A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

†Nagy László: A veszprémi tobakok

és az bőrök árát föll verik és így tsak tsupán Tő­lök köll" venniük. ,,Zsidók pedig — bőröket külső országra is el szoktak hordani." Némileg új színt ad e háborúságnak 1814-ben a veszprémi püspök uradalom prefektusához in­tézett levelük. Ebben egy palotai (várpalotai) bőrkészítő kontárt panaszolnak be. E ,,Palotai Bőr-készítő zsidó — írják — már több ízben lett fájdalmas tapasztalásunkra minket egész bámulá­sunkra lévő tsudálkozással pedig a Nagy Méltó­ságú Püspökségi Uraságot is tsupa maga-hasznú álnokul követni szokott tilalmas módon tsalni vakmerősködik, amidőn akkor is mikor Országos Vásár tartatik, el-bujva a' Csizmadiákat félrehí­ván, bé hordott bőreit alattomban adja el, és pénzt soha egy vásárban se fizet; külömbben is pedig minden héti vásárkor is hordván bé bőrö­ket, így mi az ő álnok s vakmerő praktikája miatt esztendők által tsak kenyerünket is megkeresni, s minden igazságos szorgalmú iparkodó fáradozá­sunk mellett is megszerezni, elégtelenekké téte­tődünk. Egyszersmind A Tekéntetes Úr' Fő Ér­demeibe vetett tellyes reménységű bizodalomtul bátoríttatva mély tiszteletű alázatossággal esede­zünk a' Tekéntetes Úr előtt, hogy mind bölts íté­letével itt mellyen látott megtsalódását a' Nagy Mlgu Uraságnak egyéberánt is magától a miné­künk pedig legfájdalmasabban eső az által lett megtsalattatásunkat nagy kegyességű szívére vévén, fent említett Palotai bőr készítő Zsidót ezen álnok 's tilalmas mesterkedéseitől Maga hatalmas 's közben teendő bölts rendelése által eltilalmaztatni méltóztassék". A céh panasza ebben az esetben, mivel a hely­pénzfizetés elmulasztása miatt az uradalmat is kár éri, gyors eredményt hoz. Kisfaludy prefek­tus, amint a panaszlevélre rávezetett határozatá­ban olvassuk, 5 nap alatt intézkedik. ,,Ha szokás­ban nints, hogy vidékiek héti vásárban árulja­nak — a' panaszolt loppal való árulásban tapasz­taltatván, portékája Confiscaltassék és Zár alá tétessék — úgy szinte országos vásár alkalmatos­sággal ha loppal és nem nyilván árulna a' hely pénz fizetés ell kerülése véget." Egyébként — legalábbis a rendelkezésünkre álló levéltári adatokban — igen kevés nyomát találjuk annak, hogy a veszprémi tobakok harca eredményre vezetett volna. Nem tudták rávenni a céh monopóliuma ellen az akkor már mindin­kább az ipari szabadság mellett állást foglaló vár­megyét arra, hogy a drágaságot okozó nyersbőr­kereskedelmet megregulázza és így lehetővé te­gye számukra az árszabások betartását. Sőt az árdrágítást elsősorban tőlük kéri számon. Nem volt képes a céh érvényt szerezni legfél­tettebb ősi kiváltságainak sem, amely, miként egy, a vármegyéhez intézett évszám nélküli fel­terjesztésükben olvassuk, azt írja elő, hogy amíg a himpellér, vagyis a céhen kívül dolgozó bőr­készítő nem lép be a céhbe, mestersége folytatá­sától tilalmaztassék. Hiszen évek során az ilyen himpellérek száma nemcsak Veszprémben, de a vidéken is csak megszaporodott. Mind messzebb került az idő, amikor a veszp­rémi mészárosoktól, a vidéki uraságoktól és a fa­lusi birkásoktól közvetlenül szerezhették be a