A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

szárnya, a „Lausitz" géppuskás-, 1/1. páncélgránátosés 1. páncélos felderítő-zászlóaljakból szervezett ,,Huppert" harccsoport, valamint az 1/1. harckocsiosztály 3-4 db P-V. Panther harckocsija, továbbá a 231/1. német- és IX. magyar légvédelmi tüzérosztályok részei kiürítették Siófokot, s a várostól É—ÉK-re húzódó vasútvonal mögé húzódtak vissza. A december 5—6-án dúló súlyos harcok után — mivel a szovjet 21. gárda lövészhadtest Ecsipusztáig tört előre az Lés 23. német páncéloshadosztályok csatlakozásánál, 6-án délután 15 órakor a német csapatok megkezdték a visszavonulást a „Margit"-vonal Balatonakarattya és Polgárdi közti állásaiba. A harcolva hátráló német csapatok december 7-én estére érték el új védelmi állásaikat. Este 18-19 órakor a szovjet 80. gárda lövészhadosztály előrevetett zászlóaljai Balatonfőkajárnál betörtek a „Margif'-vonal fővédőövének első állásába. Miközben a német „Huppert" harccsoport a község közepéig vonult vissza, a Balatonkenese, Csajág és Küngös körzetében összpontosított magyar 7., 8., 34., 37. tábori- és VI. gépvontatású tüzérosztályok ütegei tűzcsapásokat mértek a vasútállomásig előretört szovjet gyalogságra, amely ideiglenesen viszszavonult a vasútvonal mögé. December 8-án a szovjet 80. gárda lövészhadosztály elfoglalta Balatonfőkajárt, s az 1. német páncéloshadosztályt a Balatonakarattya, Csajág, Balatonfőkajár felső-vasútállomás, Füle vonalra vetette vissza. December 8-ról 9-re forduló éjszaka egy szovjet rohamcsónakegység erőszakos harcfelderítést kísérelt meg a Balatonon át Siófokról Balatonfüred irányába. A német hadihajós egységek a szovjet erőket heves tűzharcban visszavetették.

9 Miközben a szovjet 4. gárdahadsereg elérte a Balaton déli partvidékét, s tombolt a harc a „Margit"vonal Balatonakarattya—Polgárdi közti szakaszában, fokozatosan beérkeztek a csapatok a balatoni védőállásokba. Miközben a Székesfehérvárott feltöltés alatt álló 25. magyar gyalogoshadosztály megkezdte felvonulását, december 4-től a magyar 23. és 14. gyalogezredek maradványaiból, valamint mindazon 16—48 éves korban lévő férfiakból, akiknek meghagyási igazolványuk nem volt és nem tettek eddig eleget bevonulási kötelezettségüknek — felállították a „Balaton" őrzászlóaljat. (Pk.: Jekelfalusi-Piller György őrnagy; Csopak Gyermekotthon.) A Balatonfüreden felállított zászlóaljat december első felében kiképzésre vonták vissza Pécsely és Vászoly körzetébe. Közben — december 6-tól — folyamatosan érkeztek be a 25. magyar gyalogoshadosztály (pk.: Kalkó Gyula vezérőrnagy, Balatonfüred) csapatai. December 6-án Csopakra érkezett a 25/111. zászlóalj (pk.: Miltényi Árpád aies.), s a Csopak—Balatonalmádi partszakaszt szállta meg.

10 A 26/1. zászlóalj a Tihany-félszigetet szállta meg a már itt lévő 717/1. tábori kiképző-zászlóalj mellett. Ezzel egyidejűleg, december 4—5-én — a Sió-vonalról — Balatonfüredre vonult vissza a 2. és 3. magyar folyamzár-zászlóaljak maradványaiból szervezett Illey-harccsoport (pk.: Illey Lamas ales.) A harccsoport lövész-osztaga a balatonfüredi kikötőt biztosította, hajózó-osztaga a — német „Kommandant des Plattensee" alárendeltségében — az öt felfegyverzett balatoni hajóra került. Aknászosztaga (pk.: Zoltay Endre őrgy.) Lihanyba vonult. Két aknász-szakasza (pkok.: Varga Sándor és Eperjesy Sándor folyamőr-századosok) december 9—12 között — három ütemben és az alkonyi és esti órákban — megkezdték az érintőaknazár telepítését a füredi hajógyártól — végig a Lihany-félsziget partjai mentén — Aszófo D-i széléig. Első ütemben a balatonfüredi öblöt és a tihanyi révet aknásították el. A telepítési munkákat a tihanyi magaslatokon beásott 717/1. német kiképző-zászlóalj és egy magyar ágyús üteg biztosította tűzzel.

11 December 9-re befejezte felvonulását a balatoni állásba a 25. magyar gyalogoshadosztály. Az 1. gyalogezred és a 25. felderítő-zászlóalj Keszthely és Zánka között (harcálláspont: Lapolca, ahol két tartalék-zászlóalj is összpontosult); a 26. gyalogezred (parancsnoksága: Aszófő) pedig Zánka és Balatonfűzfő között védett, beleértve a Lihany-félszigetet is. A félszigeten a 717/1. német kiképző- és a 26/1. magyar gyalogoszászlóaljak, valamint a német 885. népfelkelő-zászlóalj egy 80 fős osztaga védett. Itt volt még egy német utász- és egy német riadószázad is (80—80 emberrel.) Lüzérségi megerősítésüket egy német légvédelmi ágyús (3 db 88 mm-es löveggel) — és két gépágyús üteg (6 db 37 mm-es és 6 db 20 mm-es gépágyúval), továbbá egy magyar légvédelmi ágyús üteg (6 db 40 mm-es gépágyúval) látta el.

12 December 13-án Mosonmagyaróvárról beérkezett Balatonalmádiba az 59. utász-zászlóalj, melynek századai Fűzfő, Lihany és Aszófő községekben települtek. A partvédelmet két magyar páncélvonattal is megerősítették: a „Botond" páncélvonat Balatonfűzfőt, a 101. sz. páncélvonat magas szerelvénye pedig továbbra is a Balatonfűzfő—Lapolca közti vasútvonalat biztosította. A 25. gyalogezred a Balatonfűzfő és Királyszentistván közti védőállásokat, az l/III. zászlóalj pedig a vilonyai reteszállást szállta meg. A partvédelmet támogatta a 204/7. fényszóróüteg 18 db légvédelmi fényszóróval. A hadosztály 9 magyar és 2 német zászlóaljból álló védelmét ekkor még mindöszsze 4 db nehéz páncéltörő ágyú és a 26. tábori tarackos tüzérosztály 3 könnyű ágyús ütege támogatta. December 12-re a sérült 102. sz. páncélvonatot is a balatoni állásokba vezényelték, azonban a szerelvény a harcok végéig a tapolcai fűtőházban vesztegelt javítás alatt. December 12-re az Illey-csoport aknászosztaga 110 db lehorgonyzott úszóaknát telepített a Lihany-félsziget előtt, 200 akna még szállítás alatt állt. A december 12-i jelentés szerint a német „Marine Sonderkommando" és a magyar folyamőrség két csoportban járőrözött a Balatonon 9 db rohamcsónakkal és 13 db felfegyverzett polgári motorcsónakon. December 14-re beérkezett a német ,,Dél" Hadseregcsoport közvetlen 912. könnyű rohamcsónak parancsnokság 27 db rohamcsónakkal. A parancs567