A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján
jobbágy porta — mint állami adóegység — valószínűleg a házteleknek felelt meg. 1 a s Ezt a problematikát összefoglalva a következő, a forrásokban sem mindig megkülönböztethető jobbágyegyüttélési formákkal találkozunk. A legkisebb sejt a család, ami lehet kiscsalád (magcsalád) vagy több generáció esetén nagycsalád (bővített, vagy kiterjesztett család), és amely mindkét esetben egyben egy háztartást is képezett. A háztartáshoz azonban a cselédek is hozzátartoztak, amennyiben ilyenek voltak. 116 A nagycsaládi forma kimutatható volt a Garai-felosztásban is, de még jobban az alsónyéki összeírásban. A jobbágyházban azonban mind az 1478-as felosztás, mind a szigetvári összeírás tanúsága szerint nem lakott feltétlenül kizárólag egy család. Ha több család lakott ugyanabban a házban, akkor nem csupán zsellérekkel, de jobbágyokkal is kell számolnunk. Ez esetben egy házban több háztartás volt, bár esetleg közös „füstön". Előfordult az is, hogy közös udvaron több különálló ház állott, ennek nyomait is megtaláljuk a Garai-Szécsi felosztásban, de számos más adat, így a késői adószedési rendeletek is ennek meglétét igazolják. 117 A közös udvart — függetlenül a rajta álló házak számától — épp úgy teleknek, helyesebben ülésnek (sessio) nevezték, mint a jobbágy földesúri adóegységét, az osztható telket. Ezt neveztem az előbb házteleknek. A háztelken álló külön házak önálló portaként történő megadóztatására csak későn tettek kísérletet. 1 J 8 Ilyenformán beszélhetünk családról, házról, háztelekről és jobbágy telekről (a földesúri adó egységéről.) Forrásaink azért értelmezhetők olyan nehezen, mert nem egyszer ugyanúgy nevezik a források az egymástól tartalmilag mégis különböző négy fogalmat, ami azért természetes, hiszen nem egyszer előfordulhatott, hogy köztük nem volt különbség, pl. ha egy egésztelkes jobbágygazdaságot valóban egy család művelt meg egyedül, és amelyen kívül a házukban és háztelkükön idegen család nem lakott. A középkor végén azonban egyre gyakrabban kell úgy látszik paraszti összeköltözéssel számolni. 119 Összefoglalásként még összeírásunk gazdaság- és társadalomtörténeti jelentőségét kell erőteljesen kidomborítani, bár itt is vannak megválaszolhatatlan kérdések. Megismerjük ugyan a művelési ágak egymáshoz viszonyított arányát, a földesúri, irtásés jobbágyföldek nagyságát, de nem tudjuk, hogy nyomásos, vagy nem nyomásos gazdálkodás folyt-e, ill. hol volt ilyen és hol nem. Jelentősebb, szántófölddel is rendelkező majorság csak Nagyságon és Siklóson volt. A nagysági major leltára alapján 120 valószínűsíthetjük, hogy a földesúr saját munkaeszközökkel és igaerővel műveltette meg majorságát, azaz bérmunkát alkalmazott. A kevés földesúri kaszálót viszont, ahol nem volt majorság a közelbe^ nyilván a jobbágyok robotjával takarították be. így a munkajáradék igen alacsony szerepet játszhatott a földesúri bevételek között. (Nem ismerjük ugyan a fuvarozási robot lehetőségeit.) Általánosabb érvényű az a máshonnan is ismert tény, hogy a mezővárosok, Ül. mezővárosiasodó helységek általában nemcsak népesebbek voltak, hanem az illető uradalom pusztásodási arányánál kisebb mértékű elhagyott telkekkel rendelkeztek. Elgondolkoztató viszont, hogy a két nyugatdunántúli uradalomban nincs nyoma mezővárosiasodásnak. Ennek oka külön vizsgálandó. Feltűnő különbségek vannak különben mind országrészek, mind uradalmak között. Az eltérések olyan nagyok, hogy nehéz országos értelemben általánosítani. A jobbágytelek nagyságának különbözősége uradalmakon belül is észlelhető volt. Meg kell azonban jegyezni, hogy a törpe egész telek az eddigi irodalomban feltételezettnél jóval gyakrabban volt kimutatható, és ez nem járult minden esetben — mint a Valkó megyei uradalmakban — a pusztásodás növekedéséhez hozzá. 12 x Sőt, a császárvári becsű arra utal, hogy ez máshol sem volt kivételes. Minden jel szerint a paraszt nem csupán a földművelésből élt meg, ami a legsűrűbben lakott siklósi uradalomban volt igazolható. Talán kapcsolatot kereshetünk ebben az uradalomban a magas itteni vámjövedelmek és a népsűrűség között is. Tanulmányomban arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy milyen jelentős eredményekhez vezethet, mennyi információt nyújt egy eddig csak mellékesen vizsgált forrástípus, a becsüoklevél. A számos nyitva maradt kérdés megválaszolásához talán hozzájárulhatna ezeknek egy teljességre menő komplex feldolgozása. JEGYZETEK Rövidítések - Abkürzungen Dl = Magyar Országos Levéltár, Mohács előtti gyűjtemény. 1. SZABÓ István: Hanyatló jobbágyság a középkor végén. Századok 72. (1938) 40-59; Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Budapest, 1948., Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 86.) Budapest, 1954., La répartition de la population de Hongrie entre les bourgades et les villages, dans les années 1449-1526. (Studia Historica Academiae Scientiarum Hungáriáé 49.) Budapest, 221
