A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Tamási Judit: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár doboz alakú csempékből rakott kályhája

kettős farkú oroszlán esetében biztosított neki. Ugyanakkor talán közelebb visz a nagyvázsonyi párducos címerrel díszített kályhacsempe megrendelőjének személyéhez annak a ténynek az ismerete, hogy Kinizsi a stájerországi hadjáratok egyik legaktívabb résztvevője, sőt Bonfini teljes hitelt persze nem érdemlő adata szerint az ausztriai háborúk kezdeményezője volt.

9 * Stájerország címere tehát az 1480-as évek elejére keltezi a dobozos kályha 4. csempetípusát. Ennek nem mond ellent sem a két másik címer, sem maga a címertartó angyal figurája. Utóbbi különösen a 15. század 2. felében—16. század elején kedvelt motívum,

92 pecséteken,

93 címeresleveleken,

94 kőfaragványokon

95 egyaránt megjelenik. A német múzeumok számos, a 15. század végére datált címertartó angyalalakos kályhacsempét őriznek;

96 a hazai anyagból klasszikus példaként a besztercebányai eredetű, ívelt lapú oromcsempék említhetők (1500 körül).

9 A visegrádi—budai—nagyvázsonyi típushoz azonban kompozícióját tekintve (redőzött ruhás angyal álló egész alakja, a teste előtt nagyméretű címerpajzzsal) egy svájci darab

98 áll a legközelebb, amely Wädenswil várából származik, és 1460 körül készült. Az apródalakos csempék rekonstrukciója nyomán levont következtetések ugyancsak egy udvari és termékeit a megrendelő igényei szerint módosító műhely felé mutatnak. A típus a visegrádi palota számára csak teljes méretben készült; e félhengeres, fülkés csempék díszített hátlapja (a félhenger palástja) síkban kiterítve 30, ill. 27 cm széles.

99 A Kinizsi-várban előkerült egész csempék fenéklapja viszont mind egyforma szélességű (27 cm), mégis ugyanazzal a nyomódúccal sokszorosították őket, mint visegrádi társaikat. Ezt a negatívot a virágpajzsos—nyílvesszős apród formázásakor teljes egészében belenyomták az agyagba, s így vele azonos szélességű, 27 cm-es csempelapot kaptak. A szablyás—pajzsos figura mintázásakor viszont a 30 cm széles negatív használata után 1,5-1,5 cm-t le kellett vágni a fenéklap mindkét széléből, hogy a kívánt 27 cm-es szélességet elérjék. Úgy tűnik azonban, a nagyvázsonyi várban álló kályhához felhasznált csempéknek nemcsak keskenyebbeknek, de magasabbaknak is kellett lenniük a visegrádiaknál. Ezért a 34 cm hosszú formával mintázott csempelapot alul még egy 2 cm-es agyagcsíkkal megtoldották, amelyet díszíteni már nem tudtak, hanem üresen hagytak. Ilyen technológiai fogások segítségével készültek egy 34 x 30 cm-es negatívval 36 x 27 cm-es fenéklapok. Ugyanezt az eljárást alkalmazták az ún. félcsempe megszerkesztésekor is. Ennek 15 cm széles fenéklapja szintén 30 cm széles formával készült, amelyből egyik oldalon egy 9, a másikon egy 6 cm széles sávot hagytak el. Ezt az aszimmetrikus csonkítást maga a díszítmény kívánta meg, hiszen így csak a kevésbé lényeges háttérmintát kellett ,ievágni". Ha az ábrázolást középtengelye mentén felezték volna meg, az osztás éppen a központi apródalakot szelte volna ketté. A félcsempe 36 x 15 cm-es fenéklapját is egy 2 cm-es üres sávval nyújtották meg alul a kívánt méretre. A sarokcsempe készítésekor viszont már nem voltak tekintettel a mintára. Ahhoz, hogy a 11 cm széles fenéklapot kivághassák, éppen a nyilat tartó apródfigurát kellett kettészelni. Az eljárásra nem tudunk magyarázatot adni, annyi azonban tény, hogy egy 11 cm széles darab készítéséhez — az ábrázolás bármelyik részéből hasították is ki azt — a központi alakot mindenképpen meg kellett csonkítani. A sarokcsempe fenéklapja is 36 cm magas kellett legyen, így alján szintén egy 2 cm-es üres sávot sejthetünk. Az apródalakos csempék keltezéséhez nincsen olyan támpontunk, mint a 4. típus esetében a címerek. El kell fogadnunk a budai 00 és visegrádi példányok 15. század végi, késő Mátyás kori datálását,

101 annál is inkább, mert a Kinizsi-vár építéstörténete sem mond ennek ellent, és mert megegyezik a doboz alakú kályha harmadik csempecsoportjának időrendjével. Úgy tűnik tehát, a legutóbb tárgyalt három csempetípus az 1480-as évek elején készült, és a vár Kinizsi megbízásából történő teljes kiépítésével és berendezésével hozható kapcsolatba. Valószínűleg mindhárom típus azonos - központi, udvari - műhely terméke. Miután Nagyvázsony ban egy kályhán szerepeltek a címertartó angyalos csempék az apródalakosokkal, valóban lehetséges, hogy ez volt a helyzet Visegrádon is.

102 A nagyvázsonyi négyszögletes formájú kályhát ilymódon mindkét meghatározható csempecsoportja egy-egy központi, udvari műhely alkotásai közé sorolja. A következőkben e műhelyek működési idejét, a kályha készítésének korát kell megállapítanunk. Feladatunk nem könnyű, hiszen eddigi ismereteink szerint a két csempecsoport között kb. 30 éves időbeli különbség van. Ha ez igaz lenne, természetszerűleg nem lehettek volna egyazon kályha alkotórészei. A nagyvázsonyi vár építéstörténetének és a dobozos csempék egyértelműen 15. század végi típusainak ismeretében úgy véljük, a másik csempecsoport és vele együtt a lovagalakos kályha műhelyének időrendi megítélése jelentősebb módosításra szorul. Ezzel a véleményünkkel korántsem állunk egyedül. Elsőként egy cseh kutató, Z. Smetánka vetette fel annak lehetőségét, hogy a budai lovagalakos kályha műhelyének Csehországban előkerült darabjai az 1500 körüli évekre keltezhetők, ugyanis a Lichnice várában feltárt, a műhely eredeti negatívjaival készített példányok a vár építéstörténete alapján ítélve 1490 előtt nem készülhettek,103 a kályha felállítása Mikulás Trcka megrendelésére történt. Hasonló megállapításra jutott J. Kouba a lipnicei csempéket illetően - ezt a várat is a Trcka család uralta az 1490250