A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mészáros Gyula: „Tükörből” idéztünk ördögöt. (Kisdörgicse hiedelemvilága)

1768. I. 272. Egy 1744. januárjában kelt vásárhelyi perirat szerint Szabó László többek között ezt vallot­ta: „Pillangónénak pedigh . . . egy ölnyi szarvát látta mindenféle fényességgel megh rakva ..." Magyaror­szági boszorkányperek 1529-1768.1. 291.: Az Eszter­gom megyei Nana közsegbeli Linka Mária boszor­kányperében vallotta egy tanú, hogy ,,. . . Linka Mária pedigh felette nagy szarvakkal jött bé hozzája. . ." 112. BÁLINT Sándor: A hagyomány szolgálatában (ösz­szegyűjtött dolgozatok) Budapest, 1981. 9. „. . . Tá­pén nincs Luca nevű fehérnép . . . Még születésnapnak sem akarják vállalni." 113. Rontani küldött gombolyag szerepel Linka Mária hód­mezővásárhelyi asszony ellen 1750. augusztus 11-én lezajlott boszorkányperben. (Magyarországi boszor­kányperek. I. 1529-1768. 283. és 292.) 114. BORNEMISSZA Péter: Ördögi kísértetek. Semptén, 1578. 39. „Éjjel járó asszonyokról is sokat mondhat­nék, kik éjjel macska képébe szökdécselők." BALAS­SA Iván: I. m. 367. monda: „. . . Ennek az öreg pász­tornak a felesége a szomszédba átment macska képibe, és a tehenet akarta megrontani. . ." VARGA János: I. m. 144. „. . . a boszorka a néphit szerint hol macs­kává, hol kutyává vagy lóvá változik." 115. BALASSA Iván: I. m. 115. monda: A gazda a macska képében tehenét fejó' boszorkányt vasvillával elkapta. 116. BALASSA Iván: Lm. 117. sz. jegyzet 117. BALASSA Iván: I. m. 117. sz. jegyzet: ,№ állattá változott boszorkány általában szopni szokta a tehe­net." 118. BALASSA Iván: I. m. 17. monda: „. . . A kígyók te­hénszopása elég gyakori motívum a hiedelemmondák­ban." KOVÁCS Endre: Doroszló hiedelemvilága. 1981. 44. Kígyó 339. „. . . A hasig éró' fűbe (a legelőn) sok vót a kígyó. Éccaka mikó a tehenek lefeküdtek, a kígyók megszopták ükét." 195. Megszopás állat képé­ben. 1555. „Kinn aludtak a fiai a jószággá. Ecce csak szalad ám az egyik gyerek, hogy gyüjjön az apja, mer az egyik tehénnek a csöcsire rátekeredett egy kígyó, oszt szopja . . ." 119. VAJKAI Aurél: A Bakony néprajza. Budapest, 1959. 135. XII. Boszorkányos történetek. 136. 1. Boszor­kány 137. „. . .A Fó'szegen volt, ahol a Varga kocsma van, egy kotlós tik járt mindig, a csibéket hitta, ijeszt­gette a legényeket." BALASSA Iván: I. m. 388. monda: „Kotlós tyúk, amit nem tud megfogni." KO­VÁCS Endre: I. m. 143. Emberfeletti erejű lények. Boszorkány. 1060. „. . . Hát azeló'tt kotlós kísérte haza a legényt a kocsmábu . . . boszorkány vót. . ." 120. DÖMÖTÖR Tekla: I. m. 154. Meglovaglás. „. . . A népi epikában gyakori motívum, hogy a nyakba ve­tett kantár segítségével bárkit lóvá lehet varázsol­ni!" BALASSA Iván: I. m. 124. „. . . Solymossy sze­rint (Magy. Népr. 4:377) a kantár nyakba vetésével lóvá való varázsolás sehol máshol Európában nem is­meretes. . ." 121. BALASSA Iván: I. m. 124. monda: „Megpatkolt bo­szorkány. . . Az egész nyelvterületünkön ismert." 352. „Elment egy asszony, lú képibe. U rálökte a kan­tárt, osztán behozta, osztán megvasaltatta. . ." 122. NAGY Olga: Hó'sök, csalókák, ördögök. Bukarest, 1974. 107. „Dömötör Sándor mutat rá arra, hogy a boszorkány éppen úgy lehet természetfölötti démon, mint földi asszony ..." 123. GÖNCZI Ferenc: I. m. 159. „A boszorkányok. . . Akinek a nyakába kötőfékjüket beledobhatják, az ha­talmukban van, azon nyargalásznak." 124. GÖNCZI Ferenc: I. m. 159. ,,A boszorkányok nyári időben söprún . . . járnak!" BARNA Gábor: I. m. 20. Természetfeletti erejű személyek. Boszorkány. 21. „. . . Tiszafüredi, nagyiváni és tiszaőrsi hiedelem sze­rint a boszorkányok seprűnyélen lovagolnak." 125. GÖNCZI Ferenc: I. m. 158. Babonás hiedelmeik alak­jai a) Boszorkány „. . . A forgószelet ők csinálják." KRUPA András: Hiedelmek-varázslatok-boszorká­nyok. Békéscsaba, 1974. 242. „A boszorkányok hoz­zák létre a néphit szerint a boszorkányszelet, azon közlekednek." KOVÁCS Endre: I. m. 15. 44. „A for­gószélbe boszorkány van." 126. KOVÁCS Endre: I. m. 1084. „A boszorkány nehéz, nem bírják el a lovak, ha főkéredzkedik a kocsira." 127. DÖMÖTÖR Tekla: I. m. 151. „Kötés és oldás." „A kötés és oldás a magyarországi boszorkányperek állan­dóan visszatérő vádja ... A boszorkány megköti a férfierőt, a szoptatós anya vagy a tehén tejét." 128. KÖNYVES Károly: Babonák. Magyar Nyelvőr X. I. füz. 1881. 525. Ekecs, Csallóköz BARNA Gábor: I. m. 29. „Hajdúböszörményben megfejték a tehenet, a tejet beöntötték a vályúba. Ezután egy seprűvel ad­dig verték, amíg egy csepp tej volt a vályúban. Akkor megjelent a rontó boszorkány, akinek az arca csupa vér volt. Öt érte a sok tejre mért ütés." 129. GÖNCZI Ferenc: I. m. 617. „. . . Ha a tehén véres te­jet ád, . . . egy csészényit a disznóvályuba öntenek s istenátkozta tüske vesszőjével addig csapkodják, míg csak egy csöpp nem lesz s a baj megszűnik." (Lendva­vásárhely) BERZE NAGY János: I. m. 198. 16. „Ha a tehén véres tejet ad, ... a véres tejet vályúba kell önteni. Ha valaki jön, nem szabad addig hozzá szóla­ni, míg a csipkebokorral a véres tejet ki nem vágja a vályúból. A tehén hamarosan meggyógyul." LUBY Margit: I. m. 19-41. A rontó, a rontás. 34. „. . . A csekei Mandiné tövissel kezdte felverni a megrontott tehene tejét. Oda is ment a rontó asszony mindjárt." 130. Magyarországi boszorkányperek 1529-1768. II. 85. 182-187. (Budapest, 1970.) Egy 1742. szeptember 30-án Csornán lezajlott boszorkányperben Haszonicz Ambrus tanú vallotta, hogy „mégh Gyermek korában arra tanították némellyek az édes Annyát, hogy az szürü közzepére tölcsön tejet, és az Gyermekekkel Isten Átkozta Tüskével veresse megh, megh beteg­szik, a ki az Teheneinek hasznát el vette. . ." 727­733. PROCESSUS CRIMINALIS CONTRA CAT­HARINAM IVÂNKOVICS CRIMINIS MAGIE ACCU­SATAM OL Batthiány Cs. L. Körmendi Központi Igazgatóság, Úriszéki iratok 1647-1751. 731. Quin­tus fatens nobilis Ladislaus Hertelendi ...,,... Item egy asszon arrais tanította a Fatenst, hogy uj hold vasárnap regvei a minémő tejet válóban töltvén Isten átkozta tüskének uj haitásával verjék megh, s a megh vesztő akar hol lesz oda fogh menni ..." 131. TRENCSÉNY Lajos: Babonák az Alföldről. Ethn. Első évf. 1890. 345-350. A rontást elkövető személy megállapítása céljából nyirágsöprűvel a tehenet ver­ték. 132. DÖMÖTÖR Tekla: I. m. 143. A rontás. „. . . a rontó . . . Néha saját személyében jön (pl. valamit kölcsön kérni) és akkor tudják, hogy ő akarta a rontást." 133. BARNA Gábor: I. m. 26. „Tiszaörsön gatyamadzag­gal kell bekötni az ajtót és akkor a boszorkány nem tud bemenni a házba." DÖMÖTÖR Tekla: I. m. 145. ,,. . . A rontás megelőzése céljából gatyamadzaggal kötik be a szobát, az istállót. . ." 134. BERZE NAGY János: I. m. 256. e) „Varázslók, va­rázslatok" 21. „Hogy a lakásba a boszorkányjárást megszüntessék, a kulcslyukba fokhagymát kell dugni, akkor oda nem mer bemenni." (Sámod, 1934.) 135. DÖMÖTÖR Tekla: I. m. 45. „Világosabb példa a Kolozs megyei pillérkő, amelyről László Gyula ír s mely alfelét meztelenül mutogató asszonyt ábrázol. Ez a mozdulat a rontás elhárítását szolgálja, néhány régies magyar falu még a XIX. században is használta e mozdulatot a vihar elhárítására." László Gyula: A 633

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom