A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Tamási Judit: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár doboz alakú csempékből rakott kályhája

WALCHER V. MOLTHEIN 1909 = WALCHER V. MOLTHEIN, Alfred: Die deutschen Keramiken der Sammlung Figdor = Kunst und Kunsthandwerk XII (1909) 1-46., 301-362. ZIEGLER = ZIEGLER, Peter: Die Ofenkeramik der Burg Wädenswil. Zürich, 1968. (Mitteilungen der Antiquarischen Gesellschaft in Zürich. Bd. 43.) ZSNM = Zbornik Slovenského Narodného Múzea, Bratislava 1. A vár építéstörténetének tárgyalása itt nem feladatunk, ezért az ezzel foglalkozó publikációk közül csak néhány fontosabbat emelünk ki: ÉRI István: Beszámoló a nagyvázsonyi Kinizsi-vár helyreállításáról = Műemlékvédelem II (1958) 2-22.; IDEM: Nagyvázsony = GERŐ László: Várépítészetünk. Műszaki. Budapest, 1975. 204-212.; IDEM: Nagyvázsony, Kinizsi-vár. 2. kiad. Budapest, 1981. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 10.); ZÁKONYI Ferenc: Nagyvázsony. 3. kiad. Budapest, 1981. 2. KOVALOVSZKI 235-236. 3. A vár anyagából csak néhány unikumot ragadott ki, ül. engedett át közlésre másoknak az ásató: ÉRI István: Gyűrű alakú napórák = FA IX (1957) 209217.; IDEM: Reneszánsz domborműtöredék a nagyvázsonyi Kinizsi-várból - Műv. tört. Ért. VII (1958) 124-133.; IDEM: Gótikus agyagnegatívok a nagyvázsonyi Kinizsi-várból = FA XI (1959) 141-149.; ÉRI István-TAKÁTS Vilmos: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár famaradványai = VMMK 1 (1963) 341-352.; BALOGH 1964. 225-229.; G. SÁNDOR Mária: Középkori sakkfigurák a nagyvázsonyi várból = FA XII (1960) 249-255. Teljesebb a Szt. Mihály kolostor kutatásának publikációja: ÉRI István: Beszámoló a nagyvázsonyi pálos kolostor helyreállításáról = Műemlékvédelem V (1961) 1—15.; IDEM: A nagyvázsonyi pálos kolostor leletei = Magyar Műemlékvédelem 1959-1960. Budapest, 1964. 85-93.; KOPPÁNY Tibor: A nagyvázsonyi pálos kolostor romjainak konzerválása = Magyar Műemlékvédelem 1961-1962. Budapest, 1966. 103-109. Csepely feltárását ásatója közölte: KOVALOVSZKI 235-250. A plébániatemplom helyreállításáról a tervező' mérnök számolt be: SEDLMAYR János: A nagyvázsonyi Szt. István templom helyreállítása = Magyar Műemlékvédelem VI (1962) 1-7. 4. TAMÁSI Judit: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár középkori kályhacsempéi. Szakdolgozat, kézirat. 1986. 5. A kétrétegű átégés a második égetés (máz ráégetése) következménye, és a máz befolyásolta ilyen módon a cserép színét (Tavas Imre restaurátor és Eckert Péter kályhásmester megállapítása). Ez a tulajdonság természetesen nem a nagyvázsonyi doboz alakú kályha sajátja, hanem műhelyfogás, és elsősorban a felhasznált agyag minőségének függvénye. (A tűzálló kályhásagyag jellemzője, hogy egyszeri égetésre rózsaszínűvé válik.) Találunk két rétegben átégett csempéket például a budai lovagalakos kályha darabjai között is. 6. HOLL 1971/a 176. 7. Uo. 176-177. 8. A két alaptípus megfelelő keretdarabjai egy a kúszóleveles sávon át húzott, arra merőleges egyenesre mint szimmetriatengelyre tükörképei egymásnak. A nem sziklás altalajos variációban a kúszólevelek az óramutató járásával egyező, a sziklás altalajoson az óramutató járásával ellentétes irányban haladnak. 9. HOLL 1958. 