A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Gergely Katalin: Köveskál község lakosságának házassági kapcsolatai 1742-től napjainkig

fel a legellentmondásosabb, legizgalmasabb kér­déseket mind az általános, társadalmát érintő kérdésekben, mind a házassági kapcsolatok ala­kulásával kapcsolatban. Ezért a nagyobb tanul­mány első részeként a köveskáli házassági kap­csolatok vizsgálatát végeztük el, s tapasztala­tainkat, eredményeinket összegezzük az aláb­biakban. Köveskál párválasztási szokásait, házassági kapcsolatainak alakulását kutatva a hagyomá­nyos néprajzi gyűjtőmunka során megismerhet­tük mindazokat az elveket, ideológiákat, szoká­sokat, a közösség gondolkodásmódját, amelyek a falu társadalmában a párválasztást meghatároz­ták, a házasságkötéseket befolyásolták. 3 Ahhoz azonban, hogy a gyűjtőmunka során kirajzolódott képet, a tudati tényezőket és századunk házassági gyakorlatát és főbb tendenciáit általános érvény­nyel meg tudjuk állapítani, a jelenséget történe­tiségében is meg kell vizsgáljuk. Ezért levéltári kutatásokat végeztünk, amelynek során a köves­káli református és katolikus egyházi anyaköny­veket, legfőképpen azok házassági bejegyzéseit tanulmányoztuk. 4 A köveskáli egyházi anyaköny­vek 1742-től 1895-ig, az állami anyakönyvezés bevezetéséig teszik lehetővé a házasságkötések vizsgálatát. Az anyakönyv, mint történeti forrás alapján, általános érvényű megállapításokat csak bizonyos megszorításokkal tehetünk, hiszen in­formációértéke változó az egyes időszakokban. Az anyakönyv adatainak használhatósága mindig függ az anyakönyvet vezető lelkésztől és a hiva­talos előírásoktól. A korai időkben az anyaköny­vek nyelve latin, együtt jegyezték fel a születési, halálozási és házasodási adatokat. A szöveges forma után a rubrikás vezetés vált általánossá, így áttekinthetőbbek lettek az adatok. Általában a házasfelek nevén, korán és lakhelyén túl infor­mációt kapunk származási helyükről, családi ál­lapotukról, társadalmi hovatartozásukról, foglal­kozásukról, természetesen vallásukról, továbbá szüleik és a tanúk nevéről és lakhelyéről. Eze­ket az adatokat azonban nem minden időszakban tudjuk folyamatosan nyomon követni, s nemrit­kán csak az egyik házasfélről vannak adataink. Minthogy Köveskál filiális község volt és ma is az, a katolikus házasságkötések adatait a szom­szédos szentbékállai anyakönyv tartalmazza. A református házasságkötések adatait viszont a köveskáli református egyház anyakönyveiben ta­lálhatjuk. Ez azért lényeges számunkra, mert a törzsökös kisnemesek, kevés kivételtől eltekint­ve, református vallásúak, így a legrégibb csalá­dok házasodási szokásait, párválasztási gyakor­latát, a házassági kapcsolatok alakulását és vál­tozását a református egyház anyakönyveiben jól nyomon követhetjük. Magáról a köveskáli re­formátus egyházról a legkorábbi írott adatok 1638-ból maradtak ránk, s működő egyházra enged következtetni az 1640-es évi köveskúti zsinat feljegyzése, amelyben a köveskáli lelkészt mint a zsinatról távol levőt jegyezték fel. 6 Az 1681. évi soproni országgyűlés törvénycikkben határozta meg azokat a helyeket, ahol a pro­testánsok nyilvánosan gyakorolhatták vallásukat. Valószínűleg a szabad vallásgyakorlás érdekében született Köveskálon az a latin és magyar nyelvű tanúvallomásokból álló gyűjtemény 1681-ben, amelyben bizonyítják, hogy 1681 előtt Köveskál községben a templomokat, iskolákat és pa­rochiális házakat kálvinisták birták. 7 Tehát fel­tehetőleg folyamatosan működött református egyház Köveskálon, ha nem is minden akadályoz­tatás nélkül. A ma is meglévő református temp­lomát Mária-Terézia engedelmével 1769-ben építették. 8 A református egyház különféle zsinatain rész­letesen foglalkozott a házasság szabályozásával, így pl. az 1612-es évi köveskúti zsinat kánonok­ban foglalta össze és határozta meg a házasság­kötés lehetséges napjait, a házasulandók korát (14 éven aluli személyek nem köthettek házas­ságot), a házasságszerzők tevékenységét és ne­mét (férfiak legyenek és ne asszonyok!). Ugyanez a zsinat elrendelte az anyakönyvek vezetését mind a keresztelésről, mind a házasságkötésről. 9 Az 1634-es kiskomáromi zsinat részletesen elő­írta a házasságkötés feltételeit, és tiltotta a más vallásúval kötendő házasságot. 10 Mindezeket az egyházi előírásokat azért tartottuk fontosnak megemlíteni, hogy érzékeltessük a házasságok létrejöttének egyik legerőteljesebb meghatáro­zóját, a vallást. Köveskál házassági kapcsolatainak vizsgálatá­hoz szükségünk van a község fontosabb adataira, elsősorban a lélekszámra. Áttekintve a közismert történeti-demográfiai munkákat," Köveskál mint magyarok által lakott, kuriális község szerepel (1715, 1720—21). 1828-ban oppidumként írják össze és Fényes Elek is magyar mezővárosnak említi. Lélekszámát tekintve az első magyar nép­számláláskor (1784—87) az össznépesség 823 fő, 1851-ben 1142 fő, 1890-ben 1098 fő, 1930-ban 946 fő, 1941-ben pedig 915 lakos él Köveskálon — ekkor a község még Zala megyéhez tartozik, de 10 évvel később a népszámláláskor már Veszprém megyéhez. Lakóinak száma 1949-ben 800 fő, 1960-ban 757 fő, 1980-ban 483 fő. Tehát az elmúlt száz év alatt (1880—1980) a lakosság pon­tosan a felére csökkent, s a népesség elvándor­lása különösen az utóbbi két évtizedben rohamo­san felgyorsult. Munkavállalási lehetőség a falu­ban vagy a környező községekben nagyon cse­kély, így a fiatalok lakóhelyüktől távol kényte­lenek munkát vállalni, s pár évi ingázás után el is költöznek a faluból. Köveskál és a Káli-me­dence többi falujának lakossága is egyre fogy, s az állandó lakosság is elöregedett. A népesség ilyen nagyarányú csökkenéséhez hozzájárult a falvak infrastrukturális, kommunális és kulturális ellátottságának alacsony színvonala, bizonyos in­tézmények teljes hiánya. A falvak nem tudnak vonzó életteret biztosítani lakóik számára, így egyre erőteljesebben érvényefül Tapolca, Veszp­rém, Füred és nem utolsósorban a közeli Révfü­löp elszívó hatása. Tovább elemezve Köveskál statisztikai-demog­ráfiai adatait, fontosnak tartjuk a vallási feleke­zetek közötti megoszlást elemezni, hiszen a tör­zsökös lakosság református vallású volt. Ha vé­gignézzük az első vallási megoszlást tartalmazó összeírástól: 1828-tól az utolsóig, 1941-ig, meg­630

Next

/
Oldalképek
Tartalom