A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján

irtásföld. Ezzel szemben a cseszneki vár tartományában a szántók 30,7, a réteknek pedig 28,2%-a számított irtásnak. Ez azért is különös, hiszen — mint láttuk - itt általában több szántó járult a telki állományhoz, mint a somlói uradalomhoz. Bár a magas cseszneki irtásföld okát nem tudom meghatározni, elképzelhető, hogy itt kevesebb egyéb jövedelemforrással számolhatott a parasztság, és ezért igyekezett bevételeit az irtásokkal növelni. A legfontosabb ezek között a szőlő volt. Az uradalom közel egy tizedén, 8,4%-án műveltek szőlőt, sőt két uradalomban, Csörögön és Sárádon az összeírt terület fele körül volt a szőlő. A többi uradalmakban egyes borvidékeken termeltek — különben nem jelentéktelen területen — szőlőt: így a siklósi uradalomban Siklóson és környékén (Ebesharsány, Ravaszfalva, Harkány és Csokma) azaz a Villányi-hegység déli lankáin. A Valkó megyei birtokon néhány kisebb szőlőtermelő helységen kívül főként Apátin és Szaton, a Fruskagora északkeleti nyúlványain műveltek szőlőt. A somlói uradalomban gyakorlatilag csak két helységben volt szőlő : Nagyságon és Dobán, azaz a Sághegyen és a Somlón. Jövedelmet hoztak a vizek is. Bizonyára tudták a nádasokat is hasznosítani. Ide kell számítani a folyók külön felvett szigeteit is, ahol kimutathatóan füzesek voltak, tehát a fűzfavesszőket használták fel. (A csörögi és az ebrisi szigetnél mondja meg a forrásunk, hogy füzes. Ez együttvéve 96 királyi hold.) Fontosabb volt azonban a vizek halászatra való hasznosítása a nád- és füzesek felhasználásánál. Az uradalmak halászati kapacitása természetesen élesen különbözött egymástól. A somlói uradalomban a Marcal és a Torna vizét tartották jó halászó víznek, ahogy ezt az előbbivel kapcsolatban Nagyságnál, az, utóbbi esetén Berzsenynél és Tornánál megjegyezték. Közönséges halastót csak kettőt említenek: a Valkó megyei uradalmakhoz tartozó (de Bács megyei) Földváron, ahol a minimálisnak tartott haszon a szentlőrinci várnagyokat illette. A másik Siklóson volt. Mindkettő nyilvánvalóan az uraságé volt. Gyalmos halastót ötöt találunk. (Piscina sub, vagy ad gyalom.) Ezeket valószínűleg a folyók árterénél alakították ki : Vicsadalnál meg is mondják, hogy a Duna apadása idején nem használható, az ebrisinek a neve (Hothdrawa = Holt Dráva) pedig magáért beszél. Ilyen gyalmostó volt még Ebrisen kívül a siklósi uradalomban Csehin és Gerénfalván, Csongrád megyében pedig Szentmihályon.

67 Mindennél sokkal fontosabbak a vejszék.

68 Ezeket a megjegyzésekből kitűnőleg a vizek áradásánál lehetett használni. A Valkó megyei birtokokon a várnagy pénteken ellenőrzi őket, ill. szedi a jövedelmet, pl. Horvátiban vejszénként egy dénárt, nagyböjtben szerdán is egy dénárt. A Pozsega megyei Pósamezőn egy vejsze jövedelmét egy forintra becsülték. A becsüjegyzékek a vejszéket tízig 1 márkára, 10 felett 10 márkára becsülték hivatalosan.

69 (Egy márka = 4 ft.) Másutt nem adnak meg az összeírásunkban jövedelmet. Igen nagy számban találunk vejszéket, főként a siklósi uradalomban. A Valkó megyei birtokokon három faluban 38 vejsze volt, a negyedikben, Szentgyörgyön kimaradt a szám. Pósamezőn — Pozsega megye — három volt. Ezzel szemben a siklósi uradalomban 18 faluban összesen 312 vejszét írtak össze. Adataink világosan mutatják, hogy uradalmanként, sőt nem egyszer falvanként más volt a parasztok létalapja. A teleknagyság nem tükrözi feltétel nélkül a jobbágy gazdasági erejét, azért sem, mert a telkek különböznek, és azért sem, mert más megélhetési lehetőségek — állattenyésztés, szőlőművelés, az erdő és a vizek hasznosítása —, valamint bizonyára olykor kézműves, vagy kereskedelmi tevékenységek is számba jöhettek az egyes parasztok, vagy paraszti közösségek, vagy falvak számára. Kereskedelmi forgalom folyt az uradalmon keresztül, amelynek hasznát azonban az uradalom és nyilván a hivatásos kereskedők fölözték le elsősorban, bár a helyi lakosság is élvezhette ennek eredményeit. Forrásunk említi — a becsüjegyzékek szabályai szerint — a vámokat és a réveket, igaz, ezek jövedelmét csak részben adja meg. Ezek elterjedése nem mutat egységes képet. A somlói uradalomban négy vámhely volt: Vámospereszleg, Nagyság, Torna és Keresztúr, míg a csesznekiben csak kettő: Nagyréde és Vámhegy. Feltűnően kevés a vámhely délen. Itt a Valkó megyei uradalmakban a garai vásárvámon kívül csak Ozorjáson (évi jövedelme 4 ft.), Kisújlakon (jövedelme 2 ft.) és Nagyfalu pusztán találunk vámokat (10 ft.) Nem volt vám a csörögi és az alföldi uradalmakban, míg a pozsegai Dobovcon csak évi 3 ft jövedelemmel rendelkező vásárvám található a Garai család kezén. Viszonylag több — és magasabb jövedelmű — vámhely volt a siklósi uradalomban. Ezek — bevételükkel -: Bejke (6 ft.), Kémes (5 ft.), Azorjás (5 ft.), Kovácshida 10 ft.), Siklós (32 ft.) Ez azért is feltűnő, mert ezek szerint az Ormánság keleti felén egymás közelében több, viszonylag jelentős bevétellel rendelkező vámhely volt. Valószínű azért, mert ez a terület a mainál fontosabb úthálózattal rendelkezett. Révvámat mindössze hármat írtak össze a Garai birtokokon: Vajda a Valkó folyó vizén (másfél ft. jövedelem), Apáti a Dunán (31 ft.) és Ebris a Dráván (20 ft.) Az út-, vásár- és réwámak közti elég jelentős jövedelemben" eltérések is mutatják az egyes területek gazdasági jelentősége közti különbséget. A siklósi uradalom viszonylag magas népsűrűsége, valamint a pusztásodás itteni kisebb aránya egyrészt, továbbá a magas vámjövedelmek és nagyobb számú vámhelyek között másrészt talán összefüggést kereshetünk. Az uradalom gazdasági életéhez hozzátartoztak a malmok. Itt a Veszprém megyei falvak szép számmal találhatók. Alulcsapó malmokat írtak össze a somlói uradalomhoz tartozó Berzsenyen és Tornán egyegyet, mindkettő egy kerekes volt, valamint a cseszneki uradalomhoz tartozó Nagyrédén hetet. Itt volt két elpusztult malom is. Felülcsapó malmokat talá209