A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata

TÖRÖCSIK ZOLTÁN A XIII. SZÁZADI TAPOLCA TÖRTENETÉNEK VÁZLATA A Tapolca szó a pannóniai szlovén nyelvből eredeztethető; a település nyilván az itt felszínre bukkanó, hasonló nevű patakról kaphatta egykoron nevét. Anonymus bizonyos helyneveinek hitelességét és eredetét is igazolva, NÉMETH Gyula többek között az alábbiakat írja az - Anonymusnál ugyan nem említett - Tapoly folyó nevéről, valamint a névtelen krónikásnál is előforduló, Miskolctól délnyugatra felszínre törő Tapolca nevű meleg vizű forrásról: ,A név csak délszláv eredetű lehet, mert a régi magyar Toplu alak csak egy délszláv toplb („meleg") alakból magyarázható; a tót teply és a többi északi szláv alakok nem jöhetnek tekintetbe. - Ugyanilyen a Tapolca folyónév (melyet Anonymus is megemlít); ez is csak délszláv alak lehet, eredeti toplica-b6\ (jelentése: „melegvíz")."

1 Az Anonymusnál előforduló Tapolca (Topulucea,

2 PAIS Dezsőnél: Tapolucea

3 ) a Miskolc környéki meleg forrásra vonatkozik ugyan, kutatóink nagy többsége ma már abban egyet ért, hogy valamennyi, a Dunántúlon is szép számmal létező Tapolca földrajzi név

4 délszláv nyelvi eredetű lehet. A vélemények viszont eltérhetnek abban, hogy a délszláv nyelvek melyikéből származhat? Ugyanis a bolgár топлйца, a szerb-horvát tóplica és a szlovén toplica

5 egyaránt lehet forrása a magyarban később Tapolcaként rögződött földrajzi névnek. PAIS Dezső - a Miskolc környéki Tapolca esetében érthető módon — a bolgár—szláv eredet mellett foglal állást.

6 MELICH János — akinek kutatásaira a fentebb idézett szerzők is alapvetően támaszkodnak — témánkat érintő tanulmányának sommázatában így ír: „Ezek után visszatérünk a ,hévíz, héjó' jelentésű ó-magy. Toplica, mai magy. Tapolca, Tapioca tulajdonnévhez, a melyről megállapítottuk, hogy csakis délszláv nyelvekbeli Toplica, Toplice tulajdonnév átvétele lehet. A dunántúli Tapolcákra ezt mindenki természetesnek találja, itt e nevek mai értelemben vett szlovének—horvátok lehetnek."

7 Szűkítsük a kört: mi viszont, a balaton-felvidéki Tapolca esetében, a történeti összefüggések ismeretében a pannóniai szlovén eredetet tartjuk nagy valószínűség szerint elfogadhatónak.

8 Helységünk neve először a XII. század végén tűnik majd fel írott formában egy III. Béla által kibocsátott, 1182-84-xQ datálható oklevélben, Topulza alakban.

9 Mivel a bakonybéli apátság 1037-es alapítólevelét (következésképpen az itt szereplő folyónév Toplouca formáját

10

), valamint ugyanezen apátság 1086-os összeírását (s az itt említett Toplouuiza alakot

11 ) szakköreink teljes megalapozottsággal hamisnak tartják,

12 a III. Béla-féle oklevél balatonfelvidéki Topulzáját tekinthetjük általában a Tapolca és vele rokonítható földrajzi neveink egyik legkorábbi írott formájának is. A szóbanforgó Tapolca helynév alakjainak változatosságát a középkor folyamán okleveleinkben jól nyomon követhetjük, íme ezekből egy reprezentatív válogatás: Tupulca (1237-40),

13 Thoplucha (1256),

14 Topulca (1269),

15 Topulcha (1272),

í6 Topulcha (1274),

17 Thopolcha, (1277), Toplica (1280), Thaplicha (1290),

20 Thopolcha (1300), Thopolcha (1328),

22 Topplicha (1331),

23 Taplocha (1332), Topulcha (1332),

25 Chqpulcha (1333), Topulcha (1334),

27 Thopolcha (1334), Topolcha (1342),

29 Thopolcha (1347), ° Tapolcha (1357),

31 Tapolcha (1369),

32 Thopulcha (1374),

33 Thapulcha (1378), Tapolcha (1378), 5 Tapolcha (1382).

36 Tapulcha (1404),

37 Thapulcha, ill. Thopolcha (1408),

38 Tapolcha (1410),

39 Thapolcza (1414),

40 Thopolcha (1420),

41 Tapocza (1442), Tapolcza (1448),

43 Thapolcza (1459),

44 Thapolcza (1479),

4S Tapolcza (1482), Thopolcha (1497),

47 Thapolcza (1502), Thapolczha (1522),

49 Tapolcza (1537),

50 Thavolcza (1542),

?1 Thopolcha (1549),

52 Thopolcha (1550). 3 Ezek után

54 térjünk vissza III. Béla 1182-84-es

5 5 okleveléhez. Ebben az adománylevélben a király Chump nevű klerikusának (udvari papjának

56

) Tapolca és Kesző (a mai Gyulakeszi) között „örök jogon" egy berket adományoz, három ekényi földdel együtt. A berek („nemus") — a mai Gyulakeszi és Tapolca közötti, egykoron vizenyős, bokros — ligetes terület — a legújabb időkig Csomberke néven volt ismert; a három tagban fekvő, háromekényi földet pedig helyileg - az egyébként hiányos oklevélben — a pontosan leírt három út [a Tapolcáról Apátiba, a Tapolcáról Keszőbe és a Hegymagas faluból Egro (Eger) patakig vezető út] határozza meg. Az utóbbiak közül — a későbbieket érintően is — elsősorban a Hegymagas

57 és Eger patak között fekvő, már ekkor is bizonyosan szőlőként művelt terület érdemel majd figyelmet: közel egy évszázad múltán, 1274-ben IV. László oklevelében „Chom ZelefeW néven találkozunk vele.

s 8 A Vérbulcsú-nemzetség egykori földjén, később királyi birtokká lett területen III. Béla által meg159