A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Gelencsér József: Az öröklési szokások változása a Káli-medencében

za nem tér vagy halála felől bizonyos hírt nem hallanak, a házat árendába kívánták adni az otthon levő testvérek, a bevételen fejenként osztoztak.

101 Ritka a közös tulajdon fenntartása a szántóknál, szőlőknél, kivéve ha zálogba voltak. Közös tulajdonban maradtak a malmok. Egy 1783-as osztályos egyezség említi: ,,Kapolcsi malombéli rész is mint hogy el osztani máskép nem lehet közössen marad, úgy hogy proportione az osztozó atyafiakra ki mértt gabona magok közt ött egyenlő részre föl osztassek."

102 Az 1760-ban épített köveskáli Györffy malmot az alapító öt férfi utódai 140 éven keresztül tartották közös tulajdonban.

103 Közre hagyták, azaz közösen élték a feudális jellegű haszonvételi jogokat. Az egykorú osztályos egyezségekben erre is történt utalás. ,,Küvágó-Eörsi, Kapolcsi, Monoszlói, Henyei Helységekben s azok határiban az közönséges szabadsággal s beneficziumokkal, úgymint fajészással, legeltetéssel, makkoltatással és egyéb hasonlókkal való élés minden ött osztozó Atyafiak rész szerint fönt tartatik."

104 ,,Etséren, Soston és Kis Eörsben a Szabadság közre hagyattatva föl.""

1

' A 19. század végétől az osztálylevelek szövegében az ünnepélyesség oldódott vagy teljesen eltűnt. A közjegyző által készített osztályos egyezségeknél számunkra érdekesebbek azok, melyeket a felek maguk írtak. Ezek rendszerint igen célratörőek. Mindenekelőtt a közös akaratot nyilvánították ki. Az 1903-ban Köveskálon megkötött, nehéz parasztkéz írta egyezség minden formát nélkülöz. „Mainapón alolírt hogy elhalt szüleink után járót megosztván három testvérközött egyformán mindnek beleegyezésével."

I(U> (VII. sz. mell.) A Gyenis testvérek 1899-es megállapodása az elosztás technikai lebonyolítására is utal: „Osztályos egyezség Mely az alól írt testvérek között részben sorshúzás uttyán részben pedig egyezség folytán a mai alolirt napon kötetett."

1 (V. sz. mell.) A szerződések nagy részét annak felsorolása tette ki, hogy az egyes leszármazóknak mi jutott. A záróformula egyszerű utalás volt a kézaláírással történő megerősítésre: „Ezen egyezségünket aláírásunkkal tanúink jelen létiben megerősítyük."

108 A népi gyakorlat az állam hagyatéki ügyekben eljáró, illetve a tulajdont nyilvántartó szervei (közjegyző, telekkönyv) megléte ellenére sem szűnt meg. Az osztály írásba foglalása megmaradt, elsősorban belső, egymás közötti rendezés, felhasználás végett. Az osztályos egyezség népi jogszokás szerint történő írásba foglalása az 1950-es évek elejétől szűnt meg. VIII. ÖSSZEGEZÉS Végezetül megállapítható, hogy a Káli-medencében az örökléssel kapcsolatban nagyszámú, idővel változó jogi népszokás élt. 1848 a tételesjogi szabályozásban választóvonal volt, de nem így a népszokásokban. Megmutatkozik ez mindenekelőtt abban, hogy a fiúgyerekek leánytestvéreik terhére a múlt század harmadik negyedében is még többet örökölhettek. Tény viszont, hogy az egyenlő öröklés más tájegységekhez képest gyorsabban kialakult — arra már a kiegyezés időszakából találhatók adatok —, és a századfordulón lényegében általánossá vált. Az öröklési rendszer módosulásán kívül nyomon követhettük a változásokat a szülők életében történő vagyonelosztás, a szülők eltartása, a közös tulajdon fenntartása, illetve megszüntetése, a hagyaték elosztásának technikai lebonyolítása, a családi iratok megőrzése, az okiratok nyelvezetének változása kérdéskörében. A II. világháborút követő politikai, gazdasági, társadalmi változások a jogi népszokásokra nagyobb mértékben hatottak, mint a paraszti élet sok más területére. Elég megemlíteni az örökölhető vagyon csökkenését, hiányát, a mezőgazdaság keretein kívüli munkavállalást, a községekből történő elköltözést, melyek mind a jogi népszokások gyors elhalása irányában hatottak, még akkor is, ha azok egy szűk területen szinte napjainkig fennmaradtak. (Pl. az ingók öröklésénél, az elosztás technikájánál, az okiratok őrzésénél.) A jogi népszokások a Káli-medence falvaiban a vizsgált időszakban lényegében azonos formában éltek. A múlt század közepétől alapvető különbség nem mutatható ki a különböző vallású, eltérő jogi helyzetű települések szokásanyagában. Bizonyos jogi népszokások megléte viszont szoros összefüggésben volt a családok vagyoni helyzetével. 652