A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Csoma Zsigmond: A filoxéra és hatása a Káli-medencében

CSOMA ZSIGMOND A FILOXÉRA ES HATÁSA A KÁLI-MEDENCÉBEN A szőlészeti, borászati szakirodalom Európa borvidékein mindmáig legnagyobb katasztrófá­nak a filoxéra fellépését és végigviharzó pusztí­tását tartja. 1 1850 és 1900 között a lisztharmattal, peronoszpórával együtt több évszázados hagyo­mányokon nyugvó szőlőtermesztést és borászatot szüntetett meg. Ugyanakkor számtalan új elem­mel gazdagította a tradicionális szőlő-, bormun­kák sorát. Ezek az új elemek beépültek a hagyo­mányos évi munkakeretbe, majd széjjelfeszítve azt, meghatározóak lettek, máig hatóan, a szőlő­termesztésben és borászatban. Ennek ellenére a vész történetével, szakmai és társadalmi hatásai­val nem foglalkozott behatóan — a filoxéra rom­boló hatása és nagysága mértékében — sem a történettudomány, sem a néprajz. 2 A filoxéra (Viteus vitifolii Fitch) Franciaor­szágban — Amerikából áthurcolva — kezdte ha­talmas pusztítását. Az 1860-as évek 2 411 000 ha­os francia szőlőterületét 1879-re már 1,8 millió ha-ra csökkentette. A bortermelés 58 millió hl­röl 25 millió hl-re zuhant vissza. A filoxérát — ezt a szúró-szívó szájszervű, korábban ismeretlen rovart, aminek több nemzedéke is károsította a szőlő gyökerét és levelét — először csak 1867­ben ismertette és írta le Planchon a Revue des Deux Mondes folyóirat lapjain. Kártétele már korábban, 1863-ban jelentkezett Pujau-ban, 1867­ben Comtat, Crau, Tarascon vidékén és az Al­pesek alján fekvő borvidéken. Innen Girond-t (Bordeaux határa), majd 1870-ben már Proven­ce-t, 1876-ban Montpellier vidékét és végül Fran­ciaország déli és keleti szőlőterületeit pusztí­totta ki.' A filoxéra, gócpontok kialakulásával, sugaras irányban terjedt. A szaporítóanyag-vá­sárlás és -küldés elősegítette rohamos terjedését, és esetleg több helyen, földrajzilag távolabbra eső területeken is egy időben történő fertőzését. 1872-ben már a híres klosterneuburgi kutató­telepet is elérte a filoxéra. Ekkor még Ausztriá­ban sem vették elég komolyan a fertőzést, és nem figyeltek fel a fenyegető veszély nagyságára. 4 Rövidesen azonban Ausztria 126 községében mutatták ki a kártételt, amely fokozatosan a Bécstől keletre és délre fekvő szőlőhegyeken is óriási pusztulást okozott. Hamarosan Alsó-Auszt­ria virágzó történelmi borvidéke is áldozatul esett a filoxérának. 5 A klosterneuburgi katasztrófa már a magyar szőlészeti szakembereket is figyelmeztette, hogy nem helyi és könnyen megállítható vészről van szó. A riadalomnak az is alapja volt, hogy Klos­terneuburg látta el az Osztrák—Magyar Monar­chiát szaporítóanyaggal, így azok a birtokosok, akik az utóbbi időben onnan vásároltak és hozat­tak szőlővesszőket, nyugtalanul várták, hogy szőlőjükben mikor üti fel fejét a filoxéra. A haté­kony védekezés hiányában 1874-ben a földmíve­lésipar- és kereskedelemügyi miniszter elrendel­te, hogy Ausztriából sima vesszőket, oltványo­kat nem hozhatnak be, ugyanakkor felkérte a klosterneuburgi szőlészet igazgatóját, hogy Entz Ferenc, Horváth Géza és Margó Tivadar közre­működésével adjon tájékoztatót a filoxéra hely­zetéről. À későbbiekben az ő szakvéleményük alapján irtották Magyarországon is szénkéneg­gel a filoxérát. A magyar szaksajtó először 1870-ben tett emlí­tést a filoxéráról a Természettudományi Közlöny lapjain. 6 Az okozott kárképet leírva ugyan meg­említik a franciaországi katasztrofális helyzetet, azonban még nem is sejteti a lap, hogy nálunk Magyarországon is évek múltán hasonló nagy­méretű tragédiát okozhatna. Jellemző, hogy ek­kor még a tartalmi kiemelésben, a füzet első lapján sem említették meg. Később, 1872-ben ismét foglalkoztak a filoxérával ugyanebben a szaklapban, de a cikkíró az esetleges magyar­országi fertőzés veszélyét továbbra sem tartotta valószínűnek. 7 A közelgő filoxéra hírét és az óriási kártételekről szóló beszámolókat lassan az egész ország szőlőbirtokosai és szőlőkben dol­gozó napszámosok egyaránt szívszorongva fi­gyelték. A napról napra jövő újabb hírek lázban tartották a szőlősgazdákat. Máday Izidor 1874­Î. ábra. A filoxéra — szőlögyökértetű — alakjai. BL. 1880. 83. után Abb. 1. Die Formen der Phylloxera-Trauben-Wurzellaus Nach BL. 1880. 1883. 733

Next

/
Oldalképek
Tartalom