A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

V. Fodor Zsuzsa: A veszprémi Ipartestület története (I. rész 1886–1890)

loan

3 7 Veszprémben is egyre fokozódó szerep jutott az új réteget alkotó közalkalmazott és szabadfoglalkozású értelmiségnek a város vezetésében. Az iparosok, mint a legszámottevőbb réteg képviselői azonban még figyelemre méltó helyet kaptak az 1880-as évek veszprémi közéletében. Sok iparos foglalt helyet a városi képviselőtestületben, s nemegyszer fontos poszton vált előmozdítójává a városi ügyeknek. Véghelyi Dezső alispán már 1875-ben Balogh Károlyt (1886-tól az Ipartestület elnöke) a városi elöljáróságot képező tanács négy fizetéses tanácsnoka között említi, mint az elemi iskolák és a Kopácsy-féle alapítvány

39 felügyelőjét. A megbízatás folyamatosságát és súlyát mutatja, hogy az 1887. február 28-án tartott tisztújító képviselőtestületi ülésen Balogh Károlyt első tanácsnokká, helyettes polgármesterré, Benkő Istvánt — az Ipartestület alelnökét — második tanácsnokká választották. A közéletben is szerepet vállaló iparosokat a tanács adóügyi, építészeti- és szépítészeti, egészségügyi és ipartanodái szakbizottságaiban foglalkoztatták. Az iparosérdekek képviselete tovább ért a városi ügyek intézésének körén. Személyes résztvevőként országos szintű összejövetelek hozzászólói voltak az Ipartestület vezető tagjai. Az 1887. március 25-27re tervezett budapesti országos ipartestületi kongresszus veszprémi képviselőiről a helyi sajtó is megemlékezett , az ipartestületi jegyzőkönyv pedig Szilágyi Mihály elöljárósági tag bejelentését rögzítette, aki a kamaraügy, továbbá a csutorás, csapó, fazekas, molnár, lakatos stb. iparosok ügyét kívánta az országos értekezleten felvetni.

41 Még ebben az évben a losonci iparos kiállításon és egy újabb budapesti országos ipartestületi konferencián vett részt néhány tag részben saját, részben ipartestületi költségen. Az 1884. évi ipartörvény, amely az ipar fejlődése érdekében a célszerűen korlátozott iparszabadság alapján állt, a képesítés igazolása és az iparigazolvány megszerzésének enyhe feltételeivel rendkívül nagy ösztönzést adott a különféle iparok megkezdésére a szakmai színvonal alacsonyabb szintjén álló iparosok számára. A városi tanácshoz eljuttatott kérelmeket a képviselőtestület elbírálta, s az esetek legnagyobb részében helyt is adott azoknak. A kérelmezőknek az iparigazolvány kiszolgáltatásáért valamennyi szakma esetében 5 forintot kellett befizetni a város pénztárába, kivéve a kávéház megnyitására kért engedélyt, amely után 10 forint volt a kötelezően lefizetendő 4 2 összeg. Az urbanizálódás, a városi lakosság növekedése szükségszerűen maga után vonta az élelmezési kisipar terjedését, a ruházati kisipar bővülését és bizonyos strukturális átalakulással a szolgáltató ipar irányába létrehozta az építőipart, amelynek megvoltak a kihatásai az építkezésekkel kapcsolatos vasipari ágazatokra.

43 Egyfelől a nagyszámú új bejelentések miatt, másfelől a szabálytalanul működő iparosok elleni feljelentések következtében ugrásszerűen megnőtt az ipartestületi ügyiratok száma. Az építőipari helyzetre jellemző Brenner Lőrinc építőmester és több szakmabeli tagtársának panasza, amely az 1887. április 2-i elöljárósági ülésen hangzott el. A kifogás Keller Napoleon budapesti építész Veszprémben működő üzemvezetője Joó Lajos ellen merült fel, aki az új vármegyeház építésén dolgozva több helyi kőművessel kőműves és egyéb munkára vállalkozott. Ezáltal érzékeny kárt okozott a közterhet viselő, adózó veszprémi iparosoknak. Kováts Károly két vaskereskedő ellen emelt panaszt, akik engedély nélkül készíttettek lakatosüzletbe vágó tárgyakat és azokat saját nevük alatt árulták. Herman István bognár pedig fakereskedést is folytatott, amit szintén sérelmesnek tartottak. Az elnök szükségesnek látta, hogy ezentúl ezeket a tevékenységeket szigorúan ellenőrizzék és megígérte, hogy az iparhatóságnál a legszigorúbb intézkedések megtételét fogja kérni. Miután az Ipartestületben megvolt már az egyes ágazatok kellő számú képviselője és miután az érdekek előmozdítása is megkívánta, szükségessé vált a szakosztályok felállítása. Ezen elöljárósági ülésen a többféle tervezet összeállítására egy külön bizottság alakult. Az 1884. évi XVII. te. 50. §-a kimondta, hogy iparkészítményeket csak helyben lakó iparos árusíthat a heti vásárokon. Magát a rendelkezést többféle módon megszegték, de gondot okozott még a helyfoglalás rendje is. Ezért a tanács felkérte az Ipartestületet, hogy a vásárterek rendezése és a tereknek az egyes iparágak részére történő kijelölése végett tegyenek javaslatot. Az elöljáróság hamarosan munkaprogramjába vette, hogy a kebeléből kijelölt csoport a heti vásárok alkalmával helyszíni szemlét tart és a célszerű beosztásra tervezetet készít.

44 Az iparosérdekek védelmét célzó erőfeszítések sorában jelentős volt. dr. Óváry Ferenc júniusban tett előterjesztése a munkaszerzési lehetőségek növelésére. Indítványozta, hogy a közelgő képviselő választásokat kihasználva a központi iparhatóság küldjön szét felhívást az ország összes ipartestületéhez, s ebben kérjék, hogy a képviselő jelöltek vegyék programjukba: a m. kir. honvédsereg részére szükséges felszerelések előállítását ne egy idegen erővel dolgozó nagyvállalkozónak, hanem városonként, egyenlő arányban felosztva, magyar iparosoknak adják ki. A nagy tetszést kiváltó javaslaton fellelkesülve az elöljáróság kilátásba helyezte az Országos Iparegyesület mielőbbi megkeresését.

45 A megyeháza nagytermében 1887. június 12-én megtartott közgyűlés újabb fontos lépést tett a szervezeti élet erősítése útján. A tagok elfogadták a már előzőleg megvitatott békebírósági alapszabályokat, amelyek a bizottság összetételét, hatáskörét, és az eljárás módját rögzítették. Ezek szerint a békéltető bizottságnak 60 tagból kellett állnia, s a tagság fele részét a testület elöljáróságának tagjai, fele részét pedig a testülethez tartozó iparosok összes segédei által választott segédek kellett, hogy képezzék.

46 A bizottság hatáskörébe tartoztak az 1884. XVII. 527