A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Knézy Judit: Változások a Káli-medence lakóinak táplálkozásában (1840–1960)

tus ekklézsia úrvacsorai készletei között 1836ban számon tartottak ilyeneket: ,,. . . két tányér pakfongból egy nagyobb, másik kisebb . . . fedeles tzin korsó van három, ahhoz való tzin pohár kettő, zöld mázas korsó ... 3 vagy 4 ittzés egy . . . keresztelő edény, amely áll egy tzin fedeles korsóbul és egy nagy tzin tálbul".

17 A felsoroltak az úri háztartások finomabb tálalókészleteinek feleltek meg. A sütö-főző eszközök között elsősorban az egyszerű cserépedények jöttek ekkor számításba minden rétegnél. Tűzálló tepsiket, fazekakat, lábasokat a sümegi,

18 tapolcai fazekasok, tál- és korsóféléket a lányfalui mesterek

19 készítettek, ők látták el a Balaton környékét. A főzőfazekak helye kéményes konyhákban a kéményt tartó gerenda elülső vagy hátsó oldalán vagy mindkét felén lévő ,,fazéktartó deszkán" volt. Ilyen volt a monoszlói papné konyhájában, de a rektoroknál — talán ott füstös konyha lehetett, mert — ,,fazekaspad"-ot írtak össze 1836-ban.

20 A sajtárokat „asztalon" vagy padon tartották (,,,sajtártartó pad"). A borfeldolgozó és -tároló eszközök komoly értéket képviseltek, mert a legtöbb vagyonleltárban ezeket pontosan feljegyezték, míg az egyszerűbb fa-, cserépedényeket nem vagy alig. A monoszlói ekklézsia pincéjénél, mely jelenleg is áll, 1836-ban: ,,prés . . . erős kád 2, 1 botska és két csöbör, 5, 5 és fél akós hordót", a lakóháznál 7 és 6 akós boroshordót és egy „törkölös hordót" tartottak számon. A gabonatárolásra szolgáló nagyméretű ,,hombárt" (,,derék, nagy") a papék kamrájában vették számba, ennek űrtartalma 24 kila volt.

21 1846-ban csak az épületeket részletezték a monoszlói parókia és rektorház vizsgálatánál. Meg kell jegyezni, hogy ezen a vidéken a falusi értelmiségieket a jobb módúak közé lehet számítani, mert vagy valóban a helybéli vagy környékbéli kisnemes- és tehetősebb családokból kerültek ki, vagy házasodás révén tettek szert némi készletekre, de ha egyik sem adatott meg, hát szőlőtermeléssel és boreladással megszedhették magukat. Érdekesség, hogy a monoszlói parókia csaknem teljesen azonos ma is az 1846-os leírással: ,,A paplak ... áll két régen épült süllyed szobákból . . . melynek kővel kerített udvarán van (1. ábra) a házhoz tartozó bolt pince-kamara, itt ebbe az istállónak 24 kilás hombárja . . . istálló . . . fészer, disznó, tyúk ólak, egy árvult hidas ... a kamara végiben méhes és ehhez tartozó bekerített kis kert". Ma csak a méhes hiányzik, s a konyha alakult át időközben. A tanítólak is már boltra épült, 1846-ra ,,csinos"-nak jelzik, tehát új lehetett akkor, itt sem hiányzott sem a kamara, istálló, méhes, kút, az udvaron a fészer, disznóés tyúkól, a boltos pince, de a különálló káposztáskert sem.

22 Figyelemre méltó az ételtárolásra szolgáló boltíves pincék emlegetése, ilyen nem minden portán készült. Köveskálon is rendelkezett vele néhány család, de ott feljött a talajvíz némelyikbe. Ide kívánkozik egy 1796-ban Nyírlakon, Sümeg mellett megölt kocsmároscsalád hagyatékának idézése, ami az edénykészleteiket illeti. Azért, mert igen részletes és körülbelül azt a 1. ábra. A monoszlói református parókia épülete 1982ben, előtte a pincével. XVIII. század közepéről való Abb. 1. Das Gebäude des reformierten Pfarrhauses in Monoszló im Jahre 1982, davor der Keller. Aus der Mitte des XVIII. Jahrhunderts színvonalat, mennyiséget képviseli, amilyen egyegy módosabb kisnemesi háztartás lehetett a XVIII. század végén, a XIX. század első felében: A sütő-főző edény: ,,vas fazék lábostul egy . . . fazék (cserép) pohárral együtt 18 . . . vas serpenyő 1 . . . vas lábas 4 ... kis nyárs" 1, főző kalán új 3 avétt 1". A kenyérrel kapcsolatos eszközök a következők voltak: ,,teknő 1, sütőruha 1, szita 8, szakasztó véka 8, sütő lapát 1". Tejfeldolgozással összefüggő edények közül feljegyezték: ,,túrós sajtár 2 db ... új köpü 3 ... tejesfazék 15 db". A tálaló edények egy része drágább holmi volt: ,,czin tányér 1 . . . üveg pohár 1 . . . pálinkás üveg 3 . . . iczés üveg 1 ... fél iczés karasina 1", de a többség egyszerű cserépből való ,,korsó ... tál ... tányér", lehetett; tányért fából valót is ismertek. Néhány bádogból való edény is akadt: ,,bádog tálca, kalántartó bádog, sós bádog kánná". A keményfából való dongás, abroncsos eszközök közül találtak itt: ,,vízhordó sajtárt" 1-et, „káposztás, ecetes pálinkás hordót" 1 — 1-et, borosat 3-at, ,,tőtikét" 1-et. Ételkészleteket ,,vékákban" tároltak a kocsmárosék mint ,,zuzatlan kukoricát" és tojást, tűrót két sajtárban. Az ételkészletek közül még tudatnak kevés hordós káposztáról, 12 icze „borsóról" (bab lehet), két koszorú fokhagymáról, 11 akó borról két hordóban és 3/4 akó pálinkáról. A ,.hosszú vágó szék" jelzi, hogy már bontószéken darabolták fel a disznót, volt „disznófogó vas" is a vadabb kanok.elkapására. 3. SZÓRVÁNY ADATOK A XIX. SZÁZAD 50^80-AS ÉVEINEK TÁPLÁLKOZÁSÁRÓL: NYERSANYAGOKRÓL, ÉTELEKRŐL A monoszlói református egyház számadáskönyvéből a nagyobb dologidő étkezésére és részben az ünnepekre vonatkozóan is akadnak adatok.

24 1874/75-ben „számadásra" marhahúst, borjúhúst, lisztet, sót, tojást, zsírt, két és fél 689