A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Holl Imre: Dunántúli kályhacsempék

kezesre álló belső tér nagysága is. (Az általunk bevezetett rekonstrukciószerkesztések módszerét azóta már más országok régészei is alkalmazzák: Románia, 1979; Morvaország, 1981; Szlovákia 1978.) UDVARI MŰHELYEK — VÁROSI MŰHELYEK Az itt használt megnevezés valójában nem szerencsés, hiszen a kályhás-fazekasok esetében az esetek többségében valószínűleg egy jó hírű városi műhely szállított a feudális udvartartás részére is, és csak ritkábban kerülhetett sor egy valóban udvari műhely létrehozására. Jobb híján mégis ezt használjuk azoknak a termékeknek esetén, amelyeknél az elsődlegesen királyi megrendelés kétségkívül bizonyítható.

8 Ma már az egyre szaporodó csempeanyag jól kirajzolja, hogy az udvari műhely tevékenysége a felhasználókat tekintve háromirányú: 1. királyi udvar (székhely, más királyi várak); 2. főúri vár, kastély; vidéki udvarház; egyházi főúr székhelye, 3. kolostor: valószínűleg nem saját rendelésre, hanem királyi, főúri patrónus ajándékaként. A városi-mezővárosi műhelyek készítményeit általában jellemezhetik az előző műhelyek tevékenységével összevetve a valamivel szerényebb mintakincs, esetleg jelentős minőségbeli eltérés; udvari műhely alkotásának részbeni másolása egyidőben, vagy évtizedekkel később. (Pécsett Ernuszt püspök kályhájánál legkevesebb 20 év múltán vettek át 3 csempetípust a lovagalakos kályháról; Nyírbátorban ugyanerről 30 év múlva vették át a kis szobrocskák felhasználását, de ugyanazon a kályhán a fő heraldikai motívumok alig 1—2 évvel követik a királyi udvarban álló előképeket.

9

) A másolás gyakran csupán egy vagy két csempetípusra, jellegzetes dekoratív kompozíciókra terjed, egyes esetekben ezek kedveltté válva több műhelynél is feltűnnek, különböző minőségben. A másolás olyan kályhák esetében volt gyakori, amelyek eredeti példányai több palotában, várban is állottak, és így a környékbeli mesterek számára közvetlen ösztönzést jelenthettek. — A városi műhelyek mintakincse, motívum választéka eltért az udvari megrendelésre készülő alkotásoktól, nem annyira kötődött a feudális-lovagi szemlélethez. Alkotásaik természetesen még könyebben utat találhattak a városon kívül is, várakba, vidéki udvarházakba, plébániákba; az eddigi adatok szerint elsősorban a 15. sz. második felétől kezdve. A kályhakészítők között, bár jóval kisebb mértékben, de tekintetbe kell vennünk a külföldi városi műhelyek exportszállításait is. Bár általában a nemzetközi kutatás az ilyenről alig tud (ma is hat a klasszikus felfogás: a cserép helyben készült, nem volt érdemes szállítani!), bizonyítható, hogy kályhacsempéket, kályhákat nagy távolságra is szállítottak, elsősorban a vízi utakat is felhasználva. Regensburgból Tirolba levéltári adat szerint 1466-ban vittek megrendelésre kályhát, ajándékképpen pedig Magyarországra 1487 után meglévő leletek szerint.

10 Ma már úgy vélem, más kályhák esetében is előfordult, hogy 3. ábra. Az 1. és 2. típus csempéjének töredékei, sárga, zöld és barna mázzal. Várpalota, vár Abb. 3. Kachelfragmente Typus 1. und. 2. mit gelber, grüner und brauner Glasur. Várpalota, Burg távolabbi, külföldi műhely szállította vagy negatív készletét magával hozva idegen mester készített el egy kályhát. Az előbbi feudális udvarnál" ugyanúgy elképzelhető, mint városi környezetben. Városok esetében nemcsak megrendelés, de a szokásos kereskedelmi forgalom is segíthette egy-egy fejlett, nagy termelékenységű műhely piacközérzetének kiszélesítését és ez a szomszédos ország közelebbi városait is jelenthette. Pozsony esetében az 1457—58. évi harmincadvám-feljegyzések bizonyítják kályhafiókok (,

.kacheln") behozatalát. Itt elsősorban Ausztriából jövő mesterek árui szerepelhettek a közelség miatt, köztük Slegl hainburgi fazekast név szerint is említik. Pedig a városban 1434-ben 8 adózó fazekas lakik; köztük kályhakészítő bizonyosan volt, de a teljes keresletet nem tudták ebben sem ellátni.

12 Hasonló lehetett a piaci helyzet Sopronban is.

13 UDVARI MŰHELYEK SZÁLLÍTÁSAI A 15. SZ. ELSŐ FELÉBEN Az eddig előkerült leletanyag alapján már bizonyítható, hogy a 14. sz. második felétől kezdve 211