A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Selmeczi Kovács Attila: A szántóföldi talajművelés eszközeinek változása a Káli-medencében
dobta, hogy fél méterre is túrta a fődet". 12 Mivel a vaseke nehezebb volt, egyenletesebben haladt a barázdában, nem kellett annyira lenyomni, mint a faekét. Ezért is tartották jobbnak a munkavégzésnél. 13 A vaseke általános vélemény szerint jobban belement a földbe, szántóvasát mélyebbre lehetett leereszteni. A mélyebb szántás eléréséhez a vasekét megfelelően szabályozhatták. A vaseke éppen súlyánál fogva eredményezte az egyenletesebb és biztonságosabb szántást a fagerendelyes ekével szemben, amire az volt a panasz, hogy ,,az erős, köves talajban a faeke nagyon rázott" (Köveskál). A vaseke ezen előnyös tulajdonsága viszont azt is lehetővé tette, hogy ökrök helyett lovakkal végezzék a szántást, ami a munka gyorsaságát lényegesen megnövelte. Általában kétszer annyi földet tudtak lóval megszántani, mint ökörrel. A két eszközféleség egymáshoz viszonyitásánál pedig azt a gyakorlatot sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vasekét a sekélyebb szántáskor egy lóval is eredményesen használhatták, míg a félvas ekével ezt meg sem kísérelték (1. ábra). A fagerendelyes ekét többnyire két ökörrel húzatták, de a tehénfogat és a vegyes: ökör és tehén együttes befogása sem ment ritkaságszámba. 1. ábra. Tavaszi szántás Kühne-ekével. Kékkút. Szerző felv. 1983 Abb. 1. Frühjahrspflügen mit Kühne-Pflug. Kékkút Aufnahme des Verfassers, 1983 A visszaemlékezések szerint az 1920-as években a vasekéket is jobbára ökrökkel vontatták, tehenet csak szükségből fogtak vaseke elé, mert azt tartották, hogy megerőltette az állatot. Ezzel szemben a kisebb gazdák fagerendelyes ekéik elé sok helyütt teheneket fogtak be. Ezért is mondták Köveskálon, hogy ,,vaseke—vasmarha, faeke—famarha". 14 Ez egyben arra is utalt, hogy a vaseke erősebb művelést adott a földnek. A vasekével legalább 5-10 cm-rel mélyebb szántást tudtak elérni, ez pedig a növénytermesztés szempontjából sem elhanyagolható eredményt hozott. 15 Noha ezen agrotechnikai változás kézzelfoghatóan nem mutatkozott meg a földmüvelés eredményességében, azonban az új eszköztípus általános elterjedése a jobb talajművelés mellett a munkafolyamatot biztonságosabbá, gyorsabbá tette, és megkönnyítette a munkavégzést. A föld megmunkálásánál igyekeztek a háromszori szántást elvégezni, azonban gyakoribbnak tűnik az ősziek alá végzett kétszeri szántás. 16 Az őszi szántásnál közvetlenül aratás után végezték a tarrószántás, buktatószántás vagy tarróbuktatás néven említett első szántást. Ez tulajdonképpen csak a föld felkarcolását jelentette. Gyakran még a kepék álltak kint a határban, amikor az első szántást már el is végezték, abból a meggondolásból, hogy ne száradjon ki a talaj. Amikor a betakarítással végeztek, a kepehelyeket is sikerre szántották, éppen csak a tetejét megforgatták (Balatonhenye). A tarlóhántás mélysége arasznyi volt, a vasekével általában 12 cm mélyre hatoltak. Ha lehetőség nyílott rá, két-három hét múlva következett a keve/ószánfás. Ez már mélyebb, húsz cm körüli volt, és inkább a vasekék használata idején terjedt el. Gyakori esetben azonban elmaradt ez a közbülső munka. Augusztus végén, szeptember legelején kerítettek sort a vetőszántásra, más néven mélyszántásra. Valójában ez volt a legmélyebb szántás, mert aki törődött a földjével, igyekezett 30-35 cm mélyre is leengedni a vasekét. A félvas ekéknél általában 20-25 cm mélységet számítottak. A szántás technikája szempontjából az összeszántást és a szétszántást egyaránt alkalmazták, azzal a gyakorlattal, hogy váltogatták az egymást követő alkalmaknál, így a talaj egyenletesebb maradt. 17 Legtöbb helyen vetésre inkább összeszántottak, hogy a barázda a föld szélén legyen. De előfordult az is, hogy egyazon alkalommal váltották a szántásmódot. Amint pl. Köveskálon mondták, „középen megkezdtem összeszántani a dűlőt, amikor egyharmada megvolt, két oldalát szántottam; máskor meg a két szélit össze és a közepit szét, hogy csak egy barázda volt, könnyebb volt rajta járni". 1 " A szalagföldeket mindig hosszanti irányban szántották, de akinek széles, kvadrátos földje volt, azt lehetett keresztbe is szántani. A szántás technikáját az igavonó állat is befolyásolta, mert amint említették, az ökrökkel könnyebben lehetett a szétszántást végeztetni, mint az összeszántást, mert nehezebben fordultak meg. A barázdában pedig mindig csak az egyik, erre a pozícióra betanított ökör haladt. Ezért is volt a jobb oldali ökörnek brázdás a neve. 19 A lovakkal viszont azonnal visszajöhettek a felszántott barázda mellett, azokkal az összeszántást is könnyebben megvalósíthatták. Az általánosan elterjedt gyakorlat szerint a szántást közvetlenül a kézi vetés követte. Ez hagyományos munkaszervezési sorrendet jelentett, amit az idő szűkössége is diktált. Ugyanis azt tartották, hogy ,,Kisasszonkor" (szeptember 8-án) már sort kellett keríteni a vetésre, mert különben nem lett jó a termés. Így az egymást követő munkafeladatok kevésbé tették lehetővé a vetés előtti talajegyengetést. Noha előfordult, hogy valaki a kézi vetés előtt fogasolt, ezt azonban túl precíz embernek tartották. 20 A kézi vetés előtti fogasolás elhagyását időhiánnyal és a szokás erejével indokolták. De 726
