A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Uzsoki András: Kenesei Péter tihanyi kapitány címeres ezüstkelyhe

Utódjául ,J*isky István jött be Tyhanban az kapitányságban 25 Mártii 1585, adták a kulcsot kezében 26 Mártii, ment ki Mestery János 27 Mártii". Pisky kapitánysága talán a legmozgalmasabb időszak Tihany — mint végvár — történetében, a somogyi oldalon lévő törökökkel folytonos hadi vállalkozásai tették nevét ismertté. Piski Regestuma néven fennmaradt számadáskönyve pedig kapitánysága idején történt gazdálkodásról adnak értékes és részletes adatokat.

38 1589. auguszus 20-án leváltották Piskit, a vár kulcsait Hat halmi Mátyás vette át, mint ideiglenes biztos. A következő évben már Dombai Benedek, a veszprémi kapitány megbízottja tartózkodik ott rövid ideig.

39 Ettől kezdve Tihany vára és őrsége állandó kapitány nélkül, egyre jobban fogyatkozó, dezertáló létszámmal a végvári rendszer egyik leggyengébb pontja lesz. Úgy látszik hosszú időn át a veszprémi várkapitányság látta el a legszükségesebb teendőket Tihanyban. Tihany ügye még 1608-ban sem rendeződött, mert II. Mátyás 1608. évi koronázás utáni törvényének 16. cikkelye a végváraknál végzendő ingyenmunkák szabályozásában Tihanyról nem tesz említést.

40 II. Mátyás 1609. évi törvényének megjelenését megelőzve, — amelynek 32. cikkelye a véghelyek javításáról, katonákkal való benépesítéséről és a kiérdemelt zsold fizetéséről rendelkezik

41 — Tihany végre állandó kapitányt kap. Vincié Pált 1609. április 29-e táján iktatták be a tihanyi várhoz tartozó Tósok falu birtokába. Az új kapitány pereskedésekkel tölti idejét, mert a török veszély enyhülése miatt az uralkodó újra betöltötte a tihanyi apáti széket, Herovics Mátyás csanádi püspököt nevezte ki apátnak, akit Vincze vonakodott az apátsági birtokokba beiktatni. E periratokból értesülhetünk arról, hogy 1613. június 15-én kelt nádori levél szerint már csak Vincze Pál örököseiről van szó,

42 feltehetően még ugyanazon év első felében meghalt. Vincze utódairól vajmi keveset tud Erdélyi is, pedig Kenései Péter szempontjából számunkra ez az időszak a legfontosabb. II. Mátyás 1613. évi törvénye végre Tihany várát is azon véghelyek közé sorolja, amelyek számára kötelező ingyenmunkát kell végezni.

43 Az apátság birtokainak lakosait kötelezi a rendelkezés erre a munkára, s ez a döntés arra épült, hogy Herovics Mátyás apátot tekintik a birtokok kezelőjének. A következő tihanyi kapitány nevére Villányi Szaniszló bukkant rá Győr város 1617-ben készült telekkönyvében, amely szerint Saffarits Mihály tihanyi kapitánynak Győr belvárosában sarokháza volt. De ugyanebben az évben özvegyének a házát is említi a telekkönyv,

44 nyilván Saffarits elhunyt. Valószínűleg ugyanarról a személyről emlékezik meg az 1611. június 21-i Győr megyei tisztújítás, amelyen a vitézlő rend tagjai között egy Saffarich nevűt említenek.

45 1617-től semmiféle adattal nem rendelkezünk 1621-ig, de ez év február 13-án bukkan fel Kenései Péter tihanyi kapitány neve, a már említett pápai úriszéki peres iratokban. Kenései tihanyi kapitánysága nyilván korábban kezdődött, de erre konkrét időpontot nem tudunk mondani. A tihanyi apátságra vonatkozó oklevelek nagy tömegében 1618. október 1. és 1622. június 30. közötti időből egyetlen oklevélről sem tudunk. Ez annál érthetetlenebb, mert Herovics Mátyás tihanyi apát csak 1623. szeptember 1-én halt meg,

46 neki pedig az apátsági birtokok rendezése miatt sok pereskedése volt. Kenései tihanyi tisztségéről még egy adat tanúskodik, a kehely felirata, amely 1622-ben készült. Kapitányságának végét ugyancsak nem ismerjük, sőt tihanyi szerepléséről sem tudunk semmit. Kenései után az első ismert név Körtvélyesi Istváné, akinek a neve először egy 1627. május 11-én kelt periratban tűnik fel, amely szerint 1624-ben már tihanyi kapitány, de már az irat idején Veszprém főkapitánya (suppremus capitaneus) volt. Tihanyi kapitányi tisztségének hivatalos iratban történt rögzítését idéznünk kell, mert ez ad alapot arra, hogy Kenései tihanyi tisztségének ügyében véleményt mondhassunk. Az idézett részek: „. .. egregium Stephanum Körtvelesi, praesidii sacrae caesareae atque regiae maiestatis pro tunc Tihaniensis, iam verő Vesprimiensis suppremum capitaneum . . ." és „. . . egregius Stephanus Körtvelesi, praesidii sacrae caesareae atque regiae maiestatis Tihaniensis capitaneus . . ."

47 Magyarul: »... a tisztelt Körtvélyesi Istvánt, a császári és királyi szent felsége azidőben tihanyi, most azonban veszprémi várőrsége főkapitányát . . .", és „. . . a tisztelt Körtvélyesi István, a császári és királyi szent felség tihanyi várőrségének kapitánya ...". E katonai cím és tisztség félreérthetetlenül igazolja, hogy Tihanyban nem lehetett Kenései főkapitány, mert e várnak, mint végvári erősségnek az őrsége kis létszámú volt, nem tartozott a nagyobb várak, — mint Veszprém, Pápa stb. — közé. A kehelyre írt főkapitányi cím minden vonatkozásában helytelen, használata pedig jogtalan. Kenései egy esetben használhatta volna a főkapitányi címet, ha pl. Pápa vagy Veszprém várának lett volna kinevezett főkapitánya, s emellett még a tihanyi kapitányi tisztet is ellátta volna. Azt pedig tudjuk, hogy sem Pápán, sem Veszprémben nem viselt ilyen tisztséget. A XVII. század első felében a császári és magyar katonai tisztségek jó összefoglalását adja Villányi. A magyar hadszervezetben a sereg vezére a főkapitány, ennek helyettese az alkapitány, s mindkettő főtisztnek számít. Egy zászló lovas élén nem főtiszti, hanem alacsonyabb rangfokozatú kapitány áll, utána következik a hadnagy, a zászlótartó, az őrmester stb. Egy gyalogos csapat élén áll a kayitány vagy fővajda, ennek helyettese a vajda vagy m sképpen a hadnagy, s utána a zászlótartó, az őrmester stb. következik. ,A kapitány maga toborzottá a legénységét az ezre375