A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

V. Fodor Zsuzsa: A veszprémi Ipartestület története (I. rész 1886–1890)

11. ábra. Hirdetés a Veszprémi Független Hírlap 1890. június 9-i számában. Abb. 11. Zeitungsanzeige aus dem Veszpremer „Független Hírlap" vom 9 Juni 1890 Horváth Sándor, Bognár János. Június 25-én a negyedik, a fa-, vas- és élelmiszer szakosztály is megalakult, ezúttal az Ipartestület helyiségét választották színhelyül a tagok. A vezetőségbe kerültek: elnök: Schaner János, alelnök: Kováts József, jegyző : Nagy István. Elöljárók: Boór Lajos, Berleg József, Bauer Sándor, Horváth Antal, Jávorszki József, Súly Ede, Benkő István, Pilitz Dávid, Ernhoffer József, Völgyi Lajos, Csőkör Sándor, Molnár Gábor. A vezetőség viszonylag alacsony létszáma valószínűleg abból adódott, hogy az ide tartozó iparosok kevesebben voltak. Miután a szakosztályok megalakultak, szükségessé vált az alapszabályok elkészítése. Alapmintául a szegedi iparosoké szolgált, amelyet a helyi viszonyok figyelembe vételével módosítottak. Az alapszabályok véglegesítése bonyolult úton haladt, mert először helyi vezetőségi szinten elkészítették a tervezetet, azt elbírálás végett az Ipartestület elöljáróságához továbbították, végül helybenhagyás végett a közgyűlés elé terjesztették. Az Ipartestület szakosztályi ügyszabályait az 1890. március 2-i évi rendes közgyűlés első számú határozatában megerősítette. A valószínűleg egységesített szabályzat

66 a szakosztály céljában a következőket jelölte meg: „4. §. A kebelében képviselt iparágak szakérdekeit, az 1884. évi XVII. t,-cz. és a testületi alapszabályok keretén belül, minden lehető módon fejleszteni és anyagi érdekeit előmozdítani. Nevezetesen: 1. Az elméleti és gyakorlati ismeretek fejlesztése által, a termelő képességet fokozni. 2. A fejlődés akadályait kikutatni és elhárításáról gondoskodni. 3. Tagjainak létszámát nyilvántartani és árulási helyét ellenőrizni. 5. §. Ezen célok elérésére szolgálnak : 1. A szakosztályi ülések. 2. Az ipari találmányok, újítások ismertetése és kezdeményezése. 3. Fölolvasások és jótékonyczélu társasestélyek rendezése. 4. Anyagbeszerző, vállalati és áruraktár szövetkezetek alakítása. 5. Tagjai árulási helyének helyben és vidéken az iparjog kelte és száma szerinti nyilvántartása és ellenőrzése." A 6. § a tagok jogaiként rögzítette a szakosztály által létesített intézményekben való részvételt, azok hasznának élvezését, és azt, hogy a tagok igényt tarthattak a szakosztály erkölcsi és anyagi támogatására. A kötelességek közé sorolták a szűkölködő, beteg, elaggott és munkaképtelen tagok megsegítését testületi segélyek kieszközlése révén, az elhaltak tisztességes eltemetéséről való gondoskodást, a szakmaköri hiányosságok orvoslását, a szakma körében kontárkodók ellenőrzését. A szakosztálynak meg kellett ismertetnie tagjaival az ipartörvényben és az alapszabályokban foglalt kötelességeket, valamint az Ipartestület által kiadott rendeleteket. Évenként egyszer, a közgyűlést megelőzőleg jelentést tartozott tenni az ipartestületi elöljáróságnak, hogy az főfelügyeleti jogát a törvény és a testületi alapszabályok értelmében gyakorolhassa. A szakosztályok küíön jövedelemmel gazdálkodtak, ami több forrásból táplálkozott. Jövedelmet képeztek az Ipartestület vagyonán kívül álló olyan vagyonok jövedelmei, amelyeket a testület a szakosztály részére külön kezelt. Ezekhez társultak az esetleges adományok és alapítványok, illetve ezek jövedelmei, a szakosztályok által rendezett jótékony célú előadások és estélyek tiszta jövedelmei, valamint az Ipartestülettől esetről-esetre átutalt összegek. A szakosztályok fennállásának időtartamát az Ipartestület fennállásáig szabták meg. EGYRE SZAPORODNAK A GONDOK Az előbbiekben hivatkozott közgyűlés a szakosztályok ügye mellett más fontos témát is napirendre tűzött. Ezek között az évenként szokásos elnökés vezetőségválasztás került az élre. A kapott szavazatok alapján Balogh Károly az elnöki megbízatást újbóli három évre elvállalta. Beszámoló hangzott el a 531