A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Csoma Zsigmond: A filoxéra és hatása a Káli-medencében
A szénkénegezö napszámosok gondoskodtak a gépek tisztán tartásáról, munka utáni rendbetételéről. Ez ugyancsak a szakirodalmi leírásokban megkövetelt napi teendő volt. Gondos kimosás után a szerkezet bőrös részeit vazelinnal, glicerinnel kellett megkenni, olajjal vagy kenőccsel nem lehetett. 60 A szénkénegezés összetett munka volt. A szőlőföld szélére lerakott vashordókban állt a szénkéneg, amelyet kiszivattyúztak kannákba és a nyakas kannákon keresztül tölcsérrel öntötték bele a gépbe. Az üveghengerű szénkénegezőknél ez egyszerű volt, mert lehetett látni, hogy mennyi van benne és a túladagolást így elkerülték. A szénkénadag megállapítására és mennyiségére ma már nem emlékeznek a Káli-medencében, csak arra, hogy általában a fogantyú közti dugattyúnak 1-2-szeri lenyomása elég volt. A napszámosok természetesen nem is emlékezhettek, hiszen ők csak azt a feladatot kapták a vincellértől, hogy egyszer, kétszer vagy háromszor nyomják le a dugattyút. Az ezzel kijuttatott szénkéneg mennyisége, a szakirodalomban szereplő gyérítő adagnak felelt meg. 61 Ezt az adagot Magyarországon sokallották, sőt Franciaországban is kevesebbet adagoltak. 62 A napszámosok a kifecskendezett mennyiséget a dugattyú gyengébb lenyomásával is szabályozták, mert így kevesebb szénkéneg jutott a talajba. A Kálimedencében megfigyelték, hogy a szénkénegezett szőlőket rendszeresen trágyázni kellett és a szénkénegezés után a szőlő egy kicsit visszaesett a fejlődésben. A korabeli szakirodalom is ajánlotta a háromévenkénti megfelelő trágyázást a szénkéneggel gyérített szőlőkben. 6 ' A Kálimedencében alkalmazták mind a sorközi, mind a sorban tőkék közti és a tőkék egyik vagy másik oldali szénkénegezésének módszerét. A korabeli szakirodalom több lehetőséget dolgozott ki, azonban a karó nélküli 50-60 cm sores tőtávolságú, régi, öreg, ágas-bogas, bújtásokkal teletűzdelt szőlőkben nehéz — szinte lehetetlen volt — megvalósítani a szakkönyvek lapjain mértani pontossággal megrajzolt injektálási módszereket, a tökékhez, a sorokhoz viszonyítva. A sűrű, összeérő szőlőkben — a visszaemlékezések szerint — a szénkénegezőkkel alig tudtak dolgozni, hiszen a tőkék között még haladni is nehéz volt. A szénkénegezö-napszám ezért, a visszaemlékezések szerint, mindig a folyó áron megállapított, jó kereseti lehetőséget jelentett. A korabeli szakirodalom azonban ismerte a magyarországi szőlőhegyek állapotát, ezért javasolta, hogy a sor- és tőtávolság nélküli szőlők szénkénegezésénél körülbelül 70 centiméterenként kell leszúrni a fecskendőt, amely — a könyv gyakorlatias megfogalmazása szerint — körülbelül két parasztcsizma-távolság volt. 64 A szénkénegezők után napszámos fiatalok, a tömőfiúk vagy tömőlányok igyekeztek a szénkénegezö gép hegye által nyitott rést a tömőfával lezárni, hogy a gázosodó szénkéneg el ne illanjon a földből, ahogy Kővágóörsön mondták, vagy tartották, ne jöjjön ki az erő. A szénkénegezés azonban nem győzte le végleg a fi21. ábra. Oltódugóvágó gép és dugófogó drótozáshoz a dugós oltásnál. BL. 1891. 31 után Abb. 21. Pelz-Korken zur Hackmaschine. Nach BL. 1891. 31. loxérát, leküzdése az amerikai alany fajták térhódításának köszönhető. AZ AMERIKAI ALANYÉS A DIREKT TERMŐ SZŐLŐFAJTÁK Az amerikai szőlőfajtákra Laliman szőlőbirtokos figyelt fel először 1868-ban, amikor a Bordeaux melletti szölőbirtokán észrevette, hogy a filoxérával fertőzött szőlőjében milyen szépen fejlődnek, látszólag károsodás nélkül ezek a fajták. Tapasztalatairól a francia mezőgazdák beaune-i kongresszusán számolt be. Vizsgálatai során a filoxéra-ellenállóképességet húsz egységben állapította meg. Ezek alapján a Rupestris du Lot 19,5, a Ripara gloire de Montpellier 19, az Othello 6 és a legtöbb eurázsiai fajta nulla ellenálló képességgel rendelkezett. Előadása után hozatták be Franciaországba 1873ban a Riparia souvaget, majd még nagyobb mennyiségben újabb szállítmányt 1878-ban. 65 745
