A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Lukács László: A lakóház morfológiai változása a Káli-medencében
LUKACS LASZLÖ A LAKÓHÁZ MORFOLÓGIAI VÁLTOZÁSA A KÁLI-MEDENCÉBEN ,,A ház megújítása, átépítése mindenkor életet jelent, azt, hogy lakója meg tud küzdeni a folyton változó körülményekkel és ki tudja alakítani maga köré kis világát." Vajkai Auréltól, konferenciánk ünnepeltjétől idéztem ezt a negyedszázaddal ezelőtt leírt mondatot. 1 Előadásomban Vajkai Aurél megállapításának szellemében a Káli-medence népi építkezésének XVIII— XX. századi alakulását, főbb változásait szeretném bemutatni. Előbb a lakóház építőanyagában, épületszerkezeteiben, tüzelőrendszerében bekövetkezett változásokat vizsgálom, majd egy-egy lakóház konkrét példáján mutatom be azokat. A kutatás során igyekeztem a még fellelhető legrégibb építőanyagokat, formákat, szerkezeteket, tűzhelyeket felderíteni, mivel ezek jelentenek számunkra kiindulási alapot a változások, a későbbi változatok megállapításához. AZ ÉPÍTŐANYAGOK VÁLTOZÁSA A falazat. Jankó János szerint: ,,Az igazi ősi balatoni ház sövényfonásos volt, ez volt meg mindenütt a Balaton-part falvaiban, ezt szorította ki a sártömés a déli, a kő az északi partokon." 2 Később Vajkai Aurél kissé túlzottnak tartotta Jankó kijelentését, mivel a Balaton-felvidéken számos, pontosan datálható XVIII. századi kőházat, s a kőépítkezésre vonatkozó XVIII. századnál korábbi levéltári adatokat talált. 3 Helyszíni kutatásaim során a Káli-medence nyolc községében eddig egyetlen adatot találtam a favázas sövényfal előfordulására. Köveskálon a Henyei utcában a mai tűzoltószertár helyén állt az 1920-as évekig Hegyi Gábor, volt 1848-as honvéd favázas, sövényfalú háza. A ház fala Németh Lajos (sz. 1898, Köveskál, Henyei u. 1.) és Hajba Lajos (sz. 1900, Köveskál, Fő u. 5.) adatközlők szerint úgy készült, hogy 2 méterenként keményfa oszlopokat ástak le a földbe, ezekre keresztben csaptatókat szegeltek, amiket ujjnyi vastagságú fával fontak be, majd kívül-belül polyvával öszszekevert agyagos földdel betapasztották, végül lemeszelték. A fal keményfából, tölgyfából, helyi erdei fából, fonása cserfából készült. A íonyásfal nem volt vastagabb egy sukknál. (1 sukk: a két ököl és az egymás felé fordított két hüvelykujj együttes hossza: 31,6 cm.) Ollóágasos-szelemenes tetőszerkezetét két ollóágas tartotta. A gerendák, fedélfák, ollóágasok, a szelemen és a kb. 50 cm vastag mestergerenda tölgyfából készült. Tetőformája kontyos, héjazata gicás zsúp volt. A ház csupán két helyiségből, szobából és konyhából állt, egyik oldalán faoszlopos tornáccal, ahonnan külön ajtó nyílt a szobába és a füstös konyhába. Nem kötötte össze ajtó a konyhát és a szobát. A füst a konyha deszkamennyezetén lévő, kb. 40X40 cm-es füstlyukon keresztül, ment fel a padlásra. Hegyi Gábor halála után a házban leánya, Hegyi Klára lakott az 1920-as évekig. Ekkor a házat az örökösök elbontották, a favázas sövényfal és a tető faanyagát elvitték, tűzifának használták fel. A telket a község megvette tülük, s később tűzoltószertár épült rá. Megemlítem, hogy a köveskáli reformátusoknak 1735-ben sövényfalú templomuk volt, a kőtemplom 1765-ben épült. 4 Alig találtam adatot a földfalú házak előfordulására. Kovács Lajos szentbékkállai kőműves említette, hogy Szentbékkállán 1960 körül bontották le Szalay Salamon tömésfalú., füstös konyhás házát. Szórványos adatok kerültek elő a többrétegű, fal egykori alkalmazására is. Kővágóörsön voltak olyan házak, amelyeknek fala két külső kő- és egy köztes földrétegből állt. A földhöz polyvát vagy szőlővenyigét (venyicse) használtak kötőanyagul. Télen főként az ilyen házak falában húzódtak meg a falkígyók. Az említett szórványadatok is^azt jelzik, hogy a kőfal mellett a sövényfal és a tömésfal csak jelentéktelen szerepet játszott a Káli-medence népi építkezésében: a XIX— XX. század építőgyakorlatában a terület domináns falazóanyaga a kő. Márton Gábor köveskáli református prédikátor 1816-ban megjelent Gazdaságos méhtartás című könyvében igen szellemesen emlékezett meg korában a Dunántúlon alkalmazott falazóanyagokról, kiemelve a Balaton északi partjának kőépítkezését: ,,Az én Méhesem derék fala Somogy Vármegyében fából volt, mert ott a' követ nem is ismerik, a' fa pedig igen bő. Szála Vármegyében pedig Méhesem' derék fala kő, agyaggal rakva, mert itt a' kő igen sok, — a' fának pedig a' Balaton mentiben olly nagy szűke kezd lenni, hogy talán még az annak kitalálásáról való gondolkozás is megfordul az emberek fejében) ha lehetne e valami mesterséggel kővel tüzelni? — a' mi nem lenne képtelenebb, mint a' tudósoknak a' perpetuum mobile-пак kitalálásán való fejtörések. A boronából vagy sarozott sövényből való fal talán azért jobb, hogy melegebb mint a' kőfal. A' hol mind a' fa, mind a' kő szűk, sárból, vályogból is lehet tsinálni, valamint hogy ezekből jó házakat is raknak." 5 Kőből épültek a felmenő falak, az oromfalak, a ház alatti pince, s leggyakrabban a szabad ké699