A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

jet hídfőállást. Március 15-én a szovjet csapatok erőteljes csapásokat indítottak a siófoki hídfőből, s a Siófok es Lepsény közti út kétoldalán É-i irányba szorították vissza a magyar csapatokat. Március 16án továbbra is a szovjet erők támadtak. Azonban a 25. magyar gyalogoshadosztály a nap folyamán sorra elhárította az ezred erővel — és két páncélossal támogatott — szovjet támadást a Balatonszabaditól 3 km-re É-ra emelkedő magaslati terepen. Március 17én a 153. magyar sorozatvető-osztály sikeres tűzrajtaütést hajtott végre a Balatonszabadiban gyülekező szovjet páncélos összpontosítás ellen. Március 18-án továbbra is heves harcok dúltak — a zászlóalj erejű szovjet támadócsoportokkal a Balatonszabaditól 4 km-re É-ra húzódó magaslatokon.

39 Annak ellenére, hogy Székesfehérvártól É-ra — március 16-án délután — megindult a szovjet 3. Ukrán Front bécsi támadó hadművelete, a Sió-arcvonalszakaszon a szovjet 26. hadsereg támadása még nem indult meg. A Balaton ÉNy-i partvidékén, a balatoni védőállásban március 10—19 között nyugalom honolt. „Március 14: a 20. hadosztály parancsnoka Szigligettől Révfülöpig szemlét tartott - írta naplójában Ágh Zoltán főhadnagy, a hadosztályparancsnok személyi segédtisztje. Erős ágyúzás a túlsó partról. Délután egy szökevény kivégzése Tapolcán, egy udvarban. Március 15: Környékünket az oroszok rendszeresen bombázzák ... A hadosztály híradósai már áttelepültek Balatonfüredre. Március 17: a 20. gyalogoshadosztály parancsnoksága Balatonfüredre települt át. Útközben Zánkán Tilger vezérőrnagy megszemlélte a „Kovács"zászlóaljat. A páncélvonat szállította át a málhát, a tisztek gépkocsikon utaztak. Március 19: hadosztályparancsnoki szemle az Erdődi—Harrach huszárszázadnál (20. huszárszázad, Sz.) Balatonfüreden, majd szemle Telkes őrnagy utászainál (57. utász-zászlóalj, Sz.) Aszófőn. Délután Tihany csücskéről hadosztályparancsnoki szemle Szántód felé. Szántód kihaltnak látszik."

40 Március 18-án este 18 óra 30 perctől 20 óra 30 percig a szovjet 262. éjszakai bombázó repülő-hadosztály több egymást követő hullámban bombázta a Balatonakarattya—Balatonkenese—Balatonalmádi közti műutat. Március 18-án a német „Dél" hadseregcsoport parancsnoksága utasította a 3. magyar hadsereget, hogy a II. magyar hadtest, illetve a 20. magyar gyalogoshadosztály — a Siófoktól É—ÉK-re elakadt magyar támadás kimozdítására — két magyar zászlóaljjal keljen át a Balatonon, s alakítson ki a szovjet védelem oldalába hídfőt. Ennek a tervnek előkészülete lett volna a fentebb említett tihanyi hadosztályparancsnoki szemle.

41 A vállalkozásból azonban nem lett semmi, mivel március 20-án reggel 06 óra 40 perckor a siófoki szovjet hídfőben összpontosított 5. gárda lovashadtest megkezdte támadását. Déli 12 óráig heves harcok alakultak ki Siófoktól É—ÉK-re a Sáfránykert-dűlő, Pusztatemplom, Csaphegy és öreghegy terepszakaszon. A magyar 26. és 1. gyalogezredek közel öt órás harc után megkezdték a visszavonulást, s délután 16 órára a Balaton világos vasútállomás, Alsótekeres, Józsefkút, Enying Ny—DNy-i széle vonalon sikerült néhány órára lefékezni a nagyerejű szovjet támadást. A délután 17 óra 15 perces jelentés szerint a 25. magyar gyalogoshadosztály kilenc lövész- és egy utászzászlóaljból állt, 12 db nehéz páncéltörő ágyúval, 13 db Jgdpz. 38. „Hetzer" rohamlöveggel, valamint kilenc könnyű- és egy nehéz ágyús üteggel megerősítve. A hadosztály napilétszáma 3992 fő, harcolólétszáma pedig 2179 fő volt. A déli órákra a Külsőtelek és Kustányhegy vonalon védő magyar védelem is összeomlott. Az Enying felé vezető út kétoldalán hosszú vonalban beásott 20. páncélvadászosztály (pk.: Radnay Árpád ezredes) 16 db nehéz páncéltörő ágyújából a menekülő kezelőszemélyzet csak az út kétoldalán felállított négy löveget vontatta hátra, a többi löveg az állásokban maradt. Déli 12 órától a szovjet 189. csatarepülő-hadosztály IL—2-es kötelékei egymást követő hullámokban támadták a hátráló 25. magyar gyalogoshadosztály csapatait. A légitámadások elhárítására harcba vetették a veszprémi repülőtérről a magyar 101/1. vadászrepülő-századot. Balatonkenese felett heves légiharc alakult ki, melynek során egy találatokat kapott szovjet IL—2-es csatarepülőgép Balatonkenesén a Temető utcában lezuhant, s két főnyi személyzete életét vesztette. Március 21-én hajnali 02 óra 15 perctől 03 óra 35 percig a szovjet 262. éjszakai bombázórepülő-hadosztály kötelékei folyamatosan bombázták az I. német lovashadtest hadműveleti mélységében húzódó utakat, elsősorban a 71. sz. balatoni műút vonalát. Különösen súlyos légitámadások érték a Balatonakarattyától DK-re lévő Újmajorba visszavonuló magyar tüzérséget. Március 21-én reggel a szovjet 5. gárda lovas- és 104. lövészhadtest csapatai áttörték a 25. magyar gyalogos- és 4. német lovashadosztályok védelmét Enying körzetében, s a magyar—német erőket visszaszorították a „Margit "-vonal Balatonakarattya, Csajág, Füle közti állásaiba. A március 21-ről 22-re forduló éjszaka a balatonakarattyai védőállásokba vezényelték a 23. német páncéloshadosztály 23. páncélos fel derítőosztályának hat gépesített századát.

42 Március 18-án a balatoni védőállásban a 20. magyar gyalogoshadosztály új védelmi helyzetet foglalt el. Balatonkenese és Balatonudvari között a 3. kiképzőezred (pk.: Botond László ezredes; Balatonarács), Balatonudvari és Keszthely (kizárva) vonalon pedig a Csoknyai-harccsoport (parancsnokság: Gyulakeszi) csapatai — a 14/11. — és a Balaton-zászlóaljak, az Illey-harccsoport, a 20. felderítő-zászlóalj, az 57. utászzászlóalj, a 21/3. ágyús- és 204/7. fényszórósütegek - helyezkedtek el. A hadosztály tartalékát az Újdörögdről Köveskálra előrevont 3/1. kiképző-zászlóalj alkotta. A hadosztálynak volt alárendelve továbbra is a páncélvonatcsoport: a „Botond", valamint a 101. és 102. páncélvonatok. A hadosztály nehéz576