A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása. II. rész

következne: Veszprémnek is hasonló feladatai vannak. Majd rátér a címben felvetett gondolata lényegére: „Vegyük most sorra: milyen múltja, jelene és jövője van Veszprémben a várostörténeti kutatásnak, milyen lehetőségeink, tennivalóink vannak e téren?" Itt Korompay Györgynek 1957-ben első kiadásában megjelent „Veszprém" című könyvében található forrásokból indulva, amiknek ,,nagy része a régibb helytörténeti irodalom terméke" és mivel napjaink „szempontjából nézve" ez az arány csak rosszabbodik, állapítja meg, hogy „Veszprémről a múlt század második felében és egészen az első világháborúig sokszorosan több tudományos művet írtak, mint a két háború között, a felszabadulás óta eltelt 15 esztendő termése pedig ilyesztően csekély." Érdekes, szellemes, az „ilyesztően csekély" Veszprémről írt tudományos mű okának magyarázata, amikor az elmaradt, meg nem írt veszprémi ismertetőkről úgy nyilatkozik, hogy talán az az oka, hogy „addigra mindent megírtak Veszprémről?" Korántse — folytatódik az elmaradásokról gondolatfűzése —, hiszen ,,a gazdaság- és társadalomtörténet fejezetei a legkidolgozatlanabbak". A veszprémi helytörténeti kutatás súlyos hiányosságának tartja, hogy ,harminc esztendeje szünetel a múzeum évkönyveinek kiadása". Ismét visszatér, cikke elején a Magyar Történelmi Társulat előadásával kapcsolatban hivatkozott gondolatára, és a „várostörténeti kongresszuson" összeállított, a Történelmi Társulat részéről ,,minden magyar város tanácsához" eljuttatni kívánt - „a városok történetének kutatását" elősegítő - felhívás szövegéhez, melyben „az ügy támogatását kérik, minden lehető eszközzel, az anyagiakat is beleértve". Mint a fentiekből kitűnik, zárógondolata neki is az, hogy „Veszprémben kiáltó szükség van erre a támogatásra és egyúttal ösztönzésre". A veszprémi helytörténeti kutatás „jelenlegi helyzetének vázolása után", második cikkében „a feladatokról és a megoldás módozatairól" kíván „szót ejteni". Kiinduló alap: „a veszprémi régészeti kutatás feladatainak" vázolása, visszatekintéssel annak addigi múltjára, főként Veszprém „őstörténete", a veszprémi kései bronzkor, az ún. „veszprémi kultúrá"-ra, a népvándorlás korára, ott is a tulajdonképpeni avar korra, a IX—X. század fordulójának építészeti emlékeire, majd a város X-XI. századi kialakulására, végül középkori történetének a kutatására utal. Hasonló jelentőségűéknek tartja e munkához — „a várostörténet kutatásához" - a levéltári adatok és feldolgozások felhasználását. Mindez a múlt emlékeinek megörökítése, de a jelenkor kutatása hasonló fontosságú, mert „vajon a XX. század első felének történetét szabad-e feltáratlanul hagynunk Veszprémben?" Annak reményében, hogy felvetett gondolataihoz mások is csatlakoznak, cikke további részében ,,már a megvalósítás hogyanjá"-ról kíván nyilatkozni. Három szempontot jelöl meg Veszprém várostörténetének kutatásánál: „a kellő támogatás biztosítása", „kutatógárda kialakítása" és „publikációs lehetőségek rendelkezésre bocsátása". E szempontok felvázolásában a két cikk több részletéhez hasonlóan határozott nyíltsággal jelenti ki, hogy „miután a várostörténeti kutatás egyáltalán nem öncélú, az egész város közönségének javát szolgálja, a támogatás, az anyagi bázis létrehozása, a városra hárul". Majd a város támogatásának megnyerése érdekében írja: „Ismerve a végrehajtó bizottságnak és a város lakosságának érdeklődését minden, Veszprémet fejlődésében elősegítő kezdeményezés iránt, nem kétséges, hogy a megfelelően összeállítandó kutatási tervezet megtárgyalása és elfogadása után a vb. megtalálja az ezután több éven át rendszeresítendő anyagi támogatás biztosításának módját." A megfelelő „ösztönző módok megtalálása" a város részéről, lenne az a célhoz vezető út, „amely képes a kutatógárda létrehozását elősegíteni". Itt megjelöli a részmunkákat is, mint „megfelelő tematikájú pályázatokat kellene kitűzni", továbbá „a kutatás végzését tiszteletdíjjal, de akár ösztöndíjjal is szorgalmazni". Amikor ismételten utal a régibb múzeumi kiadványsorozat megszakadására, majd a „kérészéletű" megyei kulturális folyóiratra, a Veszprémi Szemlére, egyben bizakodását fejezi ki, hogy „meg lehet találni a módját annak, miszerint a készítendő részlettanulmányok ne az íróasztalok fiókjait töltsék meg, hanem a nyilvánosság elé jussanak". Éri István a két újságcikkében végigvezetett kezdeményező elgondolások meg is valósításához, azok összefoglalásaként szükségesnek tartja „a jó értelemben vett lokálpatriotizmus felélesztését", „ébrentartását", „a feladatok jelentőségének felismerését", azt, hogy „Veszprém város történetének korszerű formában történő megírása közérdek, és e munka szervezeti formában végezhető csak el". A veszprémi helytörténeti kutatás irodalmában talán egyetlen olyan eredményes kezdeményezés volt a két újságcikk, aminek nyomában még ugyanazon évben megindulhatott a kezdeményező szerkesztése és irányításával az újabb és ma már két évtizedes fennállását is átlépett, országosan is jelentős múzeumi kiadványsorozat, a „Veszprém megyei Múzeumok Közleményei", ami újra elindította, és most már végleges tudományos formát nyert, az elődök által oly sokszor és sokféle változatban elgondolt, tervezett modern veszprémi helytörténeti kutatást. 10. A FORRÁSKUTATÁS HELYI - VESZPRÉMI - ADC TTSÁGAI A veszprémi helytörténetírás és kutatás múltja és jelenéről adott összeállításnak természetes tartozéka, 551