A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Sági Károly: Takács Ferenc: Két flamingó. Madarász László (1811–1909) – Madarász József (1814–1915). Könyvismertetés
a legközelebbi várostól, Centreville-től. 47 Itt az-tán újból lapozzuk fel Újházi Klára említett naplóját: 48 „Madarász azért hallgatott, azért nem védekezett a rágalmak ellen, mert a kormányzót fedezte. Ha így igaz, inkább értem mogorvaságát, visszavonultat minden politikától, s azt is, hogy idebújni szándékozik a vadonba, amelynek messzesége apánkon nyűg és teher, de számára oltalom és békesség." Madarász László számára a vadon valóban oltalom volt, hiszen 1904. szeptember 5-én kelt levelében így fogalmaz: ,,. . . engem a magyar közélet véleménye gyémánt-tolvajjá sülyesztett . . ." 49 Ezért nem akart Madarász László ,,bár tele volt tettvággyal, temperamentummal és hivatottsággal", a nyilvánosság előtt többet szerepelni. Ezért nem vállalt Amerikában hivatalt, bár 1862-ben Salamon P. Chase, az akkori amerikai pénzügyminiszter, aki az új amerikai pénzkibocsátási rendszert Madarász tervezete alapján léptette életbe, mindenképpen arra akarta rábírni, hogy jöjjön Washingtonba és vegyen részt a pénzügyi kormányzat reformterveinek keresztülvitelében. Ezért nem vett részt a 80-as és 90-es évek amerikai magyarságának mozgalmaiban. Attól félt, hogy valaki újra kikotorja a Zichy-féle gyémántok eltűnésének meséjét és neki védekezni kell. Elégtételre várt. Abban reménykedett, hogy Kossuth Lajos, akinek annyi szolgálatot tett, megszólal ez ügyben. ,,De Kossuth néma maradt, és Kossuth némasága örökös némaságra, a közéleti szerepléstől való teljes visszavonulásra késztette a kétségtelenül nagyon tehetséges, vezérszerepre hivatott Madarász Lászlót" írja Kende Géza. 50 Madarász Lászlónak égető szüksége lett volna a felkínált állásra és az állással járó, nem csekély fizetésre! 1852. január 11-én írja Majthényi József: 51 ,,Madarász László egyik lova megdöglött, a másik döglődő félben van. Neki is pénze, szint úgy, mint miénk ..." Vagyis nincs! A ,,nincs" kíséri aztán végig Madarász László életét, azét a Madarászét, akit a magyar közvélemény napjainkig vagyont érő gyémántok ellopásával vádolt! 1859-ben írja az Amerikába látogató Madarász József: 52 ,,. . . pénz . . . nó, az neki nincs". Az örökös nincstelenség fájóan csendül ki Madarász László 1900. október 15én, József öccséhez írt leveléből: 53 ,,40 éves koromba értem Amerikába s itt 49 évekig kézdolgomból megéltem vak fiammal, míg most mint 89 éves, tudok tenni még valamit, mi kell s teszek is naponként, de pénzt szerezhetni a napi kiadásokra egy fillért sem tudok." Ebben a levélben olvashatjuk még: ,,. . . ruházatom már pusztuló, 3 éves bakkancsba diszlek, 5 éves ruházattal ..." Az amerikai magyar újságíró, Kende Géza közli a kilencvenéves Madarász László fényképét. 54 A gyűrött, elnyűtt ruhás, nyitott flanellinget viselő fáradt, öreg munkásban nehéz felismerni a szabadságharc egyik vezéralakját! Madarász László baráti kapcsolatai is szerencsétlenül alakultak Új Budán. Első házasságából született kiskorú Vilmos fia beleszeretett Újházi Ilkába, aki akkor 15 éves volt. A szerelemből Újházi László ellenzése ellenére is házasság lett. ,,Az elcsábításra nézve, az apa, Madarász László vétkesebb volt fiánál, mert az ő tudtával és biztatása következtében vitetett végbe a csel" írja Újházi László. 55 Újházi és Madarász közt megszakad a régi politikai barátság. A fiatalok szerencsétlen házasságában Madarász menye és unokái oldalára állva, szembefordul fiával. A szomorú eseményeket eredeti levelek alapján mutatja be Bogáti Péter. 56 Xantus Jánossal is komoly nézeteltérése támadt. Xantus 1855. augusztus 29-ig hat hónapot töltött Üj Budán. Madarász László, hogy megmentse az általa lefoglalt földeket, így a megengedettnél nagyobb birtoka lehessen, földjei egy részét színleg eladta Xantusnak és azokat Xantus nevére is irattá. Varga Ferenc levelének egy részlete vonatkozik erre az ügyre: 57 „Madarász nem szokott hazudni, s ezért férfiasan bevallotta azt is, hogy irományaidat elvette s szerintem jól tette, mert nem bolondult meg, hogy fegyvert hagyjon ellensége és rágalmazója kezei között." Valami váltóügy miatt pere támadt Pomutz Györggyel is. 58 A magyar közvélemény rágalmai és gyűlölete elől vadonba húzódó Madarász Lászlónak a sors szeszélye folytán megszakadtak a kapcsolatai a magyar emigránsokkal. Az elszigetelődött ember a német származású Sibilla Anschbachot vette feleségül. Ebből a házasságból született gyerekei nem tudnak már magyarul. Lánya, Hermine Madarász Bray, aki az amerikai Szabadság című lapot értesíti édesapja 1909. november 6-i haláláról, írja 59 angol nyelvű levelében: ,,I am always sorry that I cannot read, write or talk Hungarian." Madarász László életének ismertetéséhez, mint minden történeti témához, egy Madách-idézet kívánkozik: 60 ,,. . . a múltakról a história. Nem hallja a jajszót, rekedt beszédet, Mit feljegyez, a múltnak csak dala." 133 évnek kellett eltelnie a debreceni ,,gyémántper" és Takács Ferenc könyvének megjelenése között, hogy a történeti tények megvilágításában táruljon elénk Madarász László igaza! A gyémántokat Kossuth Lajos utasítására Duschek Ferenc adta át elismervény ellenében Cezar Bolliacnak, hogy vigye el azokat Omer pasának. A fiatalabb testvér, Madarász József a szabadságharc bukása után 1856. december 8-ig börtönben sínylődött. Aztán a magyar ellenzéki politika egyik vezéralakja, a Negyvennyolcas Párt szervezője. Közel sem olyan jelentéktelen államférfi, ahogy Herczeg Ferenc látni szeretné! 1868ban például Jókai Mór folytat vele szenvedélyes vitát a Hon hasábjain a magyar honvédséggel kapcsolatban. 61 Illyés Gyula: Az utolsó törzsfő című írása méltó emléket állít Madarász Józsefnek, kinek nemeskisfaludi szülőházát emléktábla is jelöli, de utca is van ott róla elnevezve. Nemesgulács még adós Madarász László emlékének megörökítésével! 831
