A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (II. rész)
olyan puszta hely, amely régen a káptalané volt vagy most az övé, meddig tart a határ? 2 6 Sok gondot okozott a - jobbágy és nemesi lakosságnak egyaránt — a környező magyar végvárak katonaságának gyakori erőszakoskodása. 1656. novemberében nagy perpatvar alakult ki a keszthelyi, a szigligeti, csobánci, vázsonyi magyar és tót hajdúk hatalmaskodásai miatt. A köveskáliak vallomása szerint a vázsonyi hajdúk bejöttek a faluba, s főzni kellett számukra a házaknál. Miután nem elégedtek meg a falusiak főztével, több háztól bort, tyúkot, disznót vittek el, aki nem akart adni, azt megverték, elkergették a háztól. A kővágóörsi nemesek is panaszt tettek, hogy a vázsonyi vár hajdúi ugyancsak megszálltak a faluban. Semmibe vették a nemesi kiváltságokat: minden háznak főzni kellett számukra, s miután itt sem voltak megelégedve, bort, disznókat és malacokat vettek el, sőt még teheneket és borjakat is elvittek. 27 1658. június 5-én Bárány Tamás Zala vármegye szolgabírája összeírást készíttetett a kál-völgyi falvak jobbágy portáiról. Ezek szerint: Mindszentkálon (Mindszent Kallia) volt: két ekés jobbágy, két negyedtelkes jobbágy és néhány zsellér; Szentbenedekkálon (Szent Benedek Kallia): három ekés jobbágy, három negyedtelkes jobbágy és két zsellér család élt. A nemesi Boldogasszonyörsön (Boldogh Asszony): két negyedtelkes jobbágyot írtak össze. 28 A földbirtokkal rendelkező nemesek között gyakori volt, hogy anyagi szorultságukban zálogba vetették földjüket, vagy zálog fejében kölcsönöket adtak. Mivel a káli nemesek egy része is katonáskodott a közeli magyar végvárakban, előfordult, hogy török rabságba kerülvén, hirtelen jelentős pénzösszegre volt szükségük „fejük szabadulásáért." Egy Veszprém várában szolgáló — innét elszármazott — személynek még az apja zálogosította el birtokát az 1630-as években Köveskálon, török fogságba estével, „feje szabadulásáért." Negyven esztendő után a fia igyekezett a zálogba vetett birtokot visszaváltani 1676 januárjában: „Én, Kandikó Gergely Nemes Személy Veszprémben lakozó adom ujabban emlékezetül mindeneknek, kiknek illik, ez levelemet rendiben: Hogy az én Atyám, Kandikó Mihály ez előtt való esztendőkben, melynek lehet negyven esztendeje elkerülhetetlen szükségéért, feje szabadulásáért, rabságáért adott volt zálogban Bakasi Istvánnak, Bakoni Gergőinek négy hold szántóföldet, egy hold rétet, mellyeket én is újabban zálogosétottam, ily okon hogy vagy magam vagy maradékom, vagy valamely közeléb való Attyafi az kinek jussok volna - kiválthassák. A zálogosétott jószágnak szomszédai napnyugatrul Damakos Ferenc Biró Uram szántófölde, napkeletrül Kúti Benedek szántóföldei és Bakoni Gergői földei, ugyan azon földeken fordulnak meg Kandikó Gergői földei. . ., délrül Kövesi Tamás földei. . . lm ezek az böcsületös személyek Küvágó-Eörsiek: Szabó Mihály, Szálai Miklós, Kun Márton Ságon lakó, ki akkor Küvágó Eörsön lakott, Bárány Tamás és Györffi Lukács előtt atta az pénzt, mostan ujabban zálogosítottam az alább felsorolt emberséges emberek előtt: Diskai András, vicebiró, Sáry János, Győrffy Máttyás Szála Vármegye Esküttyei, Kúti Benedek, Bődéi Mihály, Nagy János, Tési János Uraimék előtt, mellynek nagyobb bizonságom attam ez zálognak való Levelemet Pöcsét és kezevonyások írásával megerősítvén. Anno Ezer Hatszáz Hetven Hatban Január 19 napján, Költ Küvágó aliter Boldogasszony Eörsön. Kandikó Gergely (X) Coram me Francisci Domokos." 29 Zálogosítottak el birtokot más okból is: „Anno 1677 die 17 Mensis Februári. Én Kun Márton adom tudtára ez levelemnek rendiben mindeneknek akiket illet, hogy attam Kövessy Tamásnak öt hold földet zálogban, bizonyos summe, úgymint nyolc talléron, melyek (t. i. a földek, Sz.) vannak az Kettes Hegyes Kü alatt, egyik mellett napkelet felül Kövessy Vince földei vagyon, az másik mellett napnyugaton Győrffy Mátyásé, harmadik vagyon Cser alatt Kövesi Vince földe reá dül napkeletrül, napnyugatrul az Egyház földe . . ., az Kettei Kigyóskün, az egyik Csonka ut mellett, az másik Köveskuti útban vagyon, Domokos Márton földe napkeletrül, napnyugatrul Ambrus köveskáli . . ." (itt a záloglevél megszakad.) 30 , Egyesek még az egyháztól is vettek földet zálogba. így 1671ben Kővágóörsön (Köwago-Ers) Zárka Lukács a tihanyi apátságtól bírt zálogban három „helyt", azaz telket. 3f A XVII. század utolsó harmadában — az 16601680-as években - a Balaton vidéki falvak — így a Kál-völgy falvai is - saját földesuruk mellett, a békesség kedvéért adót fizettek a török hatóságoknak is. Egy későbbi — 1700 decemberében készült — összeírás szerint egyaránt fizettek a nemesi falvak és a jobbágyfalvak. Kővágóörs armalista nemesei csak a török államkincstárnak (a szultánnak) fizettek személyenként 6 krajcár fejadót (harácsot). A köveskáliak — akik valamennyien ugyancsak ármálisos nemesek és az evangélikus felekezethez tartozók voltak - ugyancsak a „szultánnak" fizettek fejenként 6—6 krajcár fejadót. A két jobbágyfalu közül Mindszentkál — amely eredetileg a veszprémi püspökséghez tartozott — a fehérvári Huszejn agának fizetett 60 forint adót, de szultáni fejadót nem fizettek. Természetesen csak keresztény földesuruknak robotoltak, a töröknek nem. Szentbenedekkál is a fehérvári Huszejn agának fizetett 20 forintot, s keresztény földesuruknak — a veszprémi püspöknek — robotoltak csak. Az összeírás megjegyezte, hogy a két jobbágy falu lakosai katolikusok voltak. 32 A XVII. század végének török háborúi jelentéktelen mértékben érintették a Kál-völgy térségét. Az 1664. évi török támadáskor a török-tatár hadsereg egyik hadoszlopa Palota váránál gyülekezett, majd Veszprém várát délről elkerülve, Vázsony, majd Csobánc várai alatt vonult Tapolca felé. A hadjáratban részt310
