgy mondják, hogy „Kaj". DIÓSZEGI Vilmos: A pogány magyarok hitvilága. Budapest, 1978. 2. kiad. 132. „. . . A magyar történeti adatok azt mutatják, hogy a HAJ típusú indulatszó a pogány magyarság valamiféle istenhívó kiáltószava volt." 171. BÁLINT Sándor: I. m. 36-52. „Orosz István világa" 44. „Szintén imádsággal gyógyított a nagy hírű ősi orvosember, Megyesi József." VAJKAI Aurél: Az ősi javasember. Ethn. 1938. DÖMÖTÖR Tekla: A magyar nép hiedelemvilága. 135. „. . . A javasok előre tudnak a páciensek érkezéséről ..." 172. DÖMÖTÖR Tekla: I. m. 187. „Az égitestekhez fűződő hiedelmek." 188. „. . . A Szeged környéki falusi házak . . . homlokzatára, kapujára napábrázolás került. Ezt a napmotívumot hazánk más vidékein is megtalálhatjuk régi házakon." 173. SANTARCANGELI, Paolo: A labirintusok könyve. Budapest, 1970. 151. „. . . tilos út, ... a küszöb őrzőjének alakja." 157. „A halottól . . . félünk ... azt akarjuk, hogy ne térjen vissza többé . . .!" 174. BÁLINT Sándor: I. m. 27. „Napjaink építészeti ízlésváltozásával a tápai házak homlokzatáról, az utcaajtókról is eltűnőben van a „napsugár", „istenszöm", amely valamikor gonoszűző célzattal került oda." 175. BÁLINT Sándor: I. m. 23. „. . . A ház küszöbe alá akasztott ember kötelét rejtették, hogy úgy pusztuljon, aki rontó szándékkal akar a hajlékba belépni. . ." 176. BALASSA Iván-ORTUTAY Gyula: Magyar néprajz. 1979. 648. „Az ösztönző mondóka szövege többek között felfedezhető egy zagyvarékási (Szónok m.) rigmusban is." 177. KOVÁCS Endre: I. m. 528. „A lángost (lepényt) sose szoktuk késsé vágni, csak tépni vagy törni." 178. GÖNCZI Ferenc: I. m. 194. „Mielőtt valakinek a korsóból vizet adnak, abból kiloccsantanak; ezzel először az ördögnek adnak. (Böde)" Szendrey Ákos: A magyar néphit kutatása, b) Kopulativ állandósuláshoz tartoznak a szerencse és haszon megtartásának különböző módjai is ... A természet adományainak felhasználásakor valamit vissza kell adnunk ,.."„... Ezért öntenek vissza a vederből a kútba, loccsantanak a korsóból a földre." 179. GÖNCZI Ferenc: I. m. 192. a) Tűz ,A tűz a perlekedést megjósolja pattogása által ... A néphit szellemeknek tekintette itt is a tűzet." 180. BERZE NAGY János: I. m. 321. a) A tűz „Ha a tüz lobogva ég, pör lesz. Sót vetnek beléje." (Gödreszentmárton, 1934. Moravecz Mária gy.) 181. RÁTH-VÉGH István: Két évezred babonái. Budapest, 1955. 12. old. 182. GÖNCZI Ferenc: I. m. 214. e) Hiedelmek a különböző állatokról. „. . . A mosakodó macska vendég jöttét jelzi." BERZE NAGY János: I. m. 353. 8. „Macska mosdik, fülön felül, vendég jön." (Megyefa, 1934. Máté Miklós gy.) KOVÁCS Endre: I. m. 1233. „Mosdik a macska, lesz vendég." 183. GÖNCZI Ferenc: I. m. 281. „Ha valakinek a jobb tenyere viszket, pénzt kap, ha a baltenyere viszket, pénzkiadása lesz." BERZE NAGY János: I. m. 16. Jelek. 353.3-4. 184. KOVÁCS Endre: Lm. Kovács Endre doroszlói gyűjtésében az „ebfing" gyógyítása is szerepel. Ez a betegség fájdalmas hólyag a nyelven. (203. 1595) 185. BÁLINT Sándor: I. m. 26. „. . . A fecskék . . . Isten madarai. Fészküket nem szabad leverni, mert szerencsétlenség szakad a házra." 186. GÖNCZI Ferenc: I. m. 602. „. . . Tavaszkor először látott pillangót tesznek a tehén fülébe vagy fonnak kötelékébe, hogy jól megvegyék." (Csertamellék) 187. GÖNCZI Ferenc: I. m. 604. „. . . Elléskor akisborjút . . . ruhával nem szabad megfogni, . . . mert ruhaevő lesz." (Páka) 188. BARNA Gábor: I. m. 213. „Elletés" 215. „. . . Tiszaszőlősön ... a tehén poklájáról levették a vajcsimbókot, amit korpával összekeverve megetettek a tehénnel." 189. LUBY Margit: I. m. 117. „. . . a megköpdösés ősi jellegű, oltalmat és szerencsét jelentő cselekedet minden ártó szellem ellen." BARNA Gábor: I. m. 216. „. . . A fiatal állatokat, így a kisborjut is ... Ha valaki . . . megnézi, meg kell köpdösni." BERZE NAGY János: I. m. 193. 5. ,A jószágot megköpik, hogy ne ártson a szem neki . . ."(Gödreszentmárton, 1934. Moravecz Mária gy.) GÖNCZI Ferenc: I. m. 226. „A nyál" ,,. . . Az emberek az állatokra ráköpködnek, hogy meg ne igézzék." 190. KOVÁCS Endre: I. m. 1415. „Régen, amikó még gyerekek vótunk, behívtak bennünket föcstejet enni . . . az asszony meg örüt, hogy majd jó tejel a tehene." 191. RÁTH-VÉGH István: I. m. 38. Só „. . . tehéntartó gazdák egy csipetnyi sót tesznek a tejbe. Versenytársa a vasnak a só. Ez a halhatatlanság jelképe . . ." 192. BERZE NAGY János: I. m. 196. e) 4 „Ha a házbu tejet annak ki, mögsózik a tejet." (Becefa, Sziács Sándor gy.) GÖNCZI Ferenc: I. m. 61. „. . . Ha tejet adnak el, ... a tej közé sót tesznek." 193. LUBY Margit: I. m. 32. „Naplemente után gondos asszony nem ád ki tejet a házból. Ha nem kerülheti el, egy csipet sót tesz bele." BARNA Gábor: I. m. 27. „Nagyivánban. . . ismert az a hiedelem, hogy a naplemente után eladott, kiadott tejjel is elvihetik a 635