A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Tamási Judit: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár doboz alakú csempékből rakott kályhája

52., rá hivatkozva LUTZ 40., valamint STRAUSS 1972. 25. és HOLCIK 1972. 105. Árnyaltabb véle­ményt képvisel MICHNA 1974. 202., aki szerint a lo­vagalakos kályha műhelyének különböző rozettás csempéi egy közös prototípusra, a felsó'-rajnai mű­hely(ek) rozettás csempéire vezethetők vissza. Holl ezzel szemben soha nem állította, hogy a kályha helyi eredetű lenne, nem budai lovagalakos műhelyről, hanem a budai lovagalakos kályha műhelyéről be­szélt. HOLL 1983. 213. (29. jegyzet) A félreér­tésre valószínűleg Voit Pállal közösen megjelente­tett, idegen nyelvű munkájának egyetlen mondata adott alkalmat, amelyben a lovagalakos kályha műhe­lyének hazai, majd külföldi hatását tárgyalva Sváb­földet és Svájcot is említi. HOLL-VOIT 1963. 25. 62. HOLL 1958.266. 63. STRAUSS 1966. 12.; SCHNYDER, Rudolf: Keramik des Mittelalters. Verl. Paul Haupt. Bern, 1972. (Aus dem Schweizerischen Landesmuseum 30.) 10. 64. STRAUSS 1966. 43-44; HOLCIK 1972. 109.; MICHNA 1974. 202. 65. Dr. RIPPMANN: Ofenkacheln und Kachelmodel aus Stein a. Rhein = Anzeiger für Schweizerische Alter­tumskunde N. F. II (1900) 16.; STRAUSS 1966. 39.(20. t. 2.) 66. ZIEGLER 65. (24. kép) 67. Az utóbbi három lelőhelyről származó csempéket köz­li FREI, Karl: Zur Geschichte der aargauischen Kera­mik des 15-19. Jahrhunderts = Anzeiger für Schwei­zerische Altertumskunde N. F. XXXIII (1931) 88. old., 10. kép (Hallwil); 96. old., 15. kép (Baden); 96. old., 16. kép (Wettingen). 68. WALCHER V. MOLTHEIN 1909. 338-339., STRAUSS 1966. 44. (22. t. 2.), FRANZ 49.;NAGEL 8.; HOLCIK 1972.111. 69. HOLCIK 1972. 102., 113.; IDEM 1976. 105-106.; IDEM 1978. 20. (13. kép) 70. A 16-17. típus. HOLL 1971/a 176-177. 71. A típus eddig ismert példányait HOLL 1971/b 34. gyűjtötte össze. 72. Uo. 28. jegyzet. 73. RINGLER 33-34.; FRANZ 54. (104. kép); NAGEL 10. 74. PIATKIEWICZ-DERÉN 5.; FRANZ 61-62. 75. A közvetett kapcsolatot viszont a történeti esemé­nyek és egyes személyiségek mint a kulturális hatások letéteményesei kellően magyarázzák. PIATKIEWICZ­DERÉN 7.; HOLL-VOIT 1956. 132.; IDEM 1963. 41. A meranoi és a krakkói kályha között már csak azért sem tételezhetünk fel közvetlen kapcsolatot, mert előbbi zöld-, utóbbi pedig színesmázas. RING­LER 34. (128. jegyzet) 76. HOLL 1971/b 34. Megerősítik ezt a datálást a külföldi párhuzamok is. Igaz, RINGLER 33. az 1460-as évek­re határozta meg a meranoi kályha készítési idejét, de mivel egyik csempesora Miksa császárt örökíti meg, valószínű, hogy 1493 és 1519 között keletkezett. FRANZ 54. A krakkói kályha felállítása az 1505 és 1518 közötti évekre helyezhető. PIATKIEWICZ­DERÉN 6-7.; HOLL-VOIT 1963. 41.j FRANZ 62. 77. A nagyvázsonyi rozettás csempék ugyanazzal a préselőmintával készültek, mint a budavári zöldmá­zas sarokcsempe (ltsz.:BTM. 52.1152.). 78. A vizsgálatokat Tavas Imre restaurátorral közösen végeztük. - A visegrádi anyag egyelőre közöletlen, de említi HOLL 1983. 202-203.; MATTHIAS CORVI­NUS 397. (kat. sz.: 378.). 79. A visegrádi címerek szélessége a pajzsfőnél 14-14,5 cm, magassága a középtengelyben 17 cm. A nagyvá­zsonyi címerek mindkét azonos helyen felvett mérete ezzel szemben 14 cm. A címertöredékeket rajzban összeszerkesztve az is kiderült, hogy a nagyvázsonyi kályha címerpajzsai kissé aszimmetrikus formájúak. 