A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Lukács László: A lakóház morfológiai változása a Káli-medencében

tető prédikátor, Oroszi Sámuel nevét és az építés évszámát örökíti meg: 0:S MDCCLXV. A gerendák és a mestergerenda anyaga keményfa. Fenyőfából készült a hátsó szoba deszkafödéme, amely mestergerenda nélküli, de az 5 db födémgerenda itt is a ház hossztengelyével párhuzamosan helyezkedik el. Egyed Kálmánné Kékkút Kütyü házsorában található népi műemlék lakóházában a keményfa deszkafödém gerendái a szobában és a konyhában a ház hossztengelyével párhuzamosan futnak. A gerendákat a szobában kereszt-mestergerenda támasztja alá. Szépen faragott keményfa keresztmestergerenda található Lengyel Mária, Szentbékkálla, Zrínyi u. 5. sz. alatti, egykor füstös konyhás házának szobájában. A tulajdonos szerint a ház oromfalának vakolatán korábban az 1816-os évszám volt olvasható. Bárány Gábor (Kővágóörs, Zrínyi u. 7.) házának hátsó szobájában a tölgyfa gerendák a ház hossztengelyével párhuzamosan futnak. Korábban a szobában kereszt-mestergerenda is volt, de egy átépítés során 1948-ban levették. A családi Bibliába tett feljegyzés szerint a ház 1771-ben épült. Barabás Jenő felhívta a figyelmet, hogy a kereszt-mestergerenda egykori meglétére akkor is következtetni tudunk, ha maga a kereszt-mestergerenda már nem található meg. Egykori elterjedési területén kereszt-mestergerenda nélkül is előfordulhatnak a ház hossztengelyével párhuzamos födémgerendák. így futnak a keményfa gerendák a Salföld, Kossuth u. 38. sz. alatti ma is kémény nélküli, füstös konyhás ház szobájában és konyhájában. A ház ma lakatlan, özv. Horváth Gyuláné örököseié. Az egykori füstös konyhákban a gerendák ilyen irányú futása gyakran előfordult, özv. Antal Istvánné (Kővágóörs, Petőfi u. 38.) és özv. Szilágyi Jánosné (Kövágóörs, Vörösmarty u. 4.) egykori füstös konyhájában ma is a ház hossztengelyével párhuzamosan futnak a gerendák. Köveskálon özv. Hajba Lajosné (Fö u. 5.) házának építésekor, 1885-ben hátul megmaradt a szoba—füstös konyha—istálló beosztású régi ház. A konyhában a gerendák a ház hossztengelyével párhuzamosan helyezkednek el. Az említett épületek a terület legrégibb lakóházai közé tartoznak, valamennyi a XVIII. században és a XIX. század első felében épült. Keresztmestergerendát a XIX. második felében vagy századunkban épült lakóházban nem találtam. Ugyanígy a födém anyagaként alkalmazott keményfa is a XIX. század közepét megelőző időszakra jellemző. Tudjuk, hogy valamennyi község határához nemesi, paraszti tulajdonú erdő tartozott, amelynek állománya elsősorban lombos fa, keményfa volt. A keményfa födémek és a tetőszerkezet anyaga ezekből az erdőkből származik. A XIX. század második felében és a századunkban épült házak födémé és tetőszerkezete már elsősorban fenyőfából készült. Fenyőfával az I. világháború végéig, elvétve az 1920-as évekig a felső-őrségi magyar és a nyugat-magyarországi (burgenlandi) hienc fuvarosok látták el a Káli-medence községeit. Adatközlőm, Mohos Károly (sz. 1901) köveskáli lakos így beszélt róluk: ,,A stájer hencek jöttek kocsival, nagy igás hénclovakkal, a nyakukon iga volt. Szekerüknek két fenyődurungból állt az oldala, négy rakoncája volt, közte a fenyődeszka, léc, gerenda, szarufa. Csak a fuvarosnak volt egy szalma- vagy szénaülése, a lábai lógtak a kocsirúdra. Hátul meg három lécből óriási saráglya volt, ahol tartották a szénát a lovaknak. Sokszor tíz kocsi is jött egymásután. A fa tetején voltak az üres hordók, még négy is volt egy kocsin, húsz-huszonöt hektolitert is elvittek egy kocsival. Az 1920-as évekig jártak ide. Tapolca felől, Mindszentkállán keresztül jöttek. A nagykocsmánál volt a beszálló, ha este értek ide, akkor oda beszálltak. Mentek Tagyonba, Zánkára, Antalfára. A nagykocsma istállójába harminc ló fért, a lábas fészer alá beálltak a kocsival. Reggel mentek tovább. Visszafelé is itt aludtak. Akinek kellett, szólt nekik, hogy hozzanak fát, megrendelték. Ügy is volt, hogy lehetett tőlük szabadon venni. Borért is lehetett tőlük fát venni. A hegyben rakodtak meg a borral. Piros almát is hoztak ládaszám, aminek a belseje is piros. Azt itt adták el pénzért. Nagyon olcsón adták. Felsőőrből, Pinkafőről, Zalalövőről jöttek. A fáért átmentek Stájerbe. A hencek tudtak magyarul, törve beszéltek, mint a magyarországi svábok." Balatonhenyén özv. Böde József né 13. ábra. Szelement tartó, ajtóval ellátott középső oromfal (csipkefal), Mindszentkálla, Rákóczi tér 18. Abb. 13. Mittlere Giebelmauer, Mindszentkálla, Rákóczi Platz 18. 14. ábra. A monoszlói Kerkápoly-ház csonka kontyos teteje, Hegyi u. 1. Abb. 14. Das Kerkápoly-Haus mit stumpfen Schopfwalmdach, Monoszló, Hegyi Str. 1. 15. ábra. A lécekhez kötözött zsupkévék, a gicák, Mindszentkálla, Rákóczi tér 18. Abb. 15. Die zu den Latten gebundene Schaubgarben, Mindszentkálla, Rákóczi Platz 8. 702