A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Adatok Zala megye és a Káli-medence közbiztonságának történetéhez a XIX. század első felében
HUDI JÓZSEF ADATOK ZALA MEGYE ÉS A KÁLI-MEDENCE KÖZBIZTONSÁGÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN KUTATÁSTÖRTÉNET A magyar betyárvilágra vonatkozó néphagyományt, a betyárélet történelmi-társadalmi hátterét tudományos igénnyel először a néprajztudomány vizsgálta meg, hagyományosan két megközelítési móddal: feltárni igyekezett a betyár életmód-életvitel mint sajátos társadalmi jelenség történelmi-társadalmi hátterét vagy az írásos forrásokat szellemtörténeti terméknek tekintette és szellemtörténeti módszerekkel elemezte. 1 Hazánkban elsőként Gönczi Ferenc hívta fel a figyelmet a téma kutatásának fontosságára 1939ben megjelent tanulmányában. 2 Úgy látja ekkor, hogy a betyárvilág kutatása halaszthatatlan feladat: a szájhagyomány elhalványult, a XIX. század második felében élt betyárok kortársai közül már csak kevesen élnek, a levéltári források pedig rohamosan pusztulnak. Ezért sürgeti a magyarországi betyárvilág „hiteles, módszeresen megírt történetének" összeállítását, fennmaradt forrásainak gyűjteményes kiadását. Rövidesen ebben a szellemben lát hozzá a somogyi betyárvilág kutatásához. 3 Néprajzosaink előtt ismeretes, hogy a XIX. századi magyar betyárvilágról átfogó képet először Dömötör Sándor ad a betyárromantikáról írott nevezetes tanulmányában. 4 Voltaképpen három kérdésre kíván válaszolni: kik voltak a múlt század e hírhedt alakjai, milyennek látta őket a nép, s hogyan ítélte meg őket a közvélemény? Vizsgálódásai során érdekes és ma is helytálló párhuzamot von a kuruc kor „kujtorgó szegénylegényei" és a XIX. századi betyárok között; élesen rámutat azokra a különbségekre, amelyek a szabadságharc előtti és utáni bűnözés között fennállanak. Megállapítja, hogy a romantikus betyárkép a népi képzelet terméke, mely a nép karakterének megfelelően fejlődött, annak mindenkori szabadságvágyát fejezte ki. A nép „ösztönszerűen, az irodalom pedig tudatosan idealizálta a rablót". A népi romantika a „züllés hőseit" látta meg bennük, ahogy az irodalom is romantikus hősöket teremtett belőlük. 5 Az egyetemes irodalom történetéből tudjuk, hogy a törvényteleneket az egyéniségkultuszt létrehozó XVIII-XIX. századi preromantikus-romantikus irodalom kedveltette meg az európai közvéleménnyel, olvasóközönséggel: Kleist, Scott, Goldvin, Manzoni, Vulpius, Schiller drámáiban, regényeiben születik meg a társadalommal szemben álló, szélsőséges-kimagasló tulajdonságokkal, képességekkel, érzelmekkel rendelkező szabadságkereső hős típusa. 5 A népköltészet történetéből ismerjük, hogy az első nyugat-európai betyárhős az angol Robin Hood — minden betyárok ősatyja —, akinek magatartása előképül szolgál aztán a XIV. század közepétől megjelenő német rablólovag- és kalózballadáknak, a XVI. századi skót balladáknak, a XVII. századi ír bujdosókról kialakult hagyománynak, a spanyol és olasz banditatradíciónak. 7 A magyar betyárköltészet a XIX. század első felében alakult ki: az individuális betyártörténetekből viszonylag rövid idő alatt epikus-drámai formájú betyárdalok, eseményeket láttató, érzelmektől feszített és hatásra törő betyárballadák kerekednek. A betyármondák főszereplőit az igazság nagy erejű bajnokainak tünteti fel a népi-költői képzelet, s rendkívüli tulajdonságokkal, boszorkányos varázserővel ruházza fel őket. 8 A betyárromantika első termékei Magyarországon a népszínművek, amelyek az 1810-es években terjednek el, s később is, szinte az egész reformkorszakban nagy népszerűségnek örvendenek. A század első felének legtöbbet játszott és legkedveltebb darabja az Angyal Bandi (1812), de nagy közkedveltségnek örvend a Zöld Marciról (1817), a szlovák Jánosikról (1836), valamint a Sobriról (1838) szóló színmű is. Bennük valóságos tartalmak csak anekdotikus elemként vannak jelen, s a romantikus játék törvényei szerint felvonultatott borzalmak, szélsőséges érzelmek, boldogságba torkolló szerelem motívumai mellett alig van jelentőségük. 9 A ponyvairodalom is jó üzletet lát a közvéleményt állandóan foglalkoztató és folytonos rettegésben tartó betyárok életének mint szórakoztató bűnügyi történetnek a feldolgozásában: már a XIX. század harmincas éveiben kelendők német földön a betyárokról szóló kalandregények, verses históriák, igazi tömegolvasmánnyá azonban csak a század második harmadától válnak. Népszerűségüket megőrzik egészen az első világháborúig. 10 Folklórjelenségek és művészi beállítódás termékeny kölcsönhatásának köszönhetjük, hogy a betyár mint irodalmi hős is színre lép, méghozzá valódi esztétikai értékkel bíró műalkotásokban. A romantikus népiesség, amely tájeszményét a magyar pusztába találta meg, eredeti népi hősként a betyárt tünteti fel. Gaal József anekdotikus életképeiben teszi kedvelt irodalmi hőssé a haramiát. A betyár eszményített alakja Nagy Ignác egyik színművében is megjelenik már az 759
