A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

†Nagy László: A veszprémi tobakok

és az bőrök árát föll verik és így tsak tsupán Tőlök köll" venniük. ,,Zsidók pedig — bőröket külső országra is el szoktak hordani." Némileg új színt ad e háborúságnak 1814-ben a veszprémi püspök uradalom prefektusához intézett levelük. Ebben egy palotai (várpalotai) bőrkészítő kontárt panaszolnak be. E ,,Palotai Bőr-készítő zsidó — írják — már több ízben lett fájdalmas tapasztalásunkra minket egész bámulásunkra lévő tsudálkozással pedig a Nagy Méltóságú Püspökségi Uraságot is tsupa maga-hasznú álnokul követni szokott tilalmas módon tsalni vakmerősködik, amidőn akkor is mikor Országos Vásár tartatik, el-bujva a' Csizmadiákat félrehíván, bé hordott bőreit alattomban adja el, és pénzt soha egy vásárban se fizet; külömbben is pedig minden héti vásárkor is hordván bé bőröket, így mi az ő álnok s vakmerő praktikája miatt esztendők által tsak kenyerünket is megkeresni, s minden igazságos szorgalmú iparkodó fáradozásunk mellett is megszerezni, elégtelenekké tétetődünk. Egyszersmind A Tekéntetes Úr' Fő Érdemeibe vetett tellyes reménységű bizodalomtul bátoríttatva mély tiszteletű alázatossággal esedezünk a' Tekéntetes Úr előtt, hogy mind bölts ítéletével itt mellyen látott megtsalódását a' Nagy Mlgu Uraságnak egyéberánt is magától a minékünk pedig legfájdalmasabban eső az által lett megtsalattatásunkat nagy kegyességű szívére vévén, fent említett Palotai bőr készítő Zsidót ezen álnok 's tilalmas mesterkedéseitől Maga hatalmas 's közben teendő bölts rendelése által eltilalmaztatni méltóztassék". A céh panasza ebben az esetben, mivel a helypénzfizetés elmulasztása miatt az uradalmat is kár éri, gyors eredményt hoz. Kisfaludy prefektus, amint a panaszlevélre rávezetett határozatában olvassuk, 5 nap alatt intézkedik. ,,Ha szokásban nints, hogy vidékiek héti vásárban áruljanak — a' panaszolt loppal való árulásban tapasztaltatván, portékája Confiscaltassék és Zár alá tétessék — úgy szinte országos vásár alkalmatossággal ha loppal és nem nyilván árulna a' hely pénz fizetés ell kerülése véget." Egyébként — legalábbis a rendelkezésünkre álló levéltári adatokban — igen kevés nyomát találjuk annak, hogy a veszprémi tobakok harca eredményre vezetett volna. Nem tudták rávenni a céh monopóliuma ellen az akkor már mindinkább az ipari szabadság mellett állást foglaló vármegyét arra, hogy a drágaságot okozó nyersbőrkereskedelmet megregulázza és így lehetővé tegye számukra az árszabások betartását. Sőt az árdrágítást elsősorban tőlük kéri számon. Nem volt képes a céh érvényt szerezni legféltettebb ősi kiváltságainak sem, amely, miként egy, a vármegyéhez intézett évszám nélküli felterjesztésükben olvassuk, azt írja elő, hogy amíg a himpellér, vagyis a céhen kívül dolgozó bőrkészítő nem lép be a céhbe, mestersége folytatásától tilalmaztassék. Hiszen évek során az ilyen himpellérek száma nemcsak Veszprémben, de a vidéken is csak megszaporodott. Mind messzebb került az idő, amikor a veszprémi mészárosoktól, a vidéki uraságoktól és a falusi birkásoktól közvetlenül szerezhették be a nekik legmegfelelőbb áron az éppen szükséges bőröket. A fürgébb és a kereskedelem új, célravezetőbb módszereiben sokkal járatosabb zsidók azáltal, hogy maguk keresték fel a termelőket, tehát a vételt szervezettebbé, az eladóknak kényelmesebbé és biztosítottabbá tették, szükségszerűen hódították el azokat a céhbeli tobakmesterektől, és mindinkább érdekszférájukba vonták a vevőket, a kész bőröket vásároló céhbeli iparosokat: a csizmadiákat és a magyar vargákat is, nemcsak céhen kívül űzött mesterségük egyes termékeinek olcsóbb árával, hanem mint a felvásárolt kész bőröket is áruló nagykereskedők, vevőik ugyancsak szervezettebb, gyorsabb és kényelmesebb kiszolgálásával. A céhbeli tobakok nemhogy követték volna e célra vezető példát, ellenkezőleg — mint instanciáik hangján oly sokszor érezzük — egyenesen lenézték, sőt megvetették a hozzájuk nem illő házalást, faluzást, szekerezést, vásári kapacitálást. Nem gondoltak arra, hogy e magatartásukkal csak veszedelmes konkurenseiknek adnak előnyt, és még inkább veszélyeztetik vevőkörük éppen legfontosabb rétegét, harcaik leghűségesebbnek hitt szövetségesét a veszprémi csizmadiákat. Pedig e súlyos tévedésükért is ugyancsak megkapják a maguk leckéjét. 1801. február 9-én, a megyéhez intézett instanciáik többszörös kudarca után, összehivatják a veszprémi csizmadiacéhet, és mint legilletékesebbtől bizonyságlevelet kérnek arról, hogy szattyánbőrük, amelyet a csizmadiák bélésnek használnak, jobb a céhen kívül dolgozó kontárokénál. Nyilván az lehetett a szándékuk, hogy a testimoniumot felhasználják a vármegyénél újabb instanciájukhoz, az egyes csizmadiáknál pedig termékeik értékesítésénél. Bizonyára nem kis meglepetésükre azonban a csizmadiacéhtől nem kapják meg a kért bizonyságlevelet, azzal az óvatos megokolással, ,,hogy elegendő testimonium a Kegyelmetek Szatyánja". A tobakcéh mindamellett nem mond le szándékáról, hamarosan ismét összehivatja a csizmadiacéhet. A céh most már nem térhet ki semmiféle diplomatikus válasszal a kérelem elől. Február 21-én végre kiadja (1801) a testimoniumot. Ennek azonban éppen ellenkező a tartalma, mint amit a tobakcéh, úgy gondolta, joggal elvárhat. Érdemi része a következőket mondja: ,,az Csizmadia Che Recognoscalja és valja közönségesen, hogy az »zsidó» béllésse ahoz az Pénzhöz sokai job hogy sem az Tobak Ché Szatyányo. Ki vévén az Fekete bőr készétésüket mert a Zsidó nem készít sémi Drago bellest mint az Tobakok, úgy mint 8,9,10 forentosat. De mind azon áltól szükséges mind a Tobakok Szatyányo, mint az Zsidók béllése, az publikumnak tehát káráro nincsen, inkab némel munkaro alkalmatosabb, mert jó készült az melrül is adjuk ezen Testimoniális Levelünket Chehünknek uzualis pöcsétyével meg erősétve költ Veszprémben 21 Feb. 1801 Ordinarius Che Mester Tamási János, Vincze Hadrovicz János Közönségessen a B. Csizmadia Che." Nyilvánvaló, hogy e testimoniumban a csizmadiákkal már hosszabb ideje élénk üzleti kapcsolatban levő kereskedők erős befolyása érvényesülhetett, amit a céh tagjainak egy része, úgy látszik, nem helyeselhetett. Különösen nem azt, 508