A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Tóth Vilmos: Az igazságszolgáltatás szerveinek működése, változása és fejlődése Veszprém megyében 1871-től 1982-ig

tálnak telekkönyvi ügyben hozott határozata ellen államigazgatási úton nincs helye fellebbezésnek, hanem az 54/1960. (XI. 27.) Korm. sz. rendelet 30. §.-a alapján, a bírósági út járható. Telekkönyvi perek az alapjogszabályok alapján is keletkezhettek, a telekkönyvi állapot megváltoztatása céljából. (Például kiigazítási, igazolási, törlési ügyek.) Jelenleg a 29/1971. (IX. 21.) Korm. sz. rendelettel megerősítette 54/1960. (XII. 22.) Korm. sz. határozat értelmében is van lehetőség törlési, kiigazítási perekre, s bizonyos perek beindítását be kell jegyezni a telekkönyvi betétbe. Egyébként akinek jogát sérti a telekkönyvi ügyben hozott földhivatali határozat, vagy az ügyész lát törvénysértést, jogorvoslatot az illetékes járásbíróságtól lehet kérni, s a jogerős bírósági határozat alapján jár el aztán a földhivatal. Megemlítendő, hogy a korábbi négyszögölben, kataszteri holdban történő nyilvántartásban a 43/1970. (X. 30.) Korm. sz. rendelet változást hozott be, és méterrendszerü nyilvántartást vezetett be. A telekkönyvi eljárás a lényeget tekintve a több mint 100 év alatt nem változott, az egyszerűsítő megoldások érdekében azonban a telekkönyvi hatóság más szervezetben fejti ki működését. VIII. AZ ÜGYÉSZI SZERVEZET MEGYÉNKBEN Visszatekintve: a feudális korban minden, vármegyei szintű bíróság előtt tiszti ügyész, az úriszék előtt pedig az uradalmi ügyész látta el az ügyészi feladatokat. A kiegyezés után a közigazgatásnak a bíróságtól való elválasztása szükségszerűen maga után vonta a következőket: Felső szinten a Szent Korona védője a kincstári igazgató lett; az 1871: XXXIII. te. hozta létre az alsóbb bírói hatóságok, a törvényszékek mellett is az ügyészséget, melynek szervezetét -- a többi ügyészséggel hasonlóan — az 1896: XXXII1. te. 33. §.-a részletezte. E szerveket az igazságügy-minisztérium felügyelte, s ez járhatott azzal is, hogy a minisztérium több törvényszékhez egy ügyészt nevezett ki vagy küldött ki. Például a 764/1872. sz. rendelet a pápai törvényszékhez a veszprémi ügyészt küldte ki. Az ügyészség a közös felügyelet ellenére már akkor független volt a bíróságtól. A járásbíróságok mellett rendes ügyészi szervezet e korban nem működött, e bíróságoknál büntetőügyekben a vád képviseletét úgynevezett ügyészi megbízott látta el. A dualizmus korában az ügyészség hatáskörét fokozatosan növelték, 1894-ben már házassági perekben is felléphettek, az I. világháború alatt sajtócenzúrát, az 1914. XIII. te. pedig az ügyésznek az esküdtbíróság működésének — új vonásai mellett — széles körű beleszólást biztosított. A Tanácsköztársaság idején az ügyészi teendőket a büntetőeljárásban a vádbiztos látta el. A bűnügyek lefolytatásának gyorsasága megkövetelte (az FKT. IV. sz., majd később a XIV. sz. rendeletei), hogy az ügyek gyorsan készíttessenek elő és fejeződjenek is be. Mindez a közvádló feladata volt. Az FKT. XLII. sz. rendelete szerint a legszigorúbb büntetés volt kiszabható önhatalmú intézkedésért a vádbiztos felett, azon személyt pedig, aki az FKT. XLV. rendelete szerint a népbiztos rendelkezéseit megszegte, forradalmi törvényszék elé lehetett állítani. A forradalmi törvényszéket az FKT. XCIV. sz. rendeletével újólag szabályozták, s a vádbiztos szerepét az ügyek változatlan gyors lefolytatása érdekében a 3—5. pontban szabályozták akként, hogy azok a Vörösőrséget vagy a rendes bíróságokat is megkereshették. A Horthy-rendszerben szomorúan újszerű, lényeges intézkedése volt az ügyészségeknek, hogy az 1921: III. tv. alapján a kommunistákat, az új renddel szemben állókat bíróság elé állítsa. Egyébként az egész Horthy-rendszerben, az ügyészségek minden törvényszék, így a veszprémi törvényszék mellett is működtek. Az igazságszolgáltatás egyszerűsítése az ügyészségre is kihatott: az 1930: XXXIV. te. 105. §. lehetővé tette a vádemelés mellőzését egy személy által elkövetett, több bűncselekmény elkövetésénél az enyhébb megítélésű cselekmény vonatkozásában, ugyanezen tv. 107. §.-a szerint pedig tetten érés esetén meghatározott esetekben az ügyész az elkövetőt bíróság elé állíthatta. Az /945-ben létrejött népi hatalom az ügyészséget is új feladatok elé állította. Fő feladattal, lényegében törvényszéki szinten, nyíltan politikai színezettel népbíróság felállításáról hoztak törvényt (1945: VII.), mely a korábbi (1440/1945. és 5900/1945. M.E.) rendeleteket törvényerőre emelte. E törvény és rendeletek intézményesítették a közvádlói beosztást is, innen kellett vádat emelni az említett jogszabályokban leírt háborús és népellenes bűnügyek esetében. A jogszabály szerint a közvádlói tennivalók ellátásával a népügyészség szervezetén kívül álló személyt is megbízhatott, ez volt az úgynevezett politikai ügyész, demonstrálva, hogy a háborús és népellenes bűncselekmények sértettje a magyar nép. Néhány korabeli ügy: például az ügyész fellebbezett a Nü. 26/1945. sz. alatti ügyben, ahol a bíróság csendőrt mentett fel, vádat emelt az állítólagos kommunistákat szidó személy ellen, fellépett a volt volksbundisták ellen (Nü. 945/1945. sz.). Később az 1950: 12. sz. tvr. akként rendelkezett, hogy az 1896: XXXIII. te. és az azt kiegészítő jogszabályok akként módosulnak, hogy bűnvádi ügyekben vizsgálatnak nincs helye, az e tcben létrehozott vizsgálóbírói intézmény megszűnik, s az előkészítő teendőket ügyészi szervek látják el. Az 1950: IV. tv. a felső bíróságokkal együtt a főállamügyészségeket is megszüntette, megyei és járásbíróságokat, s ezek mellé bűnvádi eljárás esetén vádhatóságot rendelt. Az 1951: III. tv. az ügyészség kötelességévé tette, hogy az alkotmányban lefektetett állami, társadalmi és gazdasági rendet védelmezze, az ország függetlenségének, biztonságának, nemkülönben a dolgozók jogainak védelmében a tetteseket — vádemelés útján — üldözze. Az 1952: III. tv. szerint pedig az ügyészség az állam és a dolgozók érdekében jogosult volt eljárást indítani és fellépni. 806