A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Körmendy József: A veszprémi püspöki uradalom veszprémi javainak kamarai összeírása az 1773. évi széküresedés idején (II. rész)

JEGYZET Az ősi település a veszprémi püspökség legrégibb birtokai közé tartozik. Szent István király 1009-ben adományozta. Parochiális hely volt, papjai az 1333. és későbbi évek pápai tizedjegyzékében szerepelnek. A török időben többször gazdát cserélt és végül 1630ban id. Sennyei István püspök véglegesen visszaszerezte. Jelen közlemény a püspökség 1773. évi jövedelmét foglalja össze, amely részben a saját kezelésben lévő allodiális gazdaságból, részben a jobbágyok szolgáltatásaiból és egyéb jövedelmekből származott. Az Ösi település évi jövedelme cca 2721 forint volt. Veszprémi Püspöki Levéltár, Archivum Kollerianum p. 343

v-349

v

. Az ösi település történetéről „História Domus. Az ősi plébánia története és házi jegyzőkönyve" címen komoly tanulmányt készített Angyal Vendel kanonok, v. ősi plébános, jelenleg monostorapáti esperes plébános. A kézirat a monostorapáti és a felsőörsi plébánia irattárában található. Pozsonyi mérő régi magyar űrmérték. A pozsonyi mérő 62,5 liter. (Kislexhikon. 582. - Akadémiai Kiadó. Bp. 1968.) К = kereszt-gabona. Búzából, rozsból általában 17 kéve, árpából általában 13 kéve tett ki 1 keresztet, 5-6 kereszt alkotott egy kepét, к = kéve. (Szerző gyakorlati tapasztalata) JÓZSEF KÖRMENDY DIE KAMMERZUSAMMENSCHREIBUNG DER HERRSCHAFTSGUTER DES VESZPRÉMER BISTUMS ZUR ZEIT DER VAKANZ DER BISCHÖFLICHEN RESIDENZ IM JAHRE 1773. II. Teil. Der erste Teil der Veröffentlichung ist in der 17. Nummer VMMK (1984) der vorliegenden Auflage erschienen. Ein uraltes Wohngebiet, gehört zu den ältesten Güter des Bistums von Veszprém, König Stefan der Heilige hat es 1009 gegeben. Es war ein Pfarrei, die Priester kommen in den Listen der Decimal-Steuer von 1333 und 1334 vor. In den Türkenzeit wechselte öfters der Gutscherr und im Jahre 1630 hat es Bischof Stefan Sennyei endgültig zurückgewonnen. Beiliegende Veröffentlichung urnfasst die Einkommen des Bistums im XVIII. Jahrhundert, das einsteils von den in eigenen Besitz verwalteten Gütern allonierten bestand, teils von Tributen der Untertaten (Coloni) und anderen Einkommen. Das Jahreseinkommen des uralten Gefietes betrug 2721 Ft. 435