A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

V. Fodor Zsuzsa: A veszprémi Ipartestület története (I. rész 1886–1890)

a feloszlandó helybeli ipartársulatok hagyományaként a testületre szálló alaptőkéből állt, amelyet a beiratási díjakkal, valamint az esetleges hagyományozásokkal, alapítványokkal és bírságokkal lehetett szaporítani. A testületi jövedelmek pedig a vagyon évi kamatjából, a tagok által fizetett évnegyedi és egyéb illetékekből, az elöljárósági és békéltető bizottsági tagokra esetlegesen kivetett bírságokból, a közös vállalatok tiszta nyereményeinek a testületre eső részéből és az előző évről feltehetően megmaradó pénzekből tevődtek össze. Az Ipartestület - újonnan alakult intézmény lévén — egyenlőre csak ideiglenes helyen kezdte meg működését. Irodahelyisége, ahol az elöljáróság is öszszeült az új városházában volt. Itt 1886. október elsejétől folyamatossá vált az ügyek intézése.

31 A várható nagy ügyfélforgalom miatt egy saját és nagyobb helyiség igénye már az első vezetőségi összejövetelen felmerült, ezért határozat született egy minden szempontból alkalmasnak tűnő ház felkutatására. A közvetlen intézkedésre — beleértve a szóbahozott, Köves Béla kávés lakására való alkudást is - Balogh Károly és Benkő István kapott megbízást. Az Ipartestület, mint intézmény az 1884. évi ipartörvény alapján lehetőséget kapott arra, hogy a kézműves iparosság érdekeit érintő úgyszólván minden ügyben a szavát hallassa. Ez a lehetőség valójában eléggé korlátozott jogkört takart, hiszen a törvényalkotó vezető körök nem a régi céhek pótlására, nem elsősorban gazdasági érdekképviseleti szervnek szánva, hanem inkább rendészeti tényezőnek tekintve hozták létre a testületeket a társulási kényszer fakultatív értelmezésével. Az évszázados céhjogok, - mint például a kontárok üldözése, vagy a tagfelvételkor megadott iparűzési j°g - gyakorlása már az iparhatóság feladata volt. A testület kihágási esetekben nem járhatott el bíróként, hanem a büntetendő eseteket további eljárás végett az iparhatósághoz tette át. A jogkörök túllépésének megakadályozására a testületekhez iparhatósági biztost rendeltek ki. Ezeket a korlátokat szem előtt tartva, ugyanakkor a törvény 126. és 127. paragrafusai

32 által nyújtott lehetőségeket kihasználva a veszprémi Ipartestület igyekezett a rendeltetését betölteni minden fontos kérdésben, különösen az iparosok közötti rend fenntartásában. Ilymódon az első elöljárósági ülés határozatot hozott a cégek szigorú megvizsgálására. Regényi Lajos elöljárósági tag kapott megbízást annak kiderítésére, hogy kinek a neve alatt folytatták az egyes iparokat a városban. LASSAN KIBONTAKOZIK A HIVATALI ÉLET Az 1886-os év hátralévő hónapjai a legfontosabb feladatok kitűzésével, a hivatali munka kereteinek és tartalmának kialakításával teltek el. Az októberi elöljárósági ülések jegyzőkönyvei tanúsítják azt a 9. ábra. Beeske Adolf fényképész, 1877-től műteremtulajdonos Veszprémben Abb. 9. Adolf Beeske, Photograph, seit 1877 Besitzer eines Ateliers in Veszprém sokrétű témát, amely napirendre került az Ipartestületben. A jó munkavégzés rendszerességet kívánt, ezért a vezetőségi tagok október 7-én megállapodtak abban, hogy az alapszabályok 15. §-a értelmében az elöljárósági ülést minden hónap első szombatján tartják. Az elnök és a jegyző átvette a városi hatóságoktól azt a nagymennyiségű nyomtatványanyagot, amelyet az ügyvitelkor használtak a tanácson az ipari élet számos területén (tanonclajstrom, minősítési lajstrom, munkakönyvek lajstroma, segédnyilvántartási lapok, ideiglenes igazolványok jegyzéke, adóösszeírási lajstrom stb.). Ekkor hoztak határozatot arról, hogy a jegyző évi díját október 1-től havi részletekben fizetik ki. Egy kivételével az elöljárósági tagok egyetértésre jutottak abban, hogy a szegődő tanoncoktól eljárás és beiratás címén 1 forintot, a szabadulóktól 3 forintot szednek be. Ez ellen azonban az ipartestületi biztos óvást emelt és kilátásba helyezte, hogy az iparhatósághoz fellebbez. A munkakönyvért járó díjat 10 forintban állapították meg, ami ellen senki sem emelt kifogást, mivel másutt is ez az összeg volt szokásban. Egyúttal eldöntötték, hogy úgy a ruganyos, mint a pecsétviaszos rézmetszetű pecsétekre egyformán a „Veszprémi ipartestület pecsétje" feliratot írják. A tennivalók megszaporodását előre látva megállapodtak, hogy sürgős szabadulás esetén az elnökön és a jegyzőn kívül elegendő néhány elöljáró megjelenése. A tanoncszabadítás menetét aképpen rögzítették, hogy a szabadulni óhajtó köteles a szabadu525