A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Tamási Judit: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár doboz alakú csempékből rakott kályhája

A fentieket összegezve a nagyvázsonyi doboz alakú kályhát az alábbi módon rekonstruálhatjuk: lábazati párkányát talán egy egyszerűbb profilú tagozat alkotta.

46 Alsótestén a hálósán rakott csempékből 4-4 állt egy sorban, a sarkokon pedig egy-egy kettészelt elemmel kell számolnunk.

4 7 Ha négy csempesort feltételezünk egymás felett, akkor a tűzszekrény egy alig nyújtott téglalap alaprajzú, fekvő hasáb lesz. Külső méretei: 116 x 112,5 x 100 cm.

48 Ez a kissé „nyomott" forma inkább a kályháskemencék arányaira, mint a karcsú gótikus toronykályhákra (ném. Turmofen) emlékeztet, a tetején körbefutó párkány azonban kissé megnyújtotta.

49 Falait az 1—2. típusú rozettás, a fát ölelő oroszlános és egyéb, pontosan nem ismert mintázatú (6—7., 9. típusok) csempék együttesen, talán váltakozva alkották. Lefedése nem tisztázható, esetleg egy sima agyaglap volt. Ez tartotta a szintén hálós rendszerben felrakott, felfelé lépcsőzetesen keskenyedő felsőtestet, amelynek első sora az alsótest szélességéhez viszonyítva е

ёУ~

е

ёУ oldalon kb. 6—7 cm-rel beljebb húzódott. Alapterülete: 101 x 90 cm.

50 Alján címertartó angyalos, második sorában apródalakos csempék álltak. A 3-4. sor csempéi ismeretlenek, előbbiben talán a sziklás talaj os,

51 utóbbiban a vakmérműves díszítésű típusokat sejthetjük. Mivel valamennyi csempesorát egyforma magasnak tételezzük fel,

52 a felsőtest magassága 152 cm lehetett. Gótikus kúszóleveles, homorú, kissé előreívelődő párkány

53 zárta le. A kályha teljes magassága így (a három párkánnyal együtt, kerekítve): 278 cm. Ha ehhez még hozzászámolunk egy 25—30 cm magas padkát, amilyenre a cserépkályhákat rakni szokták,

5 4 egy 3 m-nél valamivel magasabb építmény áll előttünk. (19. ábra) A kályha egykori helyére nézve sajnos semmilyen támpontunk nincs. Töredékei kb. 40 százalékának pontos lelőhelyét ma már nem lehet megállapítani. A többi főleg az É-i támfal külső oldalán lévő feltöltésben és a Ny-i védőfolyosóban koncentrálódott, de jutott belőlük a K-i árokban található kútba és a várárok ÉNy-i részére is - azaz a vár mindazon területeire, ahonnan 15. századi leletek kerültek elő. KOR- ÉS MŰHELYKÉRDÉSEK Különleges, a közölt anyagban majdnem egyedülálló csempeformáról lévén szó, a műhelykérdések tárgyalásának bevezetéseként először készítésének technológiáját kell tisztáznunk. A dobozos csempék készítésmódja részben az egyéb kályhacsempék, részben a tál alakú kályhaszemek gyártásával rokonítható. Fenéklapjukat formába préselték, majd felragasztották rájuk az oldalfalként szolgáló agyaglapokat. Az összeillesztés helye néhány töredéken világosan látszik, és nyilván az sem véletlen, hogy a legtöbb csempe éppen a fenék- és oldallapok találkozásának vonalában tört ketté. Az összeillesztés utolsó fázisaként feltételezzük, hogy - épp úgy, mint a négyszögletes szájú, tál alakú kályhaszemek esetében

55 egy négyszögletes fakeret mentén egyenesre vágták, „visszametszették"

56 a szájperemet. Az sem kizárt, hogy e műveletek valamelyikét hellyel-közzel korongon végezték, a sárkányos csempetöredék (6. típus) fenéklapján ugyanis egyértelműen korongolásnyomok vehetők ki. Ugyanakkor semmi nem utal arra, hogy a fenéklapot egy durva vászonkendő segítségével nyomták volna bele a negatívba. Az oldalfalak mázatlan felületének egyenetlensége azt mutatja, hogy ezeket sem simították, hanem fakéssel vágták többé-kevésbé egyenesre.

57 A nagyvázsonyi doboz alakú kályhán szereplő 11 csempetípus időrendjét és műhelykapcsolatait illetően három csoportba osztható. Az egyik ilyen csoportba a 6—11. típusok tartoznak. Ezeket a kor- és műhelykérdések tárgyalása során kénytelenek vagyunk figyelmen kívül hagyni, hiszen zömüknek még a teljes mintája sem ismert, nem is beszélve arról, hogy párhuzamok hiányában nem tudjuk őket egy meghatározott csempecsoporthoz, ül. műhelyhez kötni. A 2—3. típus műhelyét ezzel szemben már majdnem 30 évvel ezelőtt sikerült meghatározni.

58 Mindkettőről teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a budai lovagalakos kályha műhelyének terméke, és az eredeti préselőmintával készült. A 3. típus ezen túlmenően is külön figyelmet érdemel, hiszen a sziklás altalajos variáció rekonstruálására most először nyílt mód. A budai és visegrádi töredékek ismeretében már Holl Imre leszögezte,

59 hogy ez a változat lehetett az elsődleges. Hozzá képest a nem sziklás altalajos oroszlános csempe mintázata jóval elmosódottabb, de mivel a díszítés azonos elemeinek mérete is azonos, nem lehet másolat. (Még akkor sem, ha a sziklás altalajos változat tükre a nagyobb!) Mivel a két variáció között apróbb mintázásbeli eltérésekkel is számolnunk kell (sziklás altalaj, fa alatt ülő emberke, kuszólevelek iránya), nem magyarázható az elmosódottabb ábrázolás a negatív egyszerű elkopásával sem. A nyomódúc nyilván tönkrement, még a műhely fennállásának idején újat faragtak helyette (de nem egy kész csempéről vették le!), és ezzel dolgoztak tovább. A budai lovagalakos kályha műhelyéből származó csempéket pontosan meghatározta, széles körű elterjedésüket regisztrálta a hazai és külföldi kutatás. Fény derült az eredeti termékek nyomán készült rengeteg másolatra és utánzatra, valamint a műhelynek egy hasonló mintakinccsel dolgozó svájci műhellyel való kapcsolataira is.

60 (20. ábra) Lokalizálni azonban sajnos mindmáig nem sikerült a műhelyt.

61 Működésének idejét Holl Imre az 1450-es évekre tette.

62 Ezt a datálást a hazai és külföldi kollégák zöme elfogadta, s az azóta előkerült eredeti darabok, másolatok és utánzatok keltezését is nemegyszer ebből kiindulva kísérelte meg. A dobozos csempék említett harmadik csoportja (1., 4—5. típus) az eddig ismert 15. századi kályha247