253. (73. kép) 10. A két variáció azonos pontokon felvett belső méretei megegyeznek, így a budai várban előkerült, nem sziklás altalajos, kiegészített példányról (lt. sz.: BTM. 52.1105.) bátran lemásolhattuk a mintát a rekonstrukciós rajzhoz. Erről azonban természetszerűleg éppen a sziklás altalajt ábrázoló alsó szegély hiányzott. Ezért bizonytalankodtunk annyit a bal alsó sarokdarab beillesztésekor. Végül is elfogadtuk azt a feltételezést, hogy az ezen a töredéken a kúszóleveles sáv felett látható szőrszálak(?) az oroszlán hátsó lábához tartoztak. Ezzel megkaptuk a csempe mélységét is: a fenéklap vastagságával együtt 8 cm. A kúszóleveles kereten belüli tükör (16 x 16 cm) nagyobb volt, mint a nem sziklás altalajos változaté, hiszen a fa alatt ülő emberkének és magának a sziklás altalajnak is el kellett férnie, így a fenéklap a kúszólevélsorral és a sima peremmel kb. 20 x 20 cm-es. Mivel az oldalfalak nem merőlegesek a fenéklapra, hanem kissé széttartanak, a szájperem szélesebb a fenéklapnál: 25 x 25 cm. 11. Visegrád, Mátyás Király Múzeum. Lt. számok: 60. 129.1., 70.12.3-4., valamint további 5 ltsz. nélküli, kiegészített példány. Közülük csak a cseh királyi címeres variációt említi Héjj Miklós. MATTHIAS CORVINUS 397. (kat. sz.:378.) 12. Uo. Lt. számok: 1950/423., 70.12.1-2. és egy ltsz. nélküli, kiegészített példány. 13. Visegrádon ennek a példánynak a kiegészítése nem hiteles, ugyanis a csempe bal felső sarkának töredéke ott nem került elő. A rekonstrukció során a csempe egy másik részéről vettek át ide egy levélmintát, a figura fejét pedig apródfrizurásra alakították ki (Héjj Miklós és Tavas Imre figyelmeztetése). Az idevágó nagyvázsonyi darab annyit minden kétséget kizáróan elárul, hogy az alak tollas nyílvesszőt tartott a kezében, de változatlanul kérdéses a fej megoldása, ezért helyét a rekonstrukciós rajzon üresen hagytuk. 14. Eckert Péter kályhásmester megállapítása 15. HOLL 1971/a 175-176. 16. Az alsó- és felsőtesthez 56-56, a koronázópárkányhoz 16 db csempére volt szükség. 17. Az 1. típusból 3, a 2. típusból 1, a 3. típusból 2, a 4. típusból 3, az 5. típusból 6, a 10. típusból 1 példány díszítése ismert teljesen. 18. A 3. típusból 2, az 5. típusból 6, a 10. típusból 1 példány méretei is kiszerkeszthetők. 19. A feltételezett 134 csempéből csak 7 darabot találtak meg. HOLCIK 1972. 113.; IDEM 1978. 20. (13. kép) 20. A publikált anyagban kivétel a dárdás apródot ábrázoló, a nagyvázsonyihoz hasonlóan kb. felezett méretűre vágott, fehér ónmázas töredék a budai várból, amely egyelőre magában áll. HOLL-VOIT 1956. 127.; BALOGH 1966. 135. (kat. sz.: 664.) - A publikáció hiánya azonban még nem jelenti, hogy ásatásainkon ne került volna elő dobozos csempe a Kinizsi-váron kívül máshol is. A BTM leltározatlan, közöletlen, a budai várból származó anyagában egyetlen felületes átnézés során is sikerült egy címertartó angyalos és egy indával négy részre osztott virágmintás csempe töredékeit felfedeznem, a fenéklapra merőleges oldalfalakkal. A virágmintás darabra utal HOLL 1983. 203. is. 21. Mindkettőt közli FRANZ 21-22., alkotóelemeiket azonban tál alakú kályhaszemként határozza meg, holott fenéklapjuk négyszögletes, a kályhaszemeké ellenben kör alakú. 22. Kivételt képez a budai várban állt Háromkirályokkályhája, amelynek íves peremű csempéi valóban köríves alaprajzi formában rendeződhettek el. HOLL 1983. 206., 214. (27. kép). A négyszögletes megoldáshoz való ragaszkodásra mindenképpen jellemzőnek tarthatjuk a füsseni kályhát, amelynek alsóteste (ezt minden szerző eredetinek véli!) hatszögletű csempékből épül fel, de még ezekből is - kis háromszögletű toldaléklapok beiktatásával - négyszögletes tűzszekrényt alakítottak ki. FRANZ 63.; STRAUSS 1972. 33-37. 23. A rekonstruált 3. típus oldalfalai 100 -os szöget zárnak be a fenéklappal. Ha az oldalfalak vonalát meg254