A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kozák Károly: Kerámiatörténeti tanulmányok (Dunántúl)

ill 24. ábra. Mázatlan tál alakú kályhaszemek a várból (XVII. sz.) Abb. 24. Unglasierte schüsselartige Ofenkacheln aus der Burg (XVII. Jh.) sorolhatók, talán ezek is szolgáltatnak adatokat (agyaglelőhelyek stb.) a későbbiek során a megye kerámiaművességének megismeréséhez. A legkorábbi, évszámmal jelzett tégla 1649, Széchenyi György püspök nagyarányú építkezéseit jelzi. Ennek alapján sikerült meghatározni a Köves-bástya boltozatának és más bővítésének építési idejét. Ugyanez vonatkozik a K-i várfal mögötti épületeknek a Köves-bástya felé eső szakaszára is. Az 1693 P S jelzésű téglák Széchenyi Pál püspök építkezéseit jelzik. Ezek az Öregtoronynál kerültek elő nagyobb számban. Tükörírással készültek (a mesterek képzettségére utal ez) az 1701 -es jelzésű téglák. Ezeknek száma azonban az előző kettőnél jóval szerényebb volt. Ebből is következtethetünk az építkezések mértékére. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a közölt anyag arra mutat, hogy Sümegen és közvetlen környékén a középkortól kezdődően több fazekasműhely, téglavető működésével számolhatunk. Ezeknek a működése - talán kisebb megszakításokkal a legújabb korig tartott. Ezt támasztja alá a sümegi fazekasok nagy száma a XVIII-XIX. században is.

22 II. MESTERJEGYEK ÉS TULAJDONJEGYEK A SÜMEGI VÁRBAN FELTÁRT EDÉNYTÖREDÉKEKEN I. (XV1-XVII. SZÁZAD) A tanulmány elején és I. fejezetében említett régészeti kutatások, ásatások és ezek eredményei alapján készült résztanulmányokról mondottakat e fejezetben feleslegesnek tartjuk megismételni. Elsősorban az említett négy nagy várásatás (Sümeg, Nagyvázsony, Csesznek, Szigliget) anyagának feldolgozását tartjuk szükségesnek. A sümegi és a szigligeti várban feltárt kerámiával foglalkozó munkákat kívánjuk folytatni. A korábbi feldolgozások utalnak arra, hogy a megyében a XVI—XVIII. században - sőt még a múlt században is - jelentősnek mondható műhelyek dolgoztak (Deáki, Sümeg, Tüskevár stb.). A helynévanyagban is találunk olyan adatokat, amelyek kerámiakészítésre utalnak. Zalaházy Tamás veszprémi püspök 1522-ben felvett urbáriumában olvashatjuk: „Diákin, ha a jobbágyok ellátták fazekakkal a vár konyháját, akkor nem kellett ajándékot adniok . . .". Ennek az adatnak alapján igen valószínűnek látszik, hogy a várban feltárt, XVI. századra tehető edények, edénytöredékek egy jelentős része Deáki fazekasműhelyeiben készült. Devecsernél - amelynek birtokosa a XVI. században Choron András, a veszprémi püspök sümegi várnagya volt — is ismerünk egy Fazékföldnek nevezett területrészt.

23 Már említettük, hogy a megyében három pénzzel keltezhető XVI. századi edényt ismerünk. A Szápár falu mellett egy kisméretű füles bögrében talált pénzek közül az 1540-ben vert volt a legrégebbi. Padragkúton az 1930-ban talált kisebb cserépedényben előkerült ezüst pénzek közül az 1609-ben vert volt a legkésőbbi. Az edény töredékesen került a Veszprémi Bakonyi Múzeumba. A harmadik edényt egy cserépkorsót Balatonfőkajáron találták 9015 db pénzzel. A legkésőbbi I. Rudolf 1593-ban vert körmöci tallérja volt. A szépen formált, karcsú korsónak nagy ívelt füle van.

24 A sümegi és szigligeti vár XVII. századi kerámiájával több dolgozatban foglalkoztunk. Most egy olyan anyagrészt választottunk, amelyet alkalmasnak tartunk arra, hogy ismereteinket a XVI. századra is kiterjeszthessük. Ezen belül, talán műhelykérdések közelítésére is alkalmunk nyílik. Ez az anyag egy mesterjegyekkel, tulaj donjegyekkel, díszítésekkel jelzett edényfüleknek (elsősorban kancsók és korsók) és kerámiatöredékeknek csoportja. Elsőként e csoport minden bizonnyal mesterjeggyel ellátott darabjait 337