80. HOLL 1983. 203. - anélkül, hogy részletesebben fog­lalkozott volna az általunk most tárgyalt technológiai kérdésekkel — már utalt arra, hogy a csempesorozat valamennyi angyalalakja egyforma. A címerpajzs külön, az angyalfigurától függetlenül történt készíté­se mellett szól talán az a tény is, hogy a Holl által kö­zölt (Uo. 202. old., 2. kép), kiegészített budai címer­pajzs hiteles szélessége (13,8 cm) is kisebb valamivel, mint a visegrádiaké. (A megmért budai darab lt. száma: BTM. 83.528.1.). Ezt az állítást a hosszméret­tel sajnos nem támaszthatjuk alá, mivel a címer pajzs alsó 2/3 része kiegészített. 81. Mivel cseh királyi titkos- és gyűrűspecsétjeire 1469 után egészen haláláig ezt a négyeit címerpajzsot véset­te Mátyás, cseh királlyá választása csak terminus post quem-ként jöhet szóba, pontosabb korhatározást a fenti időszakon belül nem tesz lehetővé. KUMORO­VITZ Bernát Lajos: Mátyás király pecsétjei = Turul 46 (1932) 9-13.; MATTHIAS CORVINUS 216. 82. HÉJJ Miklós: Visegrád. Képzőművészeti Alap. Buda­pest, 1956. 35.; MATTHIAS CORVINUS 11. kép. Datálása: 1484-1485 körül. 83. HOLL 1983. 203. 84. Jól látható ez a különbség az 1453-as címereslevélen, amikor is V. László éppen e koronát vivő oroszlán­nal bővítette a Hunyadi család ősi, gyűrűs hollót áb­rázoló címerét. NYÁR Y Albert: A heraldika vezérfonala. MTA Könyvkiadó Hivatala. Budapest, 1886. színes nyomat a 120-121. 1. között; BÁR­CZAY 25. (79. ábra), BERTÉNYI 29. (58. ábra). A visegrádi és budai csempék szimpla farkú oroszlánját viszont valóban nehezen lehetne máshogy, mint a besz­tercei gróf címerállataként meghatározni, még akkor is, ha a koronát nem a mancsában, hanem a fején hord­ja. HOLL 1983. 203. 85. Ez volt a véleménye már a töredék előkerülésekor Éri Istvánnak is. ÉRI István: A nagyvázsonyi Kini­zsi-vár feltárása. Ásatási napló, 1956. Kézirat. VBM Adattár. 30-31., 77-78. 86. RÓMER Flóris: Kinisi Pál sírköve = Győri Történelmi és Régészeti Füzetek II (1863) 56-57. Az ún. Feste­tics-kódexet az Országos Széchenyi Könyvtár kiállí­tásán személyesen is alkalmam volt megtekinteni. Továbbá: SIEBMACHER, Johann: Grosses und allge­meines Wappenbuch. IV. Bd., 15. Abteilung: Der Adel von Ungarn. Bearb. v. Géza CSERGHEÖ. Verl. Bauer und Raspe. Nürnberg, 1885-1894. 387. (290. t., I/a.) Magyar Balázs pecsétjén (1473) ellenben az orosz­lán jobbra fordul. Uo. I/b. Ugyanilyen Magyar-címer szerepelt a kassai dóm szentségházán is. CSOMA Jó­zsef: A magyar heraldika korszakai. Budapest, 1913. 42-43. old. közötti tábla 15. 8 7. BÁRCZA Y 15 3. (418. ábra) ; Áldásy Antal : Címertan. Magyar Történelmi Társulat. Budapest, 1923. (A magyar történettudomány kézikönyve II. 6.) 21.," BERTÉNYI 44. (48. ábra) 88. Feltűnik többek között III. Frigyes tumbájának (Bécs, Stephansdom) fedőlapján, a császár alakját körülvevő nyolc címerpajzs egyikén, több osztrák tartomány címerével együtt. Geschichte und Beschreibung des St. Stephansdomes in Wien. Bearb. v. Hans TIETZE. Benno Füser Verlag. Wien, 1931. (österreichische Kunsttopographie. Hrsg. vom Kunsthistorischen Insti­tute des Bundesdenkmalamtes. Bd. XXIII.) 449. (523. kép) 89. A stájerországi harcokra: FRAKNÓI Vilmos: Hunyadi Mátyás király 1440-1490. Magyar Történelmi Tár­sulat. Budapest, 1890. (Magyar történeti életrajzok. Szerk.: SZILÁGYI Sándor. VI.) 278-281., KRONO­LÓGIA 303-308.;KUBINYI 83. 90. KUBINYI118. 91. Uo. 81. 257

Next

/
Oldalképek
Tartalom