A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Tóth Vilmos: Az igazságszolgáltatás szerveinek működése, változása és fejlődése Veszprém megyében 1871-től 1982-ig

ban. Viszont e törvényszéken tárgyalhatták az 1921. XXIX. te. 2. §-a alapján a testi sértéssel, lopással, csalással és sikkasztással elkövetett bűncselekményeket. Az 1928: X. te. a büntetőeljárást egyszerűsítve is, a 29. §. a törvényszéknek adott hatáskört. További egyszerűsítést jelentett ez, és néhány, nem kiemelkedő bűnügyben egyes bírói eljárást biztosított a törvényszéknek. A II világháború után rendszerünk is felelősségre vonta a háborús és népellenes bűncselekmények elkövetőit, a rendes bíróságok működésének fenntartása mellett. Ennek érdekében jött létre az 1945: VII. te, szokatlan módon viszszaható hatállyal, s az eljárási hatáskört lényegében törvényszéki szinten, az említett te. 15— 23. §-ában határozták meg. A népbíróság ezzel lényegében a szocialista bíráskodás magja lett. Az esküdtbírósági formát elvetették, egy szakbíró és a demokratikus pártok képviselőiből tevődött össze a népbíróság, először helyi kezdeményezésekre, majd az említett törvény alapján. Novum: a tanács az addig rendszeresített büntetési nemek mellett kényszermunkára vagy internálásra is kötelezhette a vádlottat. Természetesen Veszprémben is működött népbíróság. Súlyos bűnügy itt is előfordult, de nem itt került befejezésre. (A 8/1945. sz. ügyben a vádlott nagyfokú németbarátságát bizonyították, aki többek között német katonákkal szovjet katonákat fenyegetett, fogott el stb.) Az Nb. 16/1945. sz. ügyben a vádlott Devecserben nyilas községvezető volt, mindezért a törvényszék 9 hó szabadságvesztésre ítélte. Az Nb. 31/1945. sz. ügyben a vádlott 1944 szeptemberében az SS-be lépett be, s egy év és hat hó börtön lett a büntetése. Sok volt az úgynevezett volksbundos ügy; egy ügyben (Nb. 50/1945.) a bíróság három év börtönbüntetést szabott ki. Igaz viszont az is, hogy sok volt az ilyen jellegű bűnügy-kezdeményezés kellő alap nélkül, s ezek természetesen felmentéssel végződtek. (46, 54, 55, 93/1945. sz. ügyek.) A 3800/1948. I. M. sz. rendelet szüntette be az ilyen jellegű, formátumú politikai bíráskodást, melyet aztán a rendes bíróság, a törvényszék vett át. Népi demokráciánk első szakaszában a polgári peres eljárás tekintetében lényeges változás nem történt, az akkor már túlhaladott rendszer intézményeiből per nem is keletkezhetett (az 1945: VI. te. például megszüntette a nagybirtokokat), ebből következően az 1871: XXXI. te, majd az 1911: I. te. jó néhány ügy kategóriájában per magától értelmezhetően nem is jöhetett létre. Fontos lépés volt viszont az, hogy a gazdasági jellegű bűncselekmények elbírálására minden törvényszéken létrehozták az 1947: XXIII. tevéi az úgynevezett munkásbíróságokat, melyek nagyon haladó szellemben tevékenykedtek, főleg a cséplési, beszolgáltatási és a szántási bűnügyekben. (Tapolcai járásbíróság 1949. El. XII. b/80. sz.) Átfogó jellegű változást hozott az 1949: XI. te, mely bűnügyekben bevezette a népi ülnökök igazságszolgáltatási tevékenységét. A törvényszék elnevezését ekkor változtatták át megyei bíróságra. A megyei bíróság hatáskörét — akár korábban a törvényszékeknél — a jelentősebb bűnügyekben állapították meg. Ide tartoztak a népköztársaság elleni, a háborús és népellenes bűntettek, a pénzhamisítás, a gyilkosság, a szándékos emberölés, a közellátást és az árszintet veszélyeztető bűnügyek, s a súlyosabbnak minősülő, a tervgazdálkodást, a társadalmi tulajdont, az állami titkot, a hivatal érdekeit sértő bűnügyek, s olyanok, melyekben az ügyész e bíróságnál emelt vádat. A jelenlegi bírósági struktúra létrehozása végül is az alkotmányra, az 1949: XX. tv.-re várt, mely alaptörvényként, a későbbiekre nézve, meghatározta a megyei szintű igazságszolgáltatási szervek hatáskörét. Ezen alaptörvényen nyugodtak később a részletekbe menő szabályozások. A megyei bíróságokat már az 1949: IV. tv. 5. §-a fellebbviteli bíróságként is megjelöli. Egyébként korábban sem egyszintű volt a bíráskodás (a felszabadulás előtt például háromfokú). Az 1949: XI. tv. egyfokú, tehát a megyei bírósághoz benyújtható fellebbviteli határozott meg. Tehát a megyei bíróság részben első fokú, részben másodfokú tevékenységet folytatott. Büntetőjogi vonalon az 1951: III. tv.-vei új büntetőeljárást vezettek be. Eszerint a megyei bíróság mindig társas bíróság, érvényesül a szóbeliség és a közvetlenség elve. E jogszabály figyelembevételével született a megyei bíróság első fokú B. 1509/1954. sz. ítélete, melyben a vádlottak a kulákoktól lefoglalt különböző dolgokat loptak el, és 6 hótól 1 évig terjedő börtönbüntetésben részesültek. A büntetőjog lényeges kodifikálására került sor az 1972: VIII. tv.-ben, mely a megyei bíróság hatáskörét akként állapította meg, hogy ide tartoznak azon ügyek, melyek halállal büntethetők, de már nem tartoztak ide a háborűs és népellenes büntettek (más meghatározással az állam elleni bűnügyek viszont igen), a közellátási és árdrágítási ügyek, viszont e kategóriákon kívül ide került valamennyi, jelentősebb ügy, amiért az ügyész első fokon itt emelt vádat. E rendelkezések kiegészültek az 1973: I. tv.-vei, mely a 25. §.-ban akként rendelkezett, hogy e bíróság hatáskörébe sorolta a légi jármű jogellenes hatalomba kerítését, az erős felindultságban elkövetett emberölést, halált okozó testi sértést és a kiemelkedő, vagyon elleni bűncselekményeket. Végül, tovább követve korszakunk jogellenes magatartásait, az 1979: IV. tv. e bíróságra bízta a terrorcselekmények és az életveszélyt okozó testi sértések elbírálását is. Polgári vonalon létrehozták az 1952: III. tv.vel az új polgári perrendtartást. Fő célként jelölte meg a törvény a valóságos tényállás kiderítését. Megyei bírósági hatáskörbe kerültek I. fokon ekkor e törvény alapján a személyállapotra, egyes kiemelkedő, vagyonjogi perek, azok, melyeket hatósági személyek kifogásolható munkája miatt az állam ellen indítottak, a "szerzői, a szabadalmi, a zárlati ügyek, amelyeket később illetékes hatóságok e bíróságok hatáskörébe utalnak (23. §.). Az 1961: XIV. sz. 796