nekik legmegfelelőbb áron az éppen szükséges bőröket. A fürgébb és a kereskedelem új, célra­vezetőbb módszereiben sokkal járatosabb zsidók azáltal, hogy maguk keresték fel a termelőket, tehát a vételt szervezettebbé, az eladóknak ké­nyelmesebbé és biztosítottabbá tették, szükség­szerűen hódították el azokat a céhbeli tobakmes­terektől, és mindinkább érdekszférájukba vonták a vevőket, a kész bőröket vásároló céhbeli ipa­rosokat: a csizmadiákat és a magyar vargákat is, nemcsak céhen kívül űzött mesterségük egyes termékeinek olcsóbb árával, hanem mint a felvá­sárolt kész bőröket is áruló nagykereskedők, ve­vőik ugyancsak szervezettebb, gyorsabb és ké­nyelmesebb kiszolgálásával. A céhbeli tobakok nemhogy követték volna e célra vezető példát, ellenkezőleg — mint instan­ciáik hangján oly sokszor érezzük — egyenesen lenézték, sőt megvetették a hozzájuk nem illő házalást, faluzást, szekerezést, vásári kapacitá­lást. Nem gondoltak arra, hogy e magatartásuk­kal csak veszedelmes konkurenseiknek adnak előnyt, és még inkább veszélyeztetik vevőkörük éppen legfontosabb rétegét, harcaik leghűsége­sebbnek hitt szövetségesét a veszprémi csizma­diákat. Pedig e súlyos tévedésükért is ugyancsak megkapják a maguk leckéjét. 1801. február 9-én, a megyéhez intézett instan­ciáik többszörös kudarca után, összehivatják a veszprémi csizmadiacéhet, és mint legilletéke­sebbtől bizonyságlevelet kérnek arról, hogy szattyánbőrük, amelyet a csizmadiák bélésnek használnak, jobb a céhen kívül dolgozó kontá­rokénál. Nyilván az lehetett a szándékuk, hogy a testimoniumot felhasználják a vármegyénél újabb instanciájukhoz, az egyes csizmadiáknál pedig termékeik értékesítésénél. Bizonyára nem kis meglepetésükre azonban a csizmadiacéhtől nem kapják meg a kért bizony­ságlevelet, azzal az óvatos megokolással, ,,hogy elegendő testimonium a Kegyelmetek Szatyánja". A tobakcéh mindamellett nem mond le szándéká­ról, hamarosan ismét összehivatja a csizmadia­céhet. A céh most már nem térhet ki semmiféle diplomatikus válasszal a kérelem elől. Február 21-én végre kiadja (1801) a testimoniumot. En­nek azonban éppen ellenkező a tartalma, mint amit a tobakcéh, úgy gondolta, joggal elvárhat. Érdemi része a következőket mondja: ,,az Csiz­madia Che Recognoscalja és valja közönségesen, hogy az »zsidó» béllésse ahoz az Pénzhöz sokai job hogy sem az Tobak Ché Szatyányo. Ki vévén az Fekete bőr készétésüket mert a Zsidó nem ké­szít sémi Drago bellest mint az Tobakok, úgy mint 8,9,10 forentosat. De mind azon áltól szük­séges mind a Tobakok Szatyányo, mint az Zsi­dók béllése, az publikumnak tehát káráro nin­csen, inkab némel munkaro alkalmatosabb, mert jó készült az melrül is adjuk ezen Testimoniális Levelünket Chehünknek uzualis pöcsétyével meg erősétve költ Veszprémben 21 Feb. 1801 Ordina­rius Che Mester Tamási János, Vincze Hadro­vicz János Közönségessen a B. Csizmadia Che." Nyilvánvaló, hogy e testimoniumban a csizma­diákkal már hosszabb ideje élénk üzleti kapcso­latban levő kereskedők erős befolyása érvénye­sülhetett, amit a céh tagjainak egy része, úgy lát­szik, nem helyeselhetett. Különösen nem azt, 508

Next

/
Oldalképek
Tartalom