A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kozák Károly: Kerámiatörténeti tanulmányok (Dunántúl)

JEGYZET 1. A munkát - amelyen jelenleg is dolgozunk - római I. jelzéssel közöljük. 2. PARÁDI (1963) 208., 3. kép, 209. (A vár romjainak 1854 tavaszán végzett bontásakor került elő a korsó 7889 db. pénzzel, amelyek legnagyobb része a XIV. század elejére és közepére határozható meg.) 231., 16. kép 3. ábra 3. KOPPÁNY-KOZÁK (1969) 113., 155. kép. A közölt cseréppohár szájátmérője: 8,5 cm, talpátmérője: 6,2 cm. Az említett másik, harang alakú pohár az anyagnak a várból való leszállítása - sok ember végezte, több fordulóval - közben eltűnt. Figyelemmel kísérve a megyében folyó feltárásokat, publikációkat, hasonló darabra még nem leltünk, amely pótolná ezt az érdekes, harangra emlékeztető formát. - I. HOLL—N. PARÁDI (1982) Abb. 161-63., 168-69. (Hasonló korú cseréppoharak nagy számban kerültek a sarvalyi ásatás során felszínre, formailag és díszítés tekintetében igen nagy választékban. A bemutatott darabbal azonos forma azonban ezek között nem található.) 4. KOVALOVSZKY (1969) 239., 14. kép. - I. HULLNI. PARÁDI (1982) Abb. 168-70. 5. MRT 1-4. (1966-1972) - NÉMETH (1960) 187188. (Említés történik még Agyaglik és Tálföldes, fazekasságra utaló helymegjelölésekről is Sümeg közelében. 6. HOLUB (1943)-NÉMETH (1960) 189. 7. I. HOLL (1976) A Szerző e csoporttal foglalkozó munkájában hasonló, vagy azonos jel nem fordul elő. A sümegi várásatás anyagában ezen a darabon kívül több redukált égetésű, szürke fül- és edénytöredéket találunk, más bepecsételt jelekkel, díszítéssel. E darabokat egy munka alatt álló dolgozat elkészülte után ismertetjük. A szürkére égetett anyagú kancsó széles, bordázott felületű szájnyílásának és fülének töredéke a vár „Kantinnak" nevezett részén került elő. Magassága: 8,7 cm, fül átm.: 2,2,2,7 cm. Leltári száma: S. 76.51.1. 8. PARÁDI (1963) 211., 5. kép 3. és 14. ábra, valamint 244-46. 9. KOPPÁNY-KOZÁK (1969) 104., 133. kép - PARÁDI (1963) 211., 5. kép 6. ábra (második éremlelet) és 234., 19. kép 1. ábra, valamint 244. (Ez utóbbi helyen találjuk az idézett edény leírását. „Cserépfazék . . . Korongolt, sárgásfehér színű. Vékony falú . . . enyhén domborodó válla rövid nyakba megy át, és kihajtó, .. . lekerekített szélű peremmel zárul . . . Belseje és pereme halvány zöldmázas, . . . Magassága 8,9 cm, szájátmérő 11,6 cm, falvastagsága 0,2 cm.) E pénzzel keltezett edénnyel mutatkozó hasonlóság miatt a bemutatott sümegi fazekat — átmeneti formaként — a XVI-XVII. század fordulója tájára határozhatjuk meg. 10. KOPPÁNY-KOZÁK (1969) 112-13., 153. kép (E helyen említjük meg, hogy a jelzett helyen bemutatott darab helyett egy hasonló rendeltetésű, kiegészített leletet mutatunk be.) 11. I. HOLL-N. PARÁDI (1982) - KOZÁK (1966) 81-89. (A sarvalyi-, sümegi és a szigligeti ásatás anyagát összehasonlítva, a két utóbbi leleteit valamivel korábbra tehetjük. A gazdag változatú tányérokból külön feldolgozás kívánkozik.) 12. KOZÁK (1963) 168-175., 14-47. kép - KOZÁK (1964) 231-47. (A pipákról első ízben történik említés.) 