A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hudi József: A Veszprémi Olvasótársaság története 1841–1844. (Adalékok a Veszprém megyei reformkori egyletek történetéhez)

BODOLAY Géza: Irodalmi diáktársaságok 17851848. Bp. 1963. 227., 316-317. 72. Ráth Károly téves adatot közöl, amikor azt állítja, hogy a Veszprémi Polgári Társaskör 1843-ban alakult 157 taggal, évi bevétele 751, vagyona 1155 forintot tett ki. RÁTH Károly: Veszprémváros egyletei és társulatai az 1878. év végén. Veszprém 1881. 28. sz. Statisztikai adatgyűjtése aztán változatlanul kerül be a későbbi szakirodalomba is. Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban. (Szerk.: Vargha Gyula) Bp. 1880. 330-335. A helytörténeti feldolgozások az országos felmérés eredményeit vették át. A veszprémi műkedvelő társulat szervezéséről tudósít a Honderű 1843. 8. sz. 287., a pápairól az Életképek 1845. II. 21. sz. 73. A Pápai Casino által létesített honi ipart pártoló egyesület alapszabályai. Pápa, 1842. A Dunántúli Ref. Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, Könyvtár, Kézirattár 234/1. sz. irat. 74. Életképek 1845.

1. 7. sz. 221. 75. Uo. 1846.1. 20. sz. 76. A Veszprém-Győri Agarászegylet elnöke HUNKÁR Antal, főrendű pártfogója pedig gr. Batthyány Kázmér. Az egylet a „szép és jó célokat", a „társasélet gyönyöreit" szolgálja. A közös vadászatokat gr. Esterházy Károly engedelmével az ugodi Bakonyban tartják. Az ugodi fürdő ekkoriban - melynek fejlődését részvénytársaság hivatott garantálni - népszerű szórakozóhely, „melly alkalmas helyzete, kellemes vidéke, s szép vendégei tekintetéből Pápa vidékének, sőt a szomszéd megyéknek is nyáron át kellemes mulató helye." Honderű 1844. 11. sz. 181. A Pápai Agarászegylet első agarászversenyét 1842. október 9-én rendezi meg, s a legeredményesebb kutyatulajdonost egy díszes nyereggel jutalmazza meg. Regélő 1842. II. 924-925. A Veszprém és Győr megyei tagokból álló egylet bővülésére következtethetünk abból a tényből, hogy az új szabályzat már a Komárom megyei tagokat is megemlíti. NAGY SZABÓ Ignác: Veszprém-gy őr—komáromi agarász-társulat részvényesei alap- és rendszabályai 1846-ra. Pápa, 1846. 77. A Veszprémi Temetkezési-Egylet Szabályai. Veszprém, 1844. Iratai fellelhetők VemL IV. lb. 465/1846. sz. 78. Szüasbalháson a zenetársaság a kaszinó zenekara volt s valószínűleg már 1842 előtt is működött. A füredi nyári fellépései országosan is ismertté tették a cigányzenekart. A veszprémi nemzeti kaszinó táncvigalmai alkalmával is hol a balhási zenészek, hol a székesegyházi muzsikusok szolgáltatták a zenét. Regélő 1842. 10. sz. 86-88. A zenekar biztosítása így állandó nehézséget jelentett a szervezőknek. A veszprémi városi zenetársulat létrehozását Molnár Dénes főszolgabíró javasolja. Indokai között szerepel az is, hogy egy állandó zenekar felállításával a magyar népzene ügyét is előmozdítanák. Regélő 1843.

