A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Sági Károly: Antonio Borri – Bori Antal
A balatoni halászcsónakok és kompok a Főnix előtt nem használtak horgonyt. A viharból menekült hajó elszakadt horgonylánc darabjának templomban történő elhelyezése tehát nem lehet balatoni szokás. Az adriai hajósok gyakorlatát követte Bori hajósmester, amikor a balatongyöröki templomba vitte a Főnix horgonyláncának darabját. Balatongyörök középkori templomát 1715-ben építették újjá. A templom mai klasszicista formáját 1833-ban kapta. A balatongyöröki plébánia csak 1926-ban alakult meg 74 , így a plébánia História Domusában természetszerűen nem találhattunk adatot a horgonylánc templomban történt elhelyezésére. Balatongyörök, plébániája megalakulásáig Keszthelyhez tartozott egyházi vonatkozásban. A keszthelyi r. k. plébánia irataiban sem találtuk nyomát a horgonylánc elhelyezésének. 1986 tavaszán a balatongyöröki templomban hiába kerestük az említett érdekes hajózástörténeti adatnak tárgyi bizonyítékát. A templomot, templompadlást is átnézve, semmiféle láncra nem akadtunk. Vass Sándor dr. esperes, aki 1965-től vezette a balatongyöröki plébániát, a keresett láncról semmit sem tudott. Idősebb györökiek viszont emlékeztek arra, hogy az 1950-es években a templom bejáratának közelében elhelyezett gyóntatószék mellett egy lánc darab függött, okát és magyarázatát azonban senki sem tudta már 75 . A megadott helyen 130 cm magasságban valóban találtunk egy üres vas kampót, ami a hallottak hitelét igazolja. Lipp Vilmos alábbi adatát csak azért említjük, hogy a későbbi hajózástörténeti kutatást ne zavarja. Lipp írja 76 1884-ben, hogy a fenékpusztai építkezések során római feliratos kövek, faragott idomkövek kerültek elő, ,,nem különben néhány, részben még összefüggő tojásdad idomú, fél méter hosszúságú és megfelelő vastagságú óriási lánc szem. E roppant lánc alighanem a Zala torkolatának elzárására használtatott." A Zala a rómaiak idején még a mai Balatonhidvégnél ömlött a Balatonba 7 , Fenékpusztánál akkor tehát nem volt még torkolata. Lipp megjegyzi, hogy az említett láncszemek a keszthelyi kastély könyvtárába kerültek. A Helikon Könyvtárban valóban láthatunk néhány római ekehúzó láncot, amelyek méretben és alakban meg is felelnek a Lipp által említett fenékpusztai daraboknak. Hasonló római ekehúzó láncokat Kuzsinszky Bálint is közöl Fenékpusztáról 7 8 , de Balassa Iván dolgozatában is találunk ilyeneket 79 . Lipp Vilmos adatának hajózástörténeti kapcsolata nincs tehát. A Festetics Levéltár iratanyaga pár esetben említi még Bori Antal nevét. Festetics László 1820. augusztus 7-én kelt rendelkezése 80 szerint a „mostani nagy hajó még ezen holnapban Sóért menjen Bori kormányzása alatt: Kehrn fő-inzsellér is Kotsányi praktikánssal együtt vele mennek, kivált azon célbul, hogy ez úttal a Balaton tavának mélysége több helyeken meg méressen, különösen Siófoknál és Szamárdinál, mely helyeken t. i. valaha a Balatonnak lecsapolása eszközöltetne. ..." 1821. július 19-én úgy rendelkezett Festetics László 81 , hogy a „kuttert kormányozza Bori Antal hajósmester, a nagy hajót Kehrm fő Inzsellér . . ." Biró József szerint 82 ,,ez az utolsó adalékunk Bori Antal életéhez." Bori Antal feltehetően 1828-ig állt Festetics László szolgálatában. Akkor a „Nagy pazarló" vagyonát zár alá vették 8 3 és felszámolták a ráfizetéses fenékpusztai hajóépítő üzemet, az Arzenált is. Bori 64 éves volt akkor. Nem tudjuk, hogy nem kapott, vagy nem akart további szolgálatot vállalni. A keszthelyi r. k. plébánia halálozási anyakönyveiben nem találtunk adatot arra, hogy mikor halt meg Bori első felesége, Pancetti Viktória. Volhfart Máriával kötött második házassága révén került Sümegre 84 . Az 1830-as években Zala megye köve sutát akart építtetni Balatonhidvég és Nagykanizsa között. A kő Balatonhidvégre történő szállítására a vízi út látszott legolcsóbbnak, hiszen akkor a Kisbalaton térség a Balatonhoz tartozó vízterület volt még 8 5 . A kőszállító hajó tervezésére a már Sümegen élő Bori Antalt kérte fel a megye. A hajó tervét és költségvetését Bori el is készítette 86 . „Sümeg die 21 szeptember anno 1833" keltezéssel nyújtotta be Bori a megyének a hajótervet. „Az Tettes Nemes Zala vármegye kívánságára: Az Kanizsai útnak Keszthelyről kővel való ki rakattatására, s az köveknek Hidvégre leendő át szállítása könnyebbségére építendő hajóhoz szükségeseknek fel jedzése" címmel készítette el Bori a 2102 forintos költségvetését, mellékelve a kőszállító, egy árbócos vitorlás hajó tervrajzát és színes képét is (1. kép). A költségvetést „Borri Antal" alakban írta alá. Babochay János nagykanizsai városbíró 1834. január 14-én kelt és az alispánhoz intézett felterjesztésében olvassuk, hogy „T. N. Vármegye számára egy nagyobb és két ezer egyszáz forintokba kerülő Vitorlás hajó készíttetik", kéri tehát az alispánt, hogy hasonló hajót Kanizsa számára is építtessen 87 . Bori Antal utolsó hajóterve alapján nem épült meg a hajó. Kövér János vörsi esperes írja 88 , hogy 1834től egészen 1837 elejéig olyan szárazság volt, hogy „a Balaton vize annyira meg apadt, hogy tsupán tsak a folyásánál volt itt mi körülenk valami méllyé; egyebütt pedig keresztül kasul lehetett benn gázolni ..." A szárazság következtében kétségessé vált tehát a Kisbalaton térség hajózhatósága. További akadályt gördített a hajó megépítése elé az, hogy 1839-ben híd épült Fenékpusztánál a Balaton vizére. Kövér János írja 89 : „. . . az első czölöpöt leverték 20-a Mai 1837. Öröm volt ezt nézni, miképp, bikázták ezt a Hajónn álló készülettel; én egyszer kivezettem a Vörsi oskolás gyermekeket egyedül tsak ezért. Az építész Kehrn Fer. a grófnak igen derék Ingenőrje; a húzást vonyást pedig kormányozta Lichtenvohner Fer. Keszthelyi áts mester. A lábfák magassága a viznek lehető neveiké dhetését hozzá volt 443
