A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása
várak elvesztése után, 1541-ben Budát, az ország fővárosát is elfoglalták. A dunántúli védelmi vonal áttörte a Balatont, és a XVI. század során kétszer is (1552, 1593) elfoglalták Veszprémet. E harcok, a városnak el- és visszafoglalásai leírása, megörökítése mint veszprémi helytörténeti adat, hét névhez fűződik: a humanista történetíró, Forgách Ferenc (1530—1577), a hasonlóan történetíró, kitűnő diplomata, esztergomi érsek Verancsics Antal (1504—1573), az erdélyi udvari történetíró, Baranyai Decsi János (1560— 1601), Tielesch Lénárt, Körmöcbánya jegyzője, Salm Eck gróf, a felszabadító sereg fővezére és Siebenbürger Lénárt, Selmecbánya követéhez. 1552-ről Forgách Ferenc, az 1571 és 1575 között írt kortörténeti művében ad rövid ismertetést, 124 mintegy Tinódi Krónikája prózai megjelenítéseként. Az ott leírt eseményekhez semmi újat nem fűz. Másfél évtizedes török uralom után foglalták vissza Veszprémet Thury György, Salm Eck, Gyulaffy László és a pápai kapitány, Enyingi Török Ferenc csapatai 1566. június 30-án. Az egynapos küzdelemről az előbbihez hasonlóan: a támadás, a várfal leomlása, a német és magyar csapatok hősies harca, majd a várba betörés után a zsákmányon összekülönbözők leírása, Forgách Ferenc ismertetésének anyaga. 125 A várkaput bedöntő magyarok közül elsőként berontó hős, Gyulaffy László szerepeltetése, munkája révén lett köztudott. Utolsó mondatában „elsiratja" a pusztuló veszprémi várat, mely mint nagy és gazdag hely, „egyetlen nap leforgása alatt a tűzvész örvényében földig pusztult — arx . . . unam intra diem ignis vorragine funditus deleta". Helytörténeti különlegességnek számítható az 1566-os ostromról maradt második forrás, Verancsics Antal feljegyzése, mert magyar nyelvű.' 2 '' Kortárs élmény alapján írt visszaemlékezésnek minősíthető Veszprém visszafoglalásáról adott beszámolója, hiszen 1573-ban halt meg, így az 1566-os eseményekről nagyon is közeli értesülései lehettek, ekkor egri püspök, 1567-től lesz ismét portai követ. Mégis csak néhány fő mozzanatát rögzíti. Nála is első helyen áll a várfal gyengesége és a támadásra gyors leomlása. Íme, írásának néhány mondata, Verancsics érdekes archaikus magyar nyelvén: ,,. . . [Salm Eck] . . . azt elvégezvén Beszpremy felé indula népével, egy szegyén ember meghozá, hogy Beszpremy várának az küfala nagy részig leszakadt volna, az gróf semmit nem tartozék, hanem mindjárást Beszpremy alá indula, az törökek azt meglátták Beszpremnek az varasát megégetek, az várra takarodának". Tud a helytörténet Veszprémnek 1566-ban visszavételéről kortársak és szemtanúk elbeszélése szerint leírt adatokról is. Egyik: Tielesch Lénártnak, Körmöcbánya jegyzőjének, mint a királyhoz küldött követnek 1566. július 1-én, 2-án és 5-én Bécsből küldött jelentései, a másik: Salm Eck grófnak, a felszabadító sereg fővezérének az aggódó selmecbányaiakhoz intézett, 1566. július 5-én Veszprémből indított levele. A harmadik forrás Selmecbánya követének, Siebenbürger Léndr/nak — akit városa Salm Eckhez küldött tájékozódni a törökök erejéről — 1566. július 13-án írt jelentése, csatolva hozzá Salm Eck veszprémi levele. 127 Palota egyhetes ostroma, Gyula megtámadása és vívása Pertev által, továbbá Szulejmán erős haddal előnyomulása, nagy vészt keltett országosan. Palotáról a felvidéki bányavárosok között az a hír terjedt el, hogy a törökök már el is foglalták, akik így megerősödve, a nógrádi török várakból rájuk fognak támadni. A bányavárosok félelmükben, tájékozódásul, követet küldtek Salm Eck dunántúli táborába, biztos híreket szerezni Palota sorsáról és a dunántúli eseményekről. Egyidejűleg Bécsbe, a királyhoz is küldtek követet, hogy a bányavárosok védelmére megfelelő segítséget kérjenek. Ezekben a követ jelentésekben maradt az utókorra Veszprém 1566-os ostroma és visszafoglalásának története a kortársak és szemtanúk elbeszéléseiben. Negyedszázados, viszonylag nyugalmasabb idő után, 1593-ban tört a veszprémiekre Szinán pasa hatalmas serege, s a várat háromnapi ostrom után el is foglalta. Amikor Veszprém újabb török megszállás alá kerülésének forrásait, mint ezen esemény helytörténeti emlékeit szándékozunk bemutatni, elsőként mint kortárs megemlékezést az ostromról, az 1601-ben meghalt Baranyai Decsi János (Decius Barovius) Magyar históriáját említjük. I2M Családja a Dunántúlról menekült a török elől Erdélybe, 129 ahol tanár, majd fejedelmi udvari történetíróként élt. I3Ü Életének e különös fordulata lehet a magyarázata, hogy talán fiatalkori emlékek, kapcsolatok révén tudott oly részletességgel írni Veszprémről. A Commentariorum de rebus Ungaricis libri qui exstant című műve negyedik része, második fejezetében De capto Vesprimio cím alatt foglalkozik a vár ostromával és elfoglalásával. 1 " Előadásának egyes mozzanatai is közvetlen értesülést feltételeznek. Ilyenek: kémek előreküldése a török erejének kikémlelésére, Zamaria Ferdinánd várkapitánynak a győriektől négyszáz német gyalogosnak segítségül kérése, az ostromot már feltartóztatni nem tudó védőknek éjjel a várfal egy kis nyílásán menekülési szándéka, akiket azonban a törökök megtámadnak, egy részüket levágják, a többit a várkapitánnyal együtt fogságra vetik. A várkapitányon kívül még két nevet is említ. Az egyik: Fekete Benedek, aki néhány bátor társával éjjel kilopózik a várból a török táborba kémlelni, a másik: Miskolczi Péter igehirdető. Hasonlóan kortárs élmény az alapja a nádor, Illésházy István föl jegyzéseinek, aki kora még eléggé nehézkes magyarságával, néhány mondatban, az időpont, a hely és a legfontosabb szereplök felemlítésével örökítette meg az 1593-as ostromot és még előzményeire is utalt. 132 így hangzott Illésházy magyar nyelvén: ,,. . . török császár ... az fővezérét Sinan pasát küldi portai és európai erejével, ki elérkezik és 2.8-bris Beszprimet megszállá 5.8-bris kijütt éjjel az szolgáló nép belőle. Ferdinánd volt benne és Hoffkircher, mert annyisok álgyúval törette, hogy tovább benne nem maradhatának. Az kapitán Ferdinánd az német kapitán és Hoffkircher fo304
