A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Nádasdy Lajos: A pálosok iskoladrámái és iskolai színjátszásuk Pápán

4. ábra. A BAKHUS с. vígjáték címlapja (MTA könyvtá­ra, RUI 4° 56) Abb. 4. Das Titelblatt des Lustspieles ,,BAKHUS" (MTA Bibliothek RUI 4° 56) etikai tanulság is. A nézők mindenképpen elége­dettek lehettek. A szerelmesek, akik régtől fogva szerették egymást, boldogan megkötik frigyüket, de ezen túlmenően mindenki gazdagodhatott egy követésre méltó nemes emberi tulajdonság isme­retével. Az előadás tehát hasznosan betöltötte rendeltetését. A női főszerepet a kor szellemének megfelelően, mint a szereposztásból olvashatjuk, férfi játszotta. III. — Kutatásunk közben fedeztük föl az alább következő, s a magyar iskoladráma irodalomban teljesen ismeretlen és kimondottan pápai törté­nelmi eseménnyel foglalkozó pálos iskoladrámát. Sajnos nem a teljes szövegű kiadványra bukkan­tunk rá, hanem csupán a „szinopszisára", prog­ramjára, ha úgy tetszik, ,,színlapjára". Maga az iskoladráma egy valóságosan is pápai történelmi eseménnyel, az 1600. évi várbeli vallon zsoldo­sok lázadásával foglalkozik. Tehát nemcsak a ke­letkezési helye és az előadásnak helye Pápa, ha­nem a játék témája, eseménye, cselekménye is Pápán játszódik. Ebben az alkotásban erőteljes hangsúlyt kap a szülőföldnek és a hazának a sze­retete is. 27 PAPA VARASÁNAK VITTATÁSA mellyet ko­médiái Játékban le-ábrázolt az ötödik és hatodik iskolabéli iffjúság Pápán, 1772-dik Esztendőben Szent Mihály havának 8-dik napján. A' Játéknak Àllapottya Mátyás Római Császár, Magyar Országnak ezen a néven második Királlyá alatt azon Franczia ka­tonák, kik a magyarok segétségére küldettek a Pogány töröknek ostromi ellen Pápa Varasában helheztetvén, iszonyú és hallatlan pártütést in­déttának, el-annyira: hogy frigyet is kötöttek a törökkel, azzal mentegetvén hitszegéseket, hogy a Római Császár az őket illető katona Zsoldot törvénytelenül tülök el vonta légyen. Ezeknek le-csendesíttésére mivel se kérelemmel, se jó ta­nácscsal a magyarok semmire nem mehettek, el­tökéllették, hogy hadi erővel ki-kergetnék a vá­rosból a pártütőket, ammint végtére be is tellese­dett. így emlékezik Istvánfi magyar ország Króni­kájában az harmincz kettődik könyvben. Né­mellyeket hozzá tészen a játékos költemény. A játék helheztetik Pápán, többnyire a Tüzes kapunál. A' Beszélgető Személlyek Svorcemburg Zobotin Imre Nádasdi Holósi Pál Kolonics Gácsi Gergely Marothi Káldi János Ennek fia Jósef Viglesi Imre Sklakovics Békási Ferencz Péchi Pfafl Pál Bakácsi Abrahámfi Ferencz Bendekuczi Pásztor Parájcz Mihály Finus Ányos István Motta Jánosi József Enrik Polfinger Ferencz Achmet Csoknyai József Törökök kik a Pápai fogságban hevertek: Mustapha Zobotin János Zaira Pap András Bajazet Bacsák Antal Ezek után következnek a Katonák, Énekesek, és a többi. Ez az 1772-ben írott és előadott iskoladráma történelmi eseményt, a pápai várban 1600-ban megtörtént vallon lázadást, 2 a város életében or­szágos hírnévre szert tett keserves történetet vit­te a közönség elé. Ennek színpadi feldolgozásá­val akar nevelni és tanítani. Megőrzi a történeti hűséget. A szereplők is mind az eseményekben részt vett történelmi alakok. Mindössze Finus, Enrik s a Bendekuczi pásztor költött alakok, akiknek nevével nem találkozunk a valóságos történeti eseményekben. Péchi valójában Petz császári követ, Motte pedig La Motte francia fő­tiszt, a lázadók élén a vár főparancsnoka. Svor­cemburg nem más, mint az ostromban hősi halált halt Schwartzenberg német fővezér. Minden bi­zonnyal a török nevek lehetnek költöttek, mivel a történet idején volt raboknak neveit aligha is­merhette a szerző a darab írásának és előadásá­nak idején. Amint a színdarab indul, a második jelenetben — ,,Maróthy Jósef fiát a' városnak és az ország­nak állapottyárul oktattya" —, ebből arra követ­keztethetünk, hogy ez a darab a szülőföld és a haza szeretetére és iránta való hűségre akarta oktatni a nézőket, s természetesen az előadó diá­kokat is. Az egymás után következő jelenetek eseményeiben megmutatkozó tanítói célzatú szán­dék lehetett az is, hogy az alkut, a megállapodá­sokat, szerződéseket kölcsönös hűséggel, pontos­sággal meg kell tartani a kétoldali feleknek. Az­az: ha a császár pénzért fogadott fel zsoldosokat, ezek elvárhatják joggal azt, hogy kialkudott 436

Next

/
Oldalképek
Tartalom