13. KOZÁK (1972) 271-90., 2-7. kép - KOVALOVSZKY (1969) 238-39., 9-11. kép - KOZÁK (1963) 143-50. 14. KOZÁK (1972) 275., 10-11. kép és 278-79. 15. I. HOLL-N. PARÁDI (1982) Abb. 167. 1-5. (címeres, szarvasos) és 6. ábra - KOZÁK (1961) 17. és (1972)276., 12-21. kép 16. KOVALOVSZKY (1969) 239., 12-13. kép 17. KOZÁK (1970) 229-44., 295. kép 18. KOZÁK (1963) 168-75., (1964) 239-42., 20-22. kép - KOPPÁNY-KOZÁK (1969) 99., 123. kép (A zöldmázas, kétfejű sasos kályhacsempe Kőszeg címerét ábrázolja, fent M F a mester monogramja, alatta ING INS (IN GINS), s ez alatt 1670) 19. A kályhacsempe a Köves-bástyánál került elő. Mérete 27 x 27 x 13 x 6 cm. 20. Kozák (1972) 281-86., 29-35. kép 21. Koppány-Kozák (1969) 112., 152. kép 22. Németh (1960) 190-91. (A XVIII. század közepe táján 12 fazekast említenek Sümegen, 1880 és 1910 között pedig több mint ötven műhelyt, ahol körülbelül 80 ember dolgozott.) 23. HOLUB (1943) - KOPPÁNY-KOZÁK (1987) NÉMETH (1960) 189. 24. PARÁDI (1963) Részletesebb adatok az előző dolgozatban (8. sz. jegyzet). 25. A fényképen a leletek a leírás sorrendjében helyezkednek el, azokra a leírásban lévő leltari szám érvényes. 26. Ennél a képnél azonban az a) jelzés tartozik a kép rendjéhez, a 2. számú a c) jelzésű, a 3. sz. a d) jelzésű, a 4. sz. az f) jelzésű és az 5. sz. a b) jelzésű töredék. 27. Amint látjuk, a különböző jelű, de azonos, vagy igen rokon vörösbarna, homokkal soványított anyagú daraboknál mutatkoznak kisebb méretbeli különbségek. Az itt említett „visszamérést" is csak bizonyos határokon belül végezhetjük majd el. 28. Ez esetben is érvényes a fényképen látható leletek és a leírás (leltári számok) egyezése. 29. A képen látható 1. sz. töredékre a b) leírás, a 2. sz. darabra az a) leírás és a 3. sz. leletre a c) leírás érvényes. 30. . .A „fenyőág" szerű jelzéssel ellátott edényfülek a kép felső és a tábla alsó részén találhatók. A képen és a tábla alsó részén látható leletek leírására azonban csak később kerül sor. 31. A sümegi fazekasközpont lehetőségének felvetése azonban nem zárja ki - tágabb értelemben ahhoz kapcsolódik - a környéken korábban már említett agyaglelőhelyek közelébe eső faluk (Deáki, Csabrendek, Sarvaly stb.) fazekasműhelyeinek egykori meglétét. 32. SZ. CZEGLÉDY I.-ÁGOSTHÁZY L. (1967) 21737., 16-17. ábra. 33. KOVALOVSZKY (1969) 235-52., 32-33. ábra 34. HOLL-PARÁDI (1983) 181-201., 10-12. ábra 35. VALLASEK (1970) 251., 290-97. 36. I. HOLL-N. PARÁDI (1982) Abb. 159., 163., 168 158. 37. Ez volna az a pont, ahol szembesíteni kellene a berhidai-, csepelyi-, nagykeszi-, sarvalyi-, sümegi- és a most sorra kerülő szigligeti - e korra keltezhető - korsó-, korsófül töredékeket a forma és méret vonatkozásában. A kisebb formabeli különbségeken túl, említést érdemel az a sarvalyi korsó, amelynek, a nagy többséget képviselőekkel szemben füle nincs, de van egy rövid kiöntőcsöve, vagy esetleg „ivónyílása". Ez esetben arra gondolhatunk, hogy ez a megoldás egy átmenetet képez a XVI. századi ivónyílásos és a XVIII-XIX. századi megoldás, „csöcsös korsó" között, amely utóbbit még századunk első felében is használták (pl. aratáskor). 38. KOZÁK (1970) 349