1. 19. sz. 604-605. 79. NAGY T.(itusz) = TARCZY Lajos: Honi utazás levéltöredékekben. Athenaeüm 1839. 20. sz. 305-309. 80. Honművész 1839. 1. sz. 152. 81. Regélő 1842. 10. sz. 86. 82. A Veszprémi Olvasó-Társaság Névkönyve. Veszprém, 1841. 5-9., u. ez. Veszprém, 1842. 5-10. (A továbbiakban mindkettő: ÉVKÖNYV) 83. Győr-Sopron megye a reformkorban és 1848-49-ben. Forrásszemelvények az Ifjú Történelembarátok körei részére. Bp. 1983,39-40. 84. VemL A Szilasbalhási Casinó iratai. Rendszabás, 1833. 85. SZÉCHENYI: Vüág. Pest, 1831. 391. 86. Regélő 1842. 10. sz. 86-88. 87. A táblázat összeállításakor főként az 1842. évre kiadott évkönyvre voltunk tekintettel, ebben ugyanis megjelölték a tagok foglalkozását, társadalmi hovatartozását. Szakítást jelentett ez az eredeti elképzeléssel, melyet - a győriek példájára - így fogalmaztak meg: „Az Olvasó-Társaságban minden részvényes egyenlő lévén, senkinek címje ki nem tétetik." (Évkönyv 1841: 4. p.) Szociológiai értelemben nem pontos a táblázat, mivel ahhoz, hogy az egyes társadalmi csoportokba tartozó egyéneket pontosan azonosítani lehessen, kiterjedt kutatásokra lenne szükség. A birtokos köznemes kategóriába például bevehettük volna az értelmiség egy jelentős hányadát, tekintve, hogy a vármegyei-uradalmi-városi tisztviselők túlnyomó része nemes birtokos is volt egyben. A kép árnyaltabbá tétele érdekében érdemes kicsit részletesebben megvizsgálni az egyes társadalmi rétegekbe besorolt csoportokat. 1841-ben az értelmiségbe tartozott 24 megyei, 8 uradalmi és három városi tisztviselő, továbbá ide számítottunk 4 ügyvédet, 1 orvost, 2 gyógyszerészt, 8 tanárt-tanítót (Akkor is, ha egyházi ember volt az illető). 1842-ben 29 megyei, 9 uradalmi, 6 állami, 1 városi tisztviselő, 6 ügyvéd, 3 orvos, 1 gyógyszerész és 9 tanár tartozott ehhez a csoporthoz. A polgárságot 1841-ben egy vendéglős, 1842-ben rajta kívül egy kereskedő képviselte. Az egyháziak közül 1841-ben 14 főpap, 8 lelkész, 1 alkalmazott, a következő évben ugyanannyi főpap, 9 lelkész és ugyanaz az alkalmazott (egyházi kórusmuzsikus) volt tagja az olvasótársaságnak. A nők mindegyike köznemesi-hivatalnoki családnak volt a tagja. Badányi Bélát és Franc Eduárdot nem sikerült egyik csoportba sem besorolni. A társaság alapító tagjairól a függelékben személy szerint is több információt adunk majd. 88. VemL V. 102. h. Veszprém város levéltára, összeírások, iparosok összeírása 1847., 1848. 1847-ben Veszprémben 907 kézműves 52 szakmában 627 segédet és 235 inast foglalkoztat. A városban 28 céh működik. (VemL IV. lb 1451/1846. sz.) Azok a mesterek, melyek kevesen vannak, valamelyik vidéki vagy fővárosi céhhez kötődnek: a győri, pozsonyi, komáromi, fehérvári, pesti vagy budai céhek valamelyikének szervezeti kötelékébe tartoznak. 1828-ban mégcsak 577 mester szerepel az országos összeírásban. ILA-KOVACSICS: i. m. 397. A század közepéig a céheket tehát még a számszerű gyarapodás jellemzi, ám a céhek által képviselt elavult termelési mód válságának a jelei már megmutatkoznak. A céhmesterek telve vannak panasszal s e panaszok rávilágítanak a céhes ipar válságának lényeges okaira. A céhmesterek panaszkodnak a kontárokra, a falusi háziiparra, főként pedig a zsidó kereskedőkre, akik a külföldről behozott jobb minőségű gyári termékek forgalmazásával olyan erős konkurrenciát jelentenek számukra, mellyel szembeszállni teljességgel lehetetlen. De nemcsak a külföldi áru, a hazai nagyipari termék is értékesítési nehézségeiket növeli. A 4 veszprémi bábsütőmester például azt vallja, hogy mióta a pesti gyár megkezdte a „Pannonia"gyertyák sorozatgyártását, azóta termékeiket alig képesek eladni. Az összeírások fényt derítenek az iparosok műveltségi viszonyaira is. A legények között csak elvétve akad analfabéta: írni, olvasni szinte kivétel nélkül mindnyájan tudnak. Rajzolni azonban csak igen kevesen. Még az olyan szakmák esetében is, mint a tervezést leginkább igénylő építőmesterség, a legényeknek többsége nem járt rajziskolába. A 90 kó'míveslegény közül csupán 4 tudott tervrajzot készíteni. Legtöbb szakmában azonban még a mesterembernek sem volt annyi jövedelme, hogy a könyveket rendszeresen vásároljon, a segédek fizetése pedig éppenhogy saját szerény szükségleteiket tudta fedezni. 89. Életképek 1845.11. 13. sz. 90. Uo. 1846.1. 3.sz. 91. VemL IV. lb 94/1848. sz. 92. A Veszprémi Casino Részvényeseinek névsora betű472