A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Sági Károly: Antonio Borri – Bori Antal

SÁGI KAROLY ANTONIO BORRI - BORI ANTAL Sümegen, 1835. június 12-én 71 éves korában meg­halt Bori Antal római katolikus adózó, Volhfart Mária férje 1 . Akik Bori Antalt utolsó útjára kísér­ték a sümegi temetőben, aligha gondoltak arra, hogy a balatoni hajótervezés, építés és vitorlázás egyik út­törőjétől búcsúztak. Sírjára egyszerű fakereszt kerül­hetett, temetkezési helye ma ismeretlen már 2 . Ha a halotti anyakönyv magyar nyelvű bejegyzé­sének hihetünk, úgy az olasz származású, nem nemes jogállású Antonio Borri, akiből nálunk lett később Bori Antal, 1764-ben született. Születési helye, csa­ládja, gyermekkora még ismeretlen. Bontz József, Keszthely monográfusa úgy tudja, hogy Bori Antal velencei származású volt, tengeri hajósként távoli tájakat járt be, majd több ,,nevezetes hajógyárban" dolgozott, mielőtt Fenékpusztára került 3 . Bontz nem nevezi meg adatainak forrását, így közlését ellenőrizni sajnos nem lehet. Egy ismeretlen, J. E. A. aláírasd író 1804-ben Bontzhoz hasonlóan arról ír, hogy Bori Antal tengeri hajósként kezdte pályáját. Az 1804-es leírásban a következőket olvashatjuk Festetics György Főnix vitorlásának parancsnokáról 4 : „A hajó egy Capitano parancsnoksága alatt áll. Ez a kapitány megjárta Kelet-indiát és az afrikai partokat." A bécsi Magyar Hírmondó szerint 5 Antonio Borri, mint ,,tanult hajós-mester" Triesztből került Fenék­pusztára. A kiöregedett Kristóf nevű sószállítö gálya pótlására építendő új hajó elkészítésére hozták hoz­zánk. A só királyi monopólium volt a feudális Magyar­országon. A Balaton vidéke Erdélyből kapta a sót, amit a Maroson, Tiszán és Dunán hajon szállítottak Dunaföldvárig, onnét szekéren vitték tovább Keszt­helyig. Ez adta a gondolatot, hogy a közel 200 km­es szekérút felét olcsó vízi szállítással oldják meg, az út ugyanis a Balaton partján húzódott végig. Ehhez viszont nagy teherbírású vitorláshajó kellett. így született meg a Balaton első teherszállító vitorlása, a „Kristóf" gálya. A „gálya" megjelölés arra utal, hogy szélcsend esetén evezővel is haladhatott a ha­jó 6 . A Kristóf gályát Festetics Pál építtette és 1753. július 26-án került tavunk vizére a Keszthely melletti Fenékpusztán 7 . Egy 1772-es adat a Kristóf gálya nagyságára utal 8 : „Hép uram felséges császárunk főhajómestere fordult meg Keszthelyen, ahol megnézte a hajókat, melyek közül a sós hajó éppen akkor 432 mázsa sóval volt terhelve ..." „Hép" neve helyesen írva Hoppe volt és a Rajna vidékéről került Bécsbe, Mária Terézia szolgálatába. Kétségtelen, hogy hajózási ügyekben Festetics Pálnak is Hoppe volt a tanácsadója 9 . A Kristóf gálya vízrebocsájtása után Dunaföldvár­ról szekéren szállították a sót Kenéséig és ott hajóra rakták. Ennek emléke a balatonkenesei „Sólápa" dűlőnév 10 , A sót Kenéséről Keszthelyre szállította a hajó, ahol az uraságnak „sóháza" volt. A balaton­környéki vármegyéket látták el innét sóval, Feste­tics Pál ugyanis megkapta ezekre az egyedárusítás jogát 1 '. A tóparti településeknek a Balaton vizén ad­ták át a szükséges sót. A laposfenekű Kristóf gálya partközeiig hajózott és jelzőágyúval tudatta érkezését. A falvak lakói csónakkal mentek aztán a sóért 12 . A Kristóf gálya Festetics Pál 1782-ben bekövetke­zett halála után még majd másfél évtizedig hajózott. Festetics Pál örökösét, Festetics Györgyöt is érdekel­te a sószállítás. Ennek érdekében, a szállítás megköny­nyítésére 1790-ben megszerezte Szalkszentmártont. Keresztury József udvari ágens 200 000 forintért vette meg gróf Amadé Tádétól ezt a birtokot, amit aztán 1790. június 12-én Festetics Györgyre ruhá­zott át 13 . Festetics György akkor alezredesként szol­gált még a hadseregben. Magyar ügyet szolgáló poli­tikai magatartása miatt meghurcolták és kegyvesz­tett lett 14 . A király 1791. május 19-én engedélyez­te, hogy Festetics György leszerelhessen és elhagy­hassa a katonaságot. Május 30-án közölték Festetics Györggyel a királyi döntést és megengedték neki, hogy Magyarországra utazhasson 15 . Festetics György Keszthelyre jött és hatalmas birtokai fellendítésére fordította energiáját. Apja halála után nemcsak óriási birtok, hanem 1 662 000 forint adósság is öröksége lett 16 . A nyomasztó adós­ság takarékosságot írt elő. A keszthelyi uradalmi jó­szágigazgatóság 1792-ben előterjesztést tett a gróf­nak, hogy a sóárusítást adják bérbe 17 . Az előterjesz­tésből kiderül, hogy a Kristóf gálya akkor még üzemben volt: „Eddig praxisban volt és Földvárról Keszthelyre, rész szerént szekérre 1 , rész szerént pedig a Balatonon hajó által hordani szokott só . . ."Az előterjesztésből megtudjuk azt is, hogy a sószállítás nem volt nyereséges vállalkozás. 437

Next

/
Oldalképek
Tartalom