A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Csoma Zsigmond: A filoxéra és hatása a Káli-medencében

Becze, Zsöllehát, Felsöhegy, Vonyarcvashegy és Gyenesdiás szőlei ekkor még filoxéramentesek.

18 Vonyarcvashegyen azonban már 1886-ban, Gyenesdiáson 1889-ben, Balatonendréden 1886-ban, Köröshegyen és Szántódon 1890-ben kezdett pusztítani a filoxéra. A Badacsony oldalán a nagyobb birtokosok nagy áldozatok árán még fenn tudták tartani szőlőiket.

19 A Balaton déli partján, a somogyi homoktalajokon Balatonszentgyörgy, Balatonberény szőlőit ugyan megritkította a filoxéra, dé Balatonkeresztúr, Balatonmagyaród, Csehiben és Balatonbogláron, ahol korábban szőlő szinte nem is volt, új szőlőket telepítettek.

20 1883-ban Magyarországon már 124 község határában ismerték a kártevőt. A Balaton mellékén pedig 19 községben mintegy 1939 kat. holdnyi szőlőt pusztított ki ekkorra a filoxéra. A Balaton-mellék községeinek tönkrement napszámosai, szölőmunkásai még 1891-ben a Káli-medence szőlőibe jártak dolgozni, mert itt még nem pusztított a filoxéra olyan dühödt erővel. Így Köveskál vidékét utolsó menedékhelynek tekinthették 6. ábra. Szénkénegezés (tömöfiú, szénkéneges vashordó és töltöszivattyú) Vezérfonal . . . 1899. 1. után Abb. 6. Kohlendisulfid-Brennen (Der stopfende Junge, Eisenfass mit Kohlendisulfid, Pumpe zum Füllen.) Leitfaden . . . nach 1899. 1. azok a napszámosok, akik egész hetet töltöttek itt szőlőmunkákkal és csak hétvégén látogattak haza családjukhoz. A Borászati Lapok cikkírója azonban azt jósolta, hogy 3-4 éven belül Keszthelyig minden szőlőhegy kopár lesz.

21 1894-ben Magyarországon azonban már 2544 község volt filoxérazárlat alatt, többnyire a történeti borvidékeink területén. A Káli-medence községeiben az 1880-as évek végén jelent meg a filoxéra. Raksányi Károly Balatonhenye református lelkésze — aki a szőlészethez, borászathoz kiválóan értett, a szaklapokat nemcsak fordította, hanem vidéki tudósításokat is rendszeresen küldött a lapoknak 1880-ban még arról számolt be, hogy a filoxéra ismeretlen a környéken. 1889-ben azonban megtalálták az első fertőzött tőkéket, amiről tudósításában is beszámolt. ,,A filloxera, nálunk még csak 1889-ben lett konstatálva; de már meg van minden szőlőben, még a magánosan álló legelrejtettebb helyeken is. Több szőlőt már ki is vágtak s a földjét felszántották. A védekezésről alig lehet szó, fatális könnyelműséggel nézik szőleik pusztulását mindnyájan. Kivételesen, itt-ott talán minden hegyközségben egy-kettő, ha szénkénegez és iskoláz amerikai vesszőt; de ez elenyésző csekélység — a nagy többség nem tesz semmit se. A tapolczai filoxéra ellen védekező egyesület, a melynek körébe tartozunk mi is, nem képes életet önteni a holt tagokba." Monoszlón már 1888-ban felismerték kártételeit, 1889-ben már Kővágóörsön is. Köveskálon 1891ben ugyancsak olyan mértékben fertőződtek már a tőkék, hogy a termés nagyon kevés lett, és amelyik szőlő még termett, az is 2-3 év múlva kipusztul.

22 A Káli-medencei borkereskedelemre óriási csapást jelentett a filoxéra fellépése, mert 1891-re készült el a tapolcai vasútvonal, ami a borok vasúti szállításával a vidék szőlőtermesztésének óriási lendületet adhatott volna. Azonban mint írták: ,,. . . a filloxera oly nagy mérvben terjed, hogy alig látni egy-egy tábla ép szőlőt".

21 A szőlő ezekben az években már semmit sem termett, sőt tavasszal ki sem hajtott. Sokan bíztak abban, ha a szomszédét a hegyen pusztítja is, az övéké még megmarad. Szentbékkállán először a Veléte-hegyen irtotta ki a szőlőket. Körmendy Jenő szőlője — amely a katolikus templom mellett volt — két év alatt kipusztult. Újratelepítették, elrakták a szőlőt, de már az sem hajtott ki. A filoxéra megette a szőlőket, de csak a hazaiakat — mondták. Megdöbbentően írta le Szentbékkálla plébánosa a plébániai szőlő rohamos pusztulását a História Domusban. ,, 1891-ben kezdett határunkra ráborulni az Istennek rettenetes csapása, a philloxérának nevezett apró, szabad szemmel nem is látható féreg által a szőllöknek kipusztítása; mi oly rohamosan terjedő, hogy még 1889-ben a plébánia szőlőit, mely általam egészen felújjíttatott, 280 akó bor termett, 1890-ben már csak 90 akó, 1891-ben 10 akó, 1892-ben már semmi, úgy hogy ki kellett vágni és szántóföldnek használni. Még nagy szerencse, hogy fekvésénél fogva ezen czélra használható megteremvén rajta 80-90 kereszt gabona."

24 Ma már nem lehet tudni, hogy miként került a filoxéra a Káli-medencébe, de valószínű a nagyobb telepítésekhez vásárolt szaporítóanyag vesszőivel érkezett. Balatonhenyén először a község határának nyugati oldalát lepte el, majd a keleti felét is. A Harka- és a Temető-dűlő szőlőit nem tudta teljesen kipusztítani, csak sínylődtek a szőlők, mert a laza homoktalajon védelmet élveztek a filoxérával szemben. Ezeken a foltokon a filoxéra előtti szőlőművelés jellegzetességei még sokáig fennmaradtak, így például a régi fajták, a Somogyi fehér, a Juhfark, a saját gyökerű telepítés, a karó nélküli gyalogművelés, a sűrű és kis tenyészterület. Még az ötvenes évekig is lehetett öreg tőkéket találni a monoszlói Csekő-, Ágoston- és a Gombás-féle szőlőkben. Ahol nem voltak ilyen immunis homokfoltok, ott teljes erővel dühöngött a filoxéra. 1892-ben Köveskálról Szakály Lajos küldött tudósítást a Borászati Lapoknak. ,,. . . a ki szüretelt, bora üres lőre; a szőlőtelepeken, hol szántani lehet árpát, rozsot termesztenek; a bortermelő, ha szomjas, nézi a Balatont! . . . Borüzletünk nincs; ha jön is vevő, mert tavalyi bor nincs s az öregebbet drágálja, 736