A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Gepida fejedelmi sír Tiszaszőlősőn? A mojgrádi kincs harmis népvándorláskori aranyairól

misítványokat Wallerstein nyilván jól ismerte, Kelemen Lajos utóbb azonban már csak egyetlen egyre tudott visszaemlékezni, egy „kerekfejű ,kalaptű'szerű arany hamisítványra".

9 7 Bármily kevésnek látszik ez, mégis döntő. Fettich nem találta a kalaptűt a leletek között, mivel durva Mauthner-féle hamisítványnak vélte.

98 Makkay János most továbbépíti Fettich véleményét, szerinte a kerekfejű kalaptű szerű tárgyat Kolozsvárott még leltárba vették, de 1941-ben, amikor Fettich kereste, már hiányzott

99

. . . Nem hiányzott, ma sem hiányzik. A múltszázadiszázad eleji régiségtan naplóból és szakirodalomból százakra menő példát lehetne arra hozni, hogy a gömbölyűt „kereknek" nevezték. Egy korabeli ember számára a ,.kerekfejű" kalaptű, pontosabban: a gömbölyű kalaptűfej csak a poliéder gyöngy lehetett. Akkoriban százával-ezrével viseltek a hölgyek gömbfejű kalaptűket, s a tű nélküli gömbdísz a létező leglogikusabban kalaptűre emlékeztette a szemlélőt. Az öt darab bevallott hamisítványból tehát az egyiket megtaláltuk, a poliéder-gombot. A gomb mintegy automatikusan magához vonzza a másik négy — biztosan „népvándorláskori" - aranyat s ezzel megkaptuk mind az öt hamisítványt, amelyről Wallerstein Kelemennek beszámolt. Természetesen nem Mauthner hamisította őket, ezt Wallerstein csak képzelte. Mauthner saját hamisítványait, hamisításait Fettichnek sikerült kimutatnia. Fettich ezek közé számítja az öntött arany rudat, a 204 db aranykarikát, a préselt korongalakú arany lemezt,

100 — ezekről nem szólt Mauthner Wallersteinnek vagy Wallerstein Kelemennek. Ide számítja még Fettich az arany kalapácsot is, amellyel kapcsolatban azonban részletes vizsgálatáig tanácsos lesz Makkay János óvását

101 elfogadni. Ha Makkay megérzése helyes, akkor az utóbbi természetesen a lelet rézkori alaprétegét gazdagítja. Patay véleménye nyomán kézenfekvőnek látszik a 4 karperecben is hamisítványt sejteni, kétségkívüli tény, hogy a szombathelyi és berlini (Museum für Völkerkunde) múzeumoknak

102 koravaskori aranylelet részeként adott el ugyanilyen alakú hamis karpereceket Mauthner.

103 A mojgrádi kincs többi aranyának nagyobb része valószínűleg eredeti rézkori, Makkay János nagy érdeme, hogy ezt először mondta ki. A Fettichtől hamisítványnak ítélt darabok közül nemcsak a kalapácsot vélik rehabilitálhatónak, hanem meglepő módon az arany korong-medáliát is. A kísérlet a nemrég elhunyt neves kolozsvári ősrégész, Nicolae Vlassa nevéhez kapcsolódik. Vlassa a mojgrádi kincs népvándorláskori hitelének alátámasztására a létező legreménytelenebb utat választotta: megkísérelte az arany medalion eredetiségét bizonyítani. Véleményét — tudtommal — soha sehol nem írta le, eredményét Makkay János tolmácsolta: „Nicolae Vlassa alaposan megvizsgálta a korongot, és megállapította róla, hogy nem más, mint egy i. sz. 6. századi, bizánci ereklyetartó dobozka, úgynevezett bulla fedele, nagyon régi átalakítás nyomaival. Vlassa arra gondolt, hogy a népvándorlás kor barbár népeitől megszokott módon, új tulajdonosa egyszerű csecsebecsének használta az eredetileg vallásos tartalmú tárgyat".

104 — Eddig az idézet, amelynek valóságtartalmáért a nyomtatott szöveg közlője felel. Az a két kutató, akinek szintén módja volt a 40es években eredetiben megvizsgálni a füles-korongot egészen másként nyilatkozott. Patay „recens, talán múltszázadi figurális díszű aranyéremnek" írja s közli.

105 Fettich ugyan — nem egészen érthető módon — dühösen támadja Patay fenti véleményét, alaposan megvizsgálva a korong-csüngőt azonban pontosan ugyanazokat állapítja meg: „ércből való pozitív préselőmintán készült. . . modern hamisítvány".

106 Tárgyilagosan mérlegelve a két véleményt megállapítható, hogy Fettiché ugyan részletesebb, de Patayé pontosabb. Fettich ugyanis úgy vélte, hogy a szóbanforgó darab is Mauthner féle hamisítvány (ez szerepel nála a harmadik helyen), holott kiáltóan 19. századi alkotásról van szó, amelyet Mauthnernek sikerült eladnia a többi arannyal együtt. A századunk elején született emberek gyakran nem érzékelték a múlt század végi—század eleji stílust, hiszen benne éltek. Ma, a 20. század végén már eltéveszthetétlen. A nagyszüleink—dédszüleink bonbonos dobozának fedelét idéző negédes domborművet csak a neolitikum szakembere nézhette 6. századi bizánci—ókeresztény ereklyetartó fedelének s véleményét csak egy másik neolit-kutató fogadhatta el mértékadónak.

107 Különös, hogy Vlassa elméletének legcsattanósabb cáfolatát éppen Vlassanak köszönhetjük, sajnos ezúttal is az iménti másodlagos tolmácsolásban. Vlassa a mojgrádi aranyakon végzett anyagvizsgálatokról is tájékoztatta Makkay Jánost. Ezekből kiderül, hogy a mojgrádi biztosan őskori aranyak átlag 946 ezrelék tisztaságúak, sőt 976 ezrelék tisztaságúak is vannak köztük. „A másik fajtát a 833 ezrelékes tisztaságú aranytárgyak alkotják, és ezekben jelentős súlyszázaléknyi réz és ón mutatható ki. Ide tartoznak: a népvándorláskori öt tárgy, a késpenge formájú lapos darabok, a kis kalapács, az aranyrúd és végül a kerek díszített korong. Együtt pedig Vlassa szerint egy i. sz. 6. századi fejedelmi temetkezés mellékletei"

108 _ Az idézetért, kivált az utolsó mondatáért, ismét a szöveg közlőié felel. A vizsgálatom ugyanis éppenséggel a Vlassa—Makkay elmélet ellen szólnak. Az 500 körül elrejtett szamosfalvi gepida aranykincs valamennyi aranya 958 ezrelék tisztaságúnak bizonyult.

109 Pontosan ugyanebből a 23—24 karátos keletrómai solidus-aranyból készültek az apahidai I—III. sír aranyékszerei. Az aranyfinomságot ugyanis a kor ötvösei általában nem változtatták meg, egyszerűen beolvasztották az alapanyagul szolgáló aranypénzeket. A rézzel és ónnal szennyezett aranyak önmagukban véve is modern nyersanyag mellett bizonyítanak, vagyis Fettich mellett. — Meg amellett is, amit ő nem vett észre. A fentiekben — remélem — sikerült bizonyítanom, hogy a mojgrádi 4-5-6. századi hun—gepida stb. fejedelem nem létezik, soha nem is létezett. Következésképp a tiszaszőlősi sem . . . 107