A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Adatok Zala megye és a Káli-medence közbiztonságának történetéhez a XIX. század első felében

és réméttőbb rablásokkal, útonállásokkal és gyilkolódásokkal töltötték el Tapolca védékét; Kovács Józsi, Zsiros Jancsi és Simon Andor három fő zsivány desertorok . . ."

,58 1813. december 14én a Páhok mellett lévő divási pusztán a lakosoktól két szűrt, az urasági ispántól és a hajdútól egy pár csizmát vettek el; másnap kirabolták a vonyarci ispánt. A könnyű sikertől felbátorodva megyei tisztviselők kirablását tervezik: ,,Már határt nem ismerő, és zabolátlan gonoszságot elannyira terjedett: hogy a főbb magastratuális tiszt urakat kívánták vért szomjúhozó, és gonosz gyilkosságra törekedő indolatjoknak tárgyává tenni ..." A terv végrehajtására 1813. december 17-én este adódik kedvező alkalom: délután öt óra tájban Madarász Gedeon, Kerkápoly István megyei és Kiss István uradalmi tiszteket támadják meg a Ráskay pusztán. A Gulácsról Talliándörögdre tartó urakat váratlanul éri a támadás. A sötétben lövöldözés támad, de a golyók célt tévesztenek, s a tisztviselőknek sikerül egérutat nyerniük. A rettegett gonosztevőket — feladás folytán — Saáry főszolgabírónak sikerül másnap Pulán meglepni és elfogni a megyei őrcsapat segítségével. A nagy visszhangot keltő eset készteti a megye vezetését arra, hogy megerősítse karhatalmi erőit. Az ötven gyalogos pandúr létszámát nyolcvan főre kívánják emelni, de ehhez a dikasztériumok — nyilván az adózók túlzott megterhelésére hivatkozva — nem járulnak hozzá, így a megyei katonaság létszáma a 30-as években is hetven fő körül mozog.

40 1815-ben újabb határozattal bővítik az intézkedések körét: a szűrszabóknak — Vas megyéhez hasonlóan — megtiltják a cifraszűrök készítését—árulását. Általános vélemény ekkor, hogy a cifraszűrök divatja a szegényeket feleslegesen nagy kiadásokra, sőt tolvajságok elkövetésére készteti. Másik, gyakorlati szempont már inkább az, hogy ez a viselet lehetővé teszi a bűnözők kiszűrését.

41 A szabók többsége be is tartja a korlátozó rendelkezéseket, többen azonban — a könnyebb jövedelemszerzés reményében — továbbra is vásárról vásárra viszik portékáikat: rájuk pénzbírságot, esetenként rövidebb börtönbüntetést szabnak ki a megyei hivatalok. Sollár Ádám karmacsi szürszabót például nyolcnapi börtönre ítélik. De erősen szabotálják a megyei végzést Keszthelyen, Sümegen és Zalaszentgróton is.

42 Zala megye 1810 előtt még csak egymaga száll szembe a területén csavargó bűnözőkkel, a tízes évek közepén azonban már szükségét érzi a szomszéd megyékkel való együttműködésnek is. A levelezések, kölcsönös tudósítások korszaka után elérkezik az összehangolt cselekvések időszaka: Zala, Vas, Veszprém, Komárom és Somogy megyék közös fellépése rövidesen sikerrel jár. Nagyszőllősön, Veszprém megyében a zalai üldöző csapat megöli Vida Marcit,

43 a veszprémiek elfogják Szilvágyi Jancsit, a tízes évek másik híres haramiáját és bűntársait.

44 Az eredményes üldözést a helytartótanács is lehetővé teszi azáltal, hogy a rablók fejére jelentős jutalmat tűz ki: az élve elfogott gonosztevőért 50, megöléséért 25 pengő forintot fizetnek ki a megyék a hadipénztárak terhére.

45 A megyéket egyúttal felhatalmazza a gyorsított büntetőeljárás, az ún. statáriális bíráskodás bevezetésére. A törvényhatóságok ezt a jogot a nádortól kapják meg, időtartama csak egy évre szól, azután — kérésre — megújítható. A statáriumot leginkább a tolvajok, rablók, fosztogatással párosuló utonállások elkövetői és szándékos gyújtogatok ellen alkalmazzák. Kihirdetése után 14 nappal lép érvénybe. Az eljárást külön erre a célra felállított bíróság végzi. Az ítéletet a testület megalakulásától számított harmadik napra végre kell hajtani. A halálraítéltnek az akasztás előtt három órát adnak bűnbánatra, lelki vigasztalódásra. Teteme három napig maradhat az akasztófán. Amennyiben a bírák nem tudnak egyöntetű döntést hozni, vagy más akadályozó tényező merül fel — például további szembeállításra van szükség —, az ügyet rendes bíróságnak adják át.

46 A húszas években meg-megújított, s a KözépDunántúlra is kiterjesztett statáriumjog ad lehetőséget a messze földön ismert gonosztevő, Babies József és társai elfogására és kivégzésére.

47 Életét a liberális jogi érvekkel dolgozó, szónoki tehetségéről közismert védőügyvéd, Deák Ferenc sem tudja megmenteni.

48 A harmincas évek első felében szinte folyamatos a statárium gyakorlása a Közép-Dunántúlon. A közvéleményt különösen a Sobri- és Milfajt-féle bandák szabad garázdálkodásai háborítják fel. Milfajt vállalkozása, Hunkár Antal szolgagyőri birtokos kirablása 1836. december 8-án az ország nemesi vezetését ismételten arra kényszeríti, hogy minden erejével a rettegett gonosztevők ellen forduljon.

49 Kihirdetik a statáriumot, a pásztorokat útlevél váltására kötelezik, és megtiltják, hogy lovat és kocsit tartsanak. A boltosok nem árusíthatják a „lövéshez szükséges portékákat". A bűnözők fejére minden eddiginél nagyobb vérdíjat tűznek ki. A hajtóvadászatot egyszerre kezdeményező Zala, Veszprém, Fejér, Komárom, Győr, Tolna megye katonasága, az itt állomásozó és ide vezényelt katonai alakulatok segítségével már 1836 végén elfogják Milfajt Ferencet, 1837 elején Fekete Józsit, Mógor Jancsit, Király Jancsit, Holies Gyurit, Retse Marcit (Fűmag vagy Karalábi Jancsit), majd Lápafőnél február 16-án megütköznek Sobri bandájával.

50 Sobri az összecsapás során megsebesül, s a szégyenletes halál helyett az öngyilkosságot választja, amikor a helyzete kilátástalanná válik.

51 Az összetűzésből csupán néhány társának sikerül megmenekülnie. A szétszórt, magányosan vagy kisebb csoportban bolyongó bandatagokat egyenként semmisítik meg az üldözők. A katonatartás, a jutalmak, az üldözés szervezése hatalmas összegeket emésztenek fel; egyedül a zalai nemesi pénztárat 3000 forint terheli.

52 A KÁLI-MEDENCE KÖZBIZTONSÁGA A közbiztonság 1836-ban a tapolcai járás területén is meggyengül. Erre utal a szolgabíró is hivatalos jelentésében: ,,A vidéket csavargók az 763