A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása. II. rész

kinek a személyéhez köthetjük, az Árpád-kor első századából? A veszprémi régi oklevelek háborús pusztulására egyik legjellemzőbb bizonyíték, a XVII. századi Veszprémhez kapcsolódó történetirodalmi emlék, az 1596-tól 1601-ig veszprémi püspök, Monoszlóy Andrásnak 1601. december 19-én, halálakor, Peck Lipót kamarai perceptor és Kerekes János registrator által készített leltár egyik részlete, amely szerint töb­bek között találtak egy tokban kilenc darab okleve­let a veszprémi püspökség legértékesebb „privilé­giumaiból", egy másikban hasonlóan tizenegy dara­bot, továbbá egy arany kelyhet, „a veszprémi egyház régi kincseiből" és a veszprémi egyház „egy régi misekönyvét". 107 E kérdés érdekességéhez kívánkozik, hogy a tör­ténelem szerint az 1596-ban, elődjének, Forgách Fe­rencnek 1596. július 19-én a nyitrai püspökségre távozása után 10 Monoszlóy Andrásnak veszprémi püspökké kinevezése csak névleges lehetett, mert már 1593-ban elfoglalta a török Veszprémet másod­szor is, igaz, 1598-ban visszavették, de a harcok állan­dóan tartottak a város körül, a püspök oda nem igen mehetett. így felvetődik, hogyan kerülhettek Mo­noszlóy birtokába a veszprémi püspökség nagyon ér­tékes privilegiális oklevelei? Valószínű, még a török megszállás előtti időben Veszprémből Sopronba és egyéb helyekre „elmenekített" kincsekből. Mo­noszlóy magas képzettsége és tudomány pártolása is mellette szól, mert az idézett leltár szerint több száz könyv és kézirat maradt utána. A Veszprém megyei Levéltár is tud hasonló irat­pusztulásról, amikor fondjegyzékében olvasható, hogy a Wesselényi-féle összeesküvéssel kapcsolatos, Veszprém várost érdeklő iratanyagot századunk ele­jén, Bibó Károly alispán regnálásával „selejtezés so­rán" megsemmisítették. 1 ° 9 Folytathatjuk a veszprémi történelmi értékű iratpusztításokat a Rákóczi-kor anyagával. Thaly Kálmán 1867-ben, az egykori Veszprém megyei le­véltárban Rákóczi emlékeket keresve, döbbenten tapasztalta, hogy „bár Veszprém megyének a Rákóczi-kor előtti és utáni jegyzőkönyvei mind meg­vannak, sőt bekötve jó rendben vannak meg: éppen csak az 1703-tól 1713-ig terjedő kötete hiány­zik."" 110 A keresett iratok hiányában csalódottan állapítja meg: „Látszik, hogy szántszándékosan emésztették el, Rákóczi gyújtó neve és kora elleni bosszúból, gyűlöletből." A viszont megmentett veszprémi oklevelek regé­nyének egy részlete a nagy mecénás, Kiss Pál prépost esete, aki 1778-ban visszaszerzi a szepesi káptalantól az odakerült veszprémi káptalani levéltári okmányo­kat. Annak igazolására, hogy a veszprémi káptalan mint hiteles hely, védte is iratait, idézzük tiltakozó levelét 1787-ből, amikor a Hétszemélyes Táblához írt, II. József intézkedése miatt, aki elrendelte a szerzetes­rendek eltörlése után, hogy a káptalani és szerzetesi hiteleshelyek levéltárai országos vagy egyetemes archí­vum neve alatt Budán, az egykori ferences templom­ban helyeztessenek el. A veszprémi káptalan elég bátor hangon utasítja vissza az intézkedést és kije­lenti, hogy „az országgyűlés beleegyezése nélkül hite­les helyének iratait kezéből ki nem bocsátja". Később is van adatunk arra, hogy a veszprémi káp­talan gondos féltéssel vigyázott levéltárára, sőt az idegenbe került iratait is visszakövetelte. 1827-ben Szepesváralja levéltárából kerültek vissza okmányai „reklamációja ... és ugyanakkor hozott törvénycikk alapján". 11 Emlékezzünk meg a címben adott „fehér folt" nevében a helyi helytörténeti kutatást gátló olyan jelenségről is, mint a veszprémi régi helyi újságoknak a hiánya, vagy a szükséges, jól hasznosítható helyi kiadványoknak hasonlóan meg nem léte a forráskuta­tás „helyi adottságai "-ban. Veszprémnek 15 régi új­ságja közül teljes évfolyama^ csak négynek volt talál­ható az idézett helyeken. Ujabban mikrofilm útján több is elérhető. Ugyanide kívánkozik negatív gondolatnak, hogy a régibb helyi újságokban rendszeresen hetenként kö­zölt, ma sokszor adat dokumentumként is használ­ható „anyakönyvi" rovat — születés, házasság, halálo­zás csoportosításban: nevek, foglalkozás és életkor megjelöléssel — a legújabb kor helyi újságjaiból las­san-lassan kimaradt, úgy látszik a kihagyónak ez már felesleges, pedig a szombathelyi újságok ma is közlik ezen anyakönyvi adatokat. 13. VESZPRÉM AZ IDEGENNYELVŰ KÜLFÖLDI SZERZŐKNÉL Annak igazolására is, amit a bevezetőben említet­tünk Veszprém történelmi jelentőségéről, idézzünk, néhány külföldön megjelent munkát, amikben hol rövidebb, néha csak egy-egy adattal, hol hosszabb terjedelmű szövegezéssel, de megemlékeztek Veszp­rémről, főként a XVII. században, az európai török háborúk idején jutott szerepéről, el-, illetőleg vissza­foglalásairól (1552, 1566, 1593, 1598). A külföldi szerzők már a XVI. századtól kezdődő­en, de főként a XVII. század nagy világháborújában, az európai Habsburg—török harcokban Magyaror­szágnak Bécs és Konstantinápoly érdekkörébe ékelő­dése miatt is nem feledkeztek meg a veszprémiek, ,,a veszprémi huszárok" fegyvertényeiről sem, összeköt­ve e megemlékezéseket néha egy kevés vár, illetőleg városismertetéssel. A veszprémi kapcsolatot megörökítő külföldi szer­zők között talán a legérdekesebb, Európának Magyar­országtól legtávolabbi része, Barcelonában nyomta­tott, 1688-ból Simpliciano Bizozeri tollából maradt spanyol nyelvű Veszprém történelmi összefoglalás „a restaurált Ungria múltjáról" - „Ungria restav­rada compendiosa noticia . . ."A német nyelvű mun­557

Next

/
Oldalképek
Tartalom