A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Gergely Katalin: Köveskál község lakosságának házassági kapcsolatai 1742-től napjainkig

arány nagyjából így áll fenn, bizonyos mértékig változhat 150 év házasodási gyakorlatában az endogámia és az exogámia mértéke, s ugyanígy állandósulhat, illetve változhat azoknak a helységeknek a száma, melyekkel Köveskál házassági kapcsolatot tart fenn. ШENDOGAM HÁZASSÁGOK СИ EXOGAM HÁZASSÁGOK 1. sz. graíikon. A köveskáli református házasságok endogám és exogám megoszlása lokális szempontból í. Graphik. Die endogam und exogam Verteilung der Ehen von Protestanten in Köveskál in lokaler Hinsicht A református házasságkötéseket 1742-től 10 éves időtartamokban áttekintve megfigyelhetjük, hogy az endogámia mértéke 1832—1842 között a legmagasabb, 55,70% -os, ami azt jelenti, hogy ebben az évtizedben viszonylag legzártabb a község, s református népessége aránylag a legállandóbb. Ezután következik az 1812—1822 közötti évtized, 50,82% -os endogámiával, majd az 1882—1892 közötti időszak 48,39% -os endogámiával. Az exogámia mértéke 1762—1772 között a legmagasabb, 77,36% -os, ezután az 1792—1802 közötti évtized következik 63,64% -os exogámiával, majd az 1782—1792 közötti időszak, 61,70% -os exogámiával. A legnyitottabb tehát a köveskáli társadalom — a református vallásúak szempontjából — az 1762—1772 közötti évtizedben volt. A másik nagy felekezet, a katolikus vallásúak házasságkötéseit 1748-tól a házasságok kis száma miatt nem évtizedekre bontva vizsgáltuk, hanem a katolikus anyakönyv beosztását vettük figyelembe, így körülbelül 30 éves periódusokban vizsgáltuk a házasságokat. Endogámia szempontjából áttekintve a katolikus házasságokat, az endogámia mértéke az 1748—1775 közötti időszakban a legmagasabb, 51,28% -os. Ez azt jelenti, hogy ebben a 28 éves periódusban viszonylag legállandóbb a katolikus népesség Köveskálon, s aránylag legzártabb a község. Az exogámia mértéke viszont az 1790—1829 közötti időszakban a legmagasabb, 63,48% -os. Így ebben a 30 éves periódusban viszonylag a legnyitottabb a község, lakói között a legtöbb az idegen származású, katolikus házasfél. A két nagy felekezet adatait összegezve megállapíthatjuk, hogy lokalitás szempontjából a törzsökös református lakosság 1812—1822, 1832—1842 és 1882—1892 közötti házasságkötéseire legjellemzőbb az endogámia, míg a beszármazott katolikus népesség sokkal korábban, 1748—1775 között köti a legtöbb endogám házasságot. A református vallásúak házasságkötései az 1762—1772, 1782—1792 és az 1792—1802 közötti években a legnagyobb mértékben exogám a lokalitás szempontjából, míg a katolikusoké az 1790—1829 közötti években mutatja a legtöbb 633