A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Németh József: Horváth Ádám, a szabadkőműves és politizáló költő

század előkészítette, érthetetlen lenne a magyar felvilágosultak és szabadkőművesek, szellemi elitünk tevékenysége nélkül."

7 1790 körül a reformelképzelések alakulásában is, különösen kezdeti fokon, részük volt a páholyoknak. Itt rendszeresen találkozott egy-egy város, két-három megye nemességének, polgárságának színe-java. Sorra vették a legfontosabb társadalmi, politikai kérdéseket, segítették az egységes álláspont kialakítását. Horváth már 1786-ban szeretett volna valamelyik páholyba bekerülni, de a feltételek szigorúak voltak. A felavatást meglehetősen hosszú eljárás előzi meg. A „keresőt" két vagy három régebbi „testvér" ajánlja, akiknek előzőleg meg kell bizonyosodniuk a jelölt szándékának komolyságáról, erkölcsi feddhetetlenségéről. A ,,kereső"-nek el kell sajátítania bizonyos alapfokú ismereteket, s csak mindezek után kerülhet sor ünnepélyes „befogadására".* Horváth is arról számolt be Kazinczynak, hogy „Egy jó Barátomnál már harmadfél esztendejí van, hogy be jelentettem magamat, de a mini látom, nagyon kemények vagytok a befogadásban". Kéri barátját, hogy segítse a bejutásban hiszen már az egész vidék így is azt hiszi róla hogy tagja a szervezetnek.

9 Valószínű, hogy e témáról bővebben is leveleztek egymással, csak kölcsönös kérésüknek megfelelően, az ilyen témájú leveleiket elégették. Horváth nevével először a pesti Nagyszívüség páholy 1789. január 4-i jegyzőkönyvében találkozunk.

1

" Ekkor olvasták fel Schaffrathhoz, a pesti gimnázium igazgatójához, a páholy vezetőjéhez írt levelét. Mivel ekkor még alig ismerték, felvételét elnapolták. Szeptember 4-én már jelentést olvastak fel róla, s a hónap végén maga a felvételt kérő is Pesten járt és -- ahogy Kazinczynak írta „mindent tett, amit tehetett" valószínű, hogy régi, páholytag ismerőseit kereste fel. Ekkor már kedvező választ kaphatott, hiszen Kazinczy örömmel értesíti, hogy „majd talán veled és több világosság fijaival nem sokára együtt utazhatok a valóságos boldogság útján"." Feltehető, hogy a felvételt a Pesten és Szántódon megforduló Kazinczy is ajánlotta. Október 16-án Magyar György és Cseh-Szombati javasolták befogadását, november 14-én Csapody Gáborral indultak Pestre.

12 Az ünnepélyes avatásra november 19-én került sor, az új tagot Nagyváthy János üdvözölte." Horváth igen lelkes hangú levélben számolt be Kazinczynak. A kötelező titoktartás miatt a részletekről természetesen nem szól, inkább nagy örömét fejtegeti. Verset is írt ez alkalommal: Arionnak, ki született vak vala, Fel tetszett már a fényes nap hajnala . . . Árion, hogy a Virtust meg lelhette, A Szent Hajlékba Orfeusz vezette. Az akkori szokás szerint az új tag társaitól nevet is kapott. Horváth Árion lett (Kazinczyt Orfeusznak hívták). Ezek a szabadkőműves nevek nagyon gyakran megjelentek ekkor is, később is a magyar irodalomban. Közismert Kazinczy folyóirata: az Orpheus. Horváth is jó két évtizeddel később dalgyűjteményének élére azt írja: Magyar Árion. Ujabban mutatott rá Tóth István, hogy Festetics György is saját szabadkőműves nevét újítja fel, amikor a Helikoni ünnepségeket megszervezi.

14 Az Ariont Horváth Kazinczynak köszönheti. Erről magától Kazinczytól értesülünk, Aranka Györgyhöz írt leveléből: „Horváth Ádám is barátunkká leve. Pesten vétetett fel 19-e 9br, s én őt (szokásból ki ment rendtartásunkhoz képest) Arionnak neveztem. Ö minden tekintetben érdemes szorosabb szövetségünkre."

1

' Horváth nemcsak az Árion gyakori használatával, hanem sok egyéb módon is megvallotta szabadkőműves voltát. Természetesnek tartja, hogy — megint csak Kazinczy sugallatára — rézmetszetü arcképének díszítményei közt is ott legyenek a kőművességre utaló motívumok. ,,. . . egy köre barelieí módjára vagyon vésve a Delphinen nyargaló Árion, titkos jelentője nevednek: — ott van a félig befedett csillagos mennygolyóbis: résszerint annak jeléül, hogy Astronomiai poemát írtál, részerint annak, hogy megszűntél akuyoo lenni. Ott a könyvön a kard, akár annak jeléül, hogy Scriptor is vagy, Banderista is, akár annak, hogy 19/XI. 89." (A dátum a felvétel idejére utal.)"' Horváth főleg 1790 második felében vett részt aktívan a páholy életében, mikor hosszabban Pesten tartózkodott. Valószínű, hogy országgyűlési röpiratait is a páholy adta ki. Martinoviccsal is találkozhatott, aki július 12-én látogatott el a Nagy szí vüséghez. Horváth és Kazinczy későbbi levelezéséből tudjuk, hogy az ekkoriban divatos alkímiához még nem vonzódott. „Az arany tsinálás, úgy betű szerént értve, előttem mese; de az aranynak a több érczekből ki kereshetése valóság."

1. Az alkímiát azonban ismerte, róla már miskolci tartózkodása idején is szerzett ismereteket. Húszéves korában kapcsolatba került Molnár—Pápay Tóth Mihállyal, a győri, majd diósgyőri telkészszel, neves alkimistával." Élete utolsó évtizedében is gyarapította e témára vonatkozó ismereteit. Tanulmányozta Johann Joachim Becher és Herman Boerhaave kémikus alkímiai műveit is. Érdeklődésének bizonyítékát nemcsak Kazinczyval folytatott levelezésében leljük fel, hanem Rudolphias című eposzának témaválasztásában, benne egy alkimistamühely érzékletes leírásában, számos egyéb részletében is.

19 Több szerző azt állítja, hogy Horváth egész életében rózsakeresztes volt. Erre bizonyítékul épp a Rudolphiast hozzák fel. Valójában Horváthnál e vonások csak később, petrikeresztúri magányában erősödnek fel. Nem véletlen, hogy csak ekkor, 1810 után dolgozza ki a Bölcsesség mestereinek biográfiáját is. Horváth később a Varasdról Zalaegerszegre áttelepült, A jó tanácshoz páholyhoz csatlakozott. Nemcsak egyszerűen tagja volt, hanem titkára is lett. Ö hozta magával Varasdról a szabadkőműves-jelvényeket. Érdemes kissé részletesebben is megismerked462