A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Ritoók Ágnes: Árpád-kori temetkezések Veszprémfajszon
2. ábra. Ásatási alaprajz Abb. 2. Ausgrabungsgrundriß fut körbe. Külső oldaluk vagy tagolatlan (4. ábra, a,- 6. ábra, b; 7. ábra, d, í, i), vagy sekély mélyedés (6. ábra, a,- 7. ábra, b, c, g, h), ill. egy esetben borda (7. ábra, e) fut körbe rajta. 1 ' Leletegyüttesünket anyagának minősége, készítésmódja, díszítése és peremtípusai alapján a 13. századra datálhatjuk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy sem a máshol a 13. század vége felé nagyobb számban előforduló fehér, sárgásfehér kerámia, sem pedig az ekkor már szintén tömegesen jelentkező hornyolt falú edények töredékei nem találhatók meg e réteg anyagában. A fenti keltezést Parádi Nándornak a középkori cserépfedők vizsgálata során kapott eredményei támasztják alá. Ö ugyanis megállapította, hogy ezek nagyobb tömegben a 13—14. században terjedtek el, s ,,az edényperemek belső tagolásának általánossá válása és a kúpos fedők elterjedése szervesen összefügg egymással". 7 Valószínű, hogy ez a réteg egykori talajegyengetés emléke, amellyel a kelet felé eredetileg lejtő szintet egyenlítették ki. E ,,munkálat" kapcsolatban lehetett a körítőfal építésével, mivel azon kívül ezt a réteget nem észleltük. A körítőfal belső oldala mentén, a 4/b— с gödrök felett a faszenes-paticsos talajban több iszaplerakódást figyeltünk meg egymás felett. Ebből a talajegyengetés menetére vonatkozóan arra következtethetünk, hogy az nem egy, hanem legalább 3. ábra. Szórványleletek a déli szelvényekből Abb. 3: Einzelfunde aus den südlichen Abschnitten 94