A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (I. rész)

oklevelek. (Közölve: Veszprémi regeszták op. cit. 70 (154. sz. reg.), 70—71 (156. sz. reg.). 52. Veszprémi káptalan levéltára. Kál—28. sz. oki. 53. A „Dunántúli ev. ref. Egyházkerület pápai főisko­lájának Értesítője az 1903—1904-ik iskolai évről." Pápa, 1904. 43—46. 54. Veszprémi káptalan levéltára. Köveskál—71. sz. oki. (Közölve: Veszprémi regeszták op. cit. 136—137. 339. sz. regeszta). 55. Ibidem 124 (309. sz. reg.). 56. Ibidem 130 (324. sz. reg.). 57. HOLUB J.: Zala megye története a középkorban (kézirat, 1933), op. cit. III. 341. 58. SÖRÖS P. op. cit. I. 312. 59. HOLUB József dr.: Zala megye története a közép­korban. I. A megyei és egyházi közigazgatás tör­ténete. Pécs, 1929. 354. 60. Mon. Rom. Ep. Vespr. op. cit. II. 65., 74., 80. 61. Veszprémi káptalan levéltára. Köveskál—7. sz. oki. (Közölve: Veszprémi regeszták op. cit. 134—135. old.) 62. Ibidem. Köveskál—7. sz. oki. (Közölve: Veszprémi regeszták op. cit. 339. sz. regeszta.) 63. Ibidem 364. sz. regeszta. 64. Ibidem 716. sz. regeszta. Továbbá: BËKEFI R. op. cit. 147. (12. sz. jegyzet). 65. Lásd az 55. és 56. sz. jegyzeteket. 66. Veszprémi regeszták op. cit. 171 (428. sz. reg.). 67. HOLUB J.: Zala megye története a középkorban (kézirat, 1933), op. cit. III. 291—292. 68. Veszprémi regeszták op. cit. 285 (735. sz. reg.). 69. Ibidem 219 (555. sz. reg.). 70. Ibidem 302 (781. sz. reg.). 71. Ibidem 302. (782. sz. reg.). 72. Ibidem 296., 295 (769. és 766. sz. regeszták). 73. Ibidem 326 (839. sz. reg.). 74. Veszprémi káptalan levéltára. Epp.—Köveskál—3. sz. oki. Vö.: HOLUB J.: Zala megye története a középkorban (kézirat, 1933), op. cit. III. 340. Das sich am nordwestlichen Ufer des Balaton erst­reckende Kai-Tal ist eine der interessantesten histo­rischen Landschaften Ungarns. In seinem Namen bewahrt es den Namen eines Stammes der Landnahme aus dem X. Jahrhundert, und seine gegenwärtige — autochthone — Bevölkerung (in erster Linie die dörf­lichen kleinadligen Familien) wohnt seit dem Mittel­alter in den Dörfern des Kai-Tales. Der anfängliche Stammesbesitz war vom Ende des X. Jahrhunderts bis zum XIII — XIV. Jahrhundert Besitz des Königs (und der Königin). Vom XIII. Jahrhundert an gingen die königlichen Besitztümer (in erster Linie Weinberge 75. Veszprémi káptalan levéltára. Gyulakeszi—20. sz. oki. 76. Mon. Rom. Ep. Vespr. op. cit. II. 347. 77. Veszprémi káptalan levéltára. Epp.—Szentbék­kálla—4. sz. oki. Vö.: HOLUB J.: Zala megye tör­ténete a középkorban, op. cit. III. 340. 78. Mon. Rom. Ep. Vespr. op. cit. II. 106. 79. Veszprémi káptalan levéltára. Kál—31. sz. oki. Vö.: HOLUB J.: Zala megye története a középkorban (kézirat, 1933), op. cit. III. 342. 80. HOLUB J.: Zala megye története a középkorban, I. (1929) op. cit. I. 382. 81. HOLUB J.: Zala megye története a középkorban (kézirat, 1933), Op. cit. III. 342—343. 82. Ibidem 342. 83. Hazai Okmánytár op. cit. IV. 392—395. 84. HOLUB J.: Zala megye története a középkorban (kézirat, 1933), op. cit. III. 292. 85. SÖRÖS P. op. cit. I. 539. 86. HOLUB J.: Zala megye története a középkorban (kézirat, 1933), op. cit. III. 41. 87. Ibidem III. 343. Vö.: Topográfia op. cit. 106. 88. HOLUB J.: Zala megye története a középkorban, I. (1929), op. cit. I. 479., 480., 481., 467. 89. SÖRÖS Pongrác: A pannonhalmi főapátság törté­nete. Budapest, 1903. II. k. 551. 90. BÉKEFY R. op. cit. 210. 91. HOLUB J.: Egyházi nagybirtok élete. op. cit. 281., 291—295., 299—300. 92. Magyar Országos Levéltár. Dicális Conscriptiók. Zala vármegye 1531. évi rovásadó-összeírása. 93. TAKATS Sándor: Emlékezzünk eleinkről. Genius Kiadás é. n. I. 12—13. Vö.: FÜSSY Tamás: A zala­vári apátság története. Budapest, 1902. 117—118. 94. Magyar Országos Levéltár. Dicális Conscriptiók. Zala vármegye 1534. évi rovásadó-összeírása. 95. Ibidem (1536. évi összeírás). 96. Ibidem (1542. évi összeírás). 97. Ibidem (1543. évi összeírás). und die darauf lebenden Weinbauern) in immer größerem Tempo in den Besitz des Veszprémer Bistums und Kapitles über. Die ehemaligen königlichen Diener­schaften wurden zu Leibeigenen der kirchlichen Gut­sherren, aber die ehemaligen königlichen Freien, die einen zähen Kampf um ihre Unabhängigkeit führten, gelangten in den Adelsstand, in dem sie bis zum Zu­sammenbruch der Feudalgesellschaft (bis 1848) blieben. Die vorliegende Studie behandelt die Geschichte des Kai-Tales vom X. Jahrhundert bis zum Anfang des XVI. Jahrhunderts, also bis zum Beginn der Tür­kenherrschaft. CSABA D. VERESS DIE GESCHICHTE DES KÁL-TALES (I. Teil) 618

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom