A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Sági Károly: Az ötvöspusztai V. századi sír
6. ábra. Bronz tükörtöredék Balatonhidvégről Abb. 6. Bronsenes Spiegelfragment von Balatonhidvég fogja körül. A tükör szélét sugarasan elhelyezett árkolások díszítik. A tükörtöredéket 1905-ben találták szőlőforgatás közben, őskori cserepekkel együtt. Az utóbbiakat Kuzsinszky Bálint írta le, a tükörtöredékről azonban nem tesz említést. 50 A Balatoni Múzeum leltárkönyve őskori cserepekkel tartja nyilván a tükörtöredéket, ami őskori gödörbe ásott hun kori sír maradványa lehet, ugyanis Joachim Werner utal arra a Kárpát-medencei temetkezési szokásra, hogy ezeket a tükröket összetörve tették be a sírba. 51 A sír egyéb mellékletéről nincs tudomásunk. A balatonhídvégi tükörtöredék Werner szerinti' a Cmi-Brigetio csoportba tartozik, amely Attila itteni uralmának idejére keltezhető. Joachim Werner leletanyagát Barkóczi László és Salamon Ágnes szabadbattyáni sírokban talált — hasonló típusú — tükörtöredékek alapján további darabokkal egészítették ki. 54 A szóban forgó tükröknek gyakorlati rendeltetés mellett apotropäikus erőt is tulajdonítottak. 55 A magyar néprajzi anyagban is megtaláljuk azt a-szokást, hogy haláleset után annak a szobának a tükrét, ahol a halottat felravatalozzák, fekete anyaggal fedik le, vagy megfordítják. 06 A szokás okát ma nem tudják már, de aligha lehet vitás, hogy a tükör egykori, bűvös erejére utaló, tartalmát vesztett cselekménnyel van dolgunk. Keszthely környék 433 utáni, az új uralkodó réteggel összefüggő, etnikai bővüléssel kapcsolatban említhetjük azt a Török Gyula által említett ,,gót" fibulát is, melynek leltári számát is megadja. 57 A Török Gyula által adott leltári szám alapján az említett fibula fenékpusztai lelet, a leltárkönyv a fibula rajzát is adja. A rajz alapján a Török által említett fibula azonos azzal, amelyet Kuzsinszky Bálint is bemutat, azzal a megjegyzéssel, hogy az erőd egyik épületében találták darabunkat. A szóban forgó fibula közelebbi lelőhelyét Csák Árpád újságcikke alapján tudjuk meg, 59 amely szerint 1904-ben szőlőforgatás közben, az erőd délkeleti sarkában találták azt, egyéb leletekkel. A fibulával együtt előkerült kétélű vaskard és az egyéb anyag az erőd 455-re keltezhető pusztulásával van kapcsolatban. 60 A második világháború idején a Balatoni Múzeum anyagával együtt a szóban forgó fibula is megsemmisült. 01 Kuzsinszky Bálint említett fényképe alapján az ún. Villafontana típusba sorolható. A típus már 400 körül élt. 62 A fibula hosszúsága a leltárkönyv szerint 6,8 cm volt. A kisméretű fibulák az V. század derekára jellemzőek, 6л így a fibula kapcsolata a 455-ös pusztulással elfogadhatónak tűnik. Radnóti Aladár fenékpusztai ásatásai során magányos, torzított koponyás, melléklet nélküli sírt talált a keleti erődfal külső oldalán. 64 Ezt a melléklet nélküli, torzított koponyás sírt feltételesen tehetjük csak Attila idejére, mivel a koponyatorzítás szokása túlélte a hunok pannóniai uralmát. 65 Az Attila uralma idején Keszthely térségétől délre jelentkező, hunokra utaló leletanyagot, a lengyeltóti, táskái sírt és a zicsi aranycsatot Bakay Kornél foglalja össze. 66 A 430-as évektől számolhatunk Kelet-Pannonia hun megszállásával, 67 amit 433-ban szerződéssel is rendeztek. 68 László Gyula szerint 69 a hunok vazallusok gyűrűjével vették körül magukat. A hunok pannóniai uralmának kezdeti idejében kerültek a Dunántúlra a sadagok, 70 akiket pannon területre telepített hódolt népnek tekinthetünk. Alárendelt helyzetüket magyarázza, hogy az Attila halálát követő hatalmi harcokba nem avatkoztak be, és a nedaói csata után is lakóhelyükön maradtak. 71 Nagy Tibor szerint 72 a sadagok a Dunántúl északkeleti szögletében, a Duna-kanyarnál laktak. Várady László szerint 73 a sadagok a Balatontól északnyugatra laktak, a keleti gót szállásterület szomszédságában. A magunk részéről Várady nézetét tartjuk valószínűnek, hiszen Jordanes tudósítása szerint 74 a keleti gótok 467-ben megtámadták a sadagokat, 75 ami a két nép szomszédságára utal. A keleti gótok pannóniai letelepedését Jordanes beszéli el: 76 „nam Valamer intra Scarniungam 86