A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mészáros Gyula: „Tükörből” idéztünk ördögöt. (Kisdörgicse hiedelemvilága)

Gyuláné Kovács M. 1958. II. 21.) ,Az üszöggyerék szőrösen születik mëg. Úgy tudom, a Tamás feleséginek is ulyan vót." (Sokhegyi Károly, 1958. II. 24.) „Vátott gyerek"

35 Amikor végre, nagy szorongások és balsejtelmek közepette egészséges kisbaba jött világra, és elhangzottak a bábaasszony megnyugtató szavai: „Égy rongyos kis gyerek"

36 (azt, hogy „szép", idegennek az újszülöttre egyelőre nem volt szabad mondani), azután meg azért kellett rettegnie az édesanyának, hogy éjszaka a boszorkány ki ne cserélje gyermekét, mivel még nincs megkeresztelve.

37 Kérdeztem édesanyámat: Hallott-e valamit a „VÁTOTT GYEREK"-ről? Azt a választ kaptam, hogy ezen a vidéken általában az elhagyott, leromlott egészségi állapotban lévő, vagy rongyos ruhában járatott, jobbára „lelencházból" kivett gyerekre mondták: „Jaj szegény, olyan, mint égy „vátott gyerek". Az ő fiatal korában azonban — szerinte — még „valóságban" is volt ilyen. Majdnem „VÁTOTTGYEREK" lettem! Édesanyám további közlése: „Gyerekágyban feküdtem Kisdörgicsén. Rumi öreganyátok egy pár napig ott hált velem. Ő aludt a kisszobában, mink mëg az elsőszobában. Egynapos Gyulám ott feküdt mellettem pólyában. Nem aludtam. Hát, egyszer csak látom ám, hogy a vén Kelleme gyün oda az ágyhoz. Kezében tart égy ronda kövér csira gyereket, aztán odafekteti mellém, az én Gyulámat mëg el akarja vinni. Elkaptam a kézit - még most is viszolyog a hatom, ha rágondolok, olyan puha nyirkos keze volt, — aztán elkiáltom magam: Édesanyám! Édesanyám gyüjjön be hamar! Ez a rossebés vén Kellerné el akarja venni a gyerekemet, ezt a ronda csirát mëg idetészi! Édesanyám begyün, hát erre a vén boszorkány rám néz mérgesen, aztán fölkapja a kőikét, az én Gyulámat meg visszadobja. Aztán csak eltűnik. Nëm láttam többet. Azt mondja édesanyám: „Talán álmodtál lányom?! Ujjél föl aztán imádkozzál. Majd én is imádkozom, aztán elmúlik." „Nem álmodtam én édesanyám — mondom —, ébren voltam. Még a kézit is megfogtam.

38 Többet aztán nëm gyütt el a vén Kellerné. Boszorkány volt." Gyermekágyas anya kísértéséről, újszülött kicserélésének próbálkozásáról Németh Sándorné egyik közeli községben történtekkel kapcsolatban közölte az alábbi adatokat: „Egy pécselyi asszonynak kisbabája volt és azt akarta a boszorkány elvinni. És mivel nem tudta, az anyját csipkedte. Egész éjjel égett a lámpa.

39 Mindig tizenegy óra tájban jelent meg nála, de senki más nem látta, csak az asszony. Már annyira el volt gyengülve, hogy jártányi ereje sem volt. Sokaknak panaszkodott. Azt tanácsolták néki, hogy a szoba mind a négy sarkába tegyen szentölt vizet és gatyamadzaggal kösse le a kilincset, meg söprüt tegyen az ajtóba. Ezt megcsinálta és így elmaradt a boszorkány. Amikor nem sikerült neki bemenni, azt kiáltotta be, hogy: „Szerencséd büdös kurva, hogy te nagyobb kurva voltál, mert elvittem volna a gyerekedet, téged meg megöltelek volna!"

40 (N. S.-né írásbeli közlése 1958. III. 8.) „Ahol gyermekágyas asszony fekszik, éjjel be köll kötni az ajtót gatyamadzaggal, akkor a boszorkányok nëm tudnak bemenni rontani. Mert van olyan, akit már piciny korában megrontanak." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) Amikor valakinek gyermeke születik, akkor gatyamadzaggal le kell kötni az ajtót meg a kulcslyukat, hogy a boszorkány ne tudjon bemenni; mert ha bemegy, elviszi a gyereket. (Szűcs Lászlóné hallotta Horváth Ilonától) „Az újszülött kisgyereknek először imádságos könyvet szoktak a kézibe adni." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) Keresztelő Nem viheti el a boszorkány a gyermeket, ha már meg van keresztelve. Ezért van az, hogy a három Dörgicsén lehetőleg már a születés másnapján keresztvíz alá tartották a csecsemőt. Kereszteléskor legtöbbször az édesanyja is elment a templomba, hogy első útja is oda vezessen. Mert addig nem léphetett ki a kapun, amíg a templomba el nem ment. És akkor — hogy üresen ne maradjon a betegágy, — „söprűt" tettek rá, hogy a boszorkányok bele ne felehessenek. „Mikor a gyerekágyas asszony fölkelt, nëm szabad addig elmënnyi a faluba, míg a szentegyháztul ki nëm gyütt.

41 Ezt még máma is tartják." (Szentes Lajos 67 éves, 1958.11.21.) Ha lány volt a keresztelendő, belenézették tükörbe, hogy büszke legyen. (Egy korábbi hiedelem szerint viszont éppen tilos volt a kisgyermeknek tükörbe nézni.

42 Ez a tilalom azonban fiúgyermekre vonatkozott: „Gyereket nëm jó egyéves kora előtt tikerbe nézetni, mert szemtelen lesz." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) „Mikor a kicsit vitték keresztelni," - akárcsak a somogyiak - „a keresztmamák között sürüen cserélték, hogy a leány majd kapós legyen. Amikor aztán visszaérkeztek a templomból, a ház ajtajában megálltak. A bentlévők háromszor megkérdezték, hogy mit hoztak. A keresztanyák ráfelelték, hogy „szentelt bárányt"

43 Csak ezután engedték be őket." (Németh Sándorné levélbeli közlése, 1958. III. 8.) Rontás Súlyos, sokszor keresztülvihetétlen feladat volt a babonás ember számára a „rontás" által előidézett „nehéz" betegség gyógyítása, a rontás elhárítása. Hiedelem szerint, ha az elhárító praktika